Ugyan már rég eltelt a petíciók megoldására a jogszabály által megszabott 30 nap, de a jogerõs bírói ítélettel megtámogatott petícióm megoldása igen döcögõsen halad. Jól mutatja ezt az a levél, amit (elektronikus formában) ma kaptam kézhez:
Ebbõl ugyanis az derül ki, hogy a prefektus teszi magát hogy nem érti a petícióban foglaltakat, illetve nem ismeri a vonatkozó jogszabály elõírásait. Másképp nem tudom értelmezni azt, hogy arról tájékoztat, hogy felszólította a megye összes települését, hogy tartsák be a 215-ös törvénynek a magyar nyelv használatára vonatkozó elõírásait, miközben én azt kértem, hogy a megyében található összes közintézmény vezetõit szólítsa fel, hisz a megyében településbõl 67 van, közintézménybõl ezzel szemben több száz. Hasonlóképpen én a petíciómban a magyar nyelv használatára vonatkozó törvények betartásának számonkérését kértem, márpedig ilyen téren nem csak a 215-ös törvény jön számításba, hanem a 282/2007-es törvény is, amivel Románia a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját ratifikálta, s ami lényegesen több elõírást tartalmaz, mint a 215-ös törvény.
Nem utolsó sorban pedig a petíciók megoldását szabályozó kormányrendelet azt is elõírja, hogy az intézményvezetõ felel azért is, hogy a törvényes határidõn belül választ is kapjak a petíciómra. Érdemi választ. Olyat, amiben az van részletesen és pontosan leírva, hogy mit vizsgáltak meg, mit tapasztaltak és annak nyomán mit tettek. Jelen konkrét esetben egy érdemi válasz úgy néz ki, hogy a prefektus megírja nekem azon intézmények pontos és teljes listáját amelyeknek felszólítást küldött s melyeket utána ellenõrzött is, majd azt, hogy melyek voltak azok az intézmények, amelyeknél az ellenõrzés során törvénytelenséget tapasztalt és hogy mit tett azokban az esetekben.
Nem szeretek jóslásokban bocsátkozni, de beigazolódni látszik Murphy azon törvénye, hogy ami rosszul kezdõdik, az még rosszabbul végzõdik. Félõ ugyanis, hogy ez az ügy nem fog békésen megoldódni.