Románia és a nyelvi charta

Már nem emlékszem jeleztem-e itt, de lényeg a lényeg: perben állom Kovászna megye prefektusával is, mert nem bírtam kitéríteni abból az álláspontjából, hogy Kovászna megyében a magyarok nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. (Mit mondhatnék, minden elismerés azoké, akik a prefektura mennyezetét készítették…)
Pénteken kaptam kézhez egy vaskos paksamétában a prefektus válasziratát a keresetemre. Ez jó hazai szokás szerint jó bõ lére van engedve, hadd fáradjon el az olvasó már félúton, s minél nehezebben tudja kiszûrni belõle a lényeget. Olvasom, olvasom a sok tölteléket, amikor megakad a szemem egy igencsak furcsa mondaton:
reszlet-CV-prefektus-valaszirat
Ez magyarul így hangzik:
A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája az aláírók, tehát államok számára állapít meg feladatokat, a prefektusi intézmény nem veheti át az állam szerepét ami a vállalt kötelezettségek teljesítése kereteinek a megteremtését illeti. Pontosabban a Románia által ratifikált Charta végrehajtására vonatkozó normák hiánya lehetetlenné teszi ezen kötelezettségek gyakorlatba ültetését.
A megfogalmazás kicsit nyakatekert, de a lényeget gondolom mindenki érti: a prefektus – vagyis a kormány megyei képviselõje – azt mondja, hogy Románia ugyan ratifikálta a nyelvi chartát, de mivel annak végrehajtásai utasításai mindmáig nem készültek el, ezért a chartát Romániában alkalmazni nem lehet.
Mondja ezt olyan körülmények között, hogy sok-sok évvel az aláírás után, Románia végül 2007-ben ratifikálta is a chartát, vagyis a 282/2007-es törvény révén a belsõ jogrend részévé tette.
És mondja ezt annakutána, hogy hosszas halogatás után Románia elkészítette az elsõ beszámolóját is az Európa Tanács számára a Charta alkalmazásáról, az ET szakértõi bizottsága ez után elkészítette a maga 160 oldalas jelentését errõl (akinek ideje és kedve van, itt találja meg), illetve a Miniszterek Tanácsa annak nyomán megfogalmazta a maga ajánlásait, nevezetesen hogy a kormány vegye figyelembe a szakértõi bizottság összes észrevételét, de ezek közül is kiemelten hatot. Ezek közül pedig egyik – figyeljenek pl. a kolozsváriak – hogy csökkentsék le azt a küszöb-százalékot, ami felett kötelezõ egy kisebbség nyelvét használni adott településen.
S akkor jön egy prefektus, s azt írja le amit leír. Teszi ezt annak az országnak magas rangú köztisztviselõjeként, amelyiknek az alkotmányában ez áll (11. cikkely):
A román állam vállalja, hogy pontosan és jóhiszemûen teljesíti azon nemzetközi megállapodások elõírásait, amelyeknek részese.
Azt hiszem ezt az egészet röviden így lehet jellemezni: Románia az Románia.