S nem utolsósorban: ki kit minek néz?
Korábban írtam már errõl a témáról (itt és itt), most azért térek vissza rá, mert fejlemény van. Nem is egy.
Ugyanis némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy szóvá teszem a témát a legfõbb ügyészségen. Azért ott, mert az ügyészség egy hierarchikus szervezet, s nyilván mindenki ugyanabból a kottából muzsikál, tehát a fejénél kell a dolgokat rendbe rakni.
Gondoltam én… Ugyanis a panaszomhoz mellékeltem a két értesítést (a kolozsvárit meg a bukarestit), erre néhány nap múlva válasz érkezik Bukarestbõl, a legfõbb ügyészségtõl, hogy továbbították a panaszt Kolozsvárra. Nagyot néztem, majd vissza is kérdeztem, hogy ugyan biza miért Kolozsvárra? Jött is egy idõ után a válasz, hogy azért, mert amit elküldtem nekik, azt a kolozsvári ügyészség állította ki, tehát õk az illetékesek válaszolni. Rögvest visszaírtam nekik, hogy igen de a másik bukaresti, s úgy gondolom, hogy ez egy országos probléma, amit a legmagasabb szinten kell rendezni. A válasz néma csend volt.
Ennyivel azonban nem lehet engem lerázni, újabb petíciót írtam nekik, mellékelve ezúttal a két bukaresti értesítõt. Itt be kell valljam hogy hibáztam, mert elnéztem azt, hogy közülük csak egyik származik a legfõbb ügyészségrõl, a másik a legfelsõ bíróságról érkezett. Úgy kellett nekem, érkezett is hamarosan a válasz, hogy a petíciómat továbbították a legfelsõ bíróságra. Kérdezem miért, hát azért mert az általam csatolt értesítõ onnan érkezett. Visszaírok, hogy igen ám, de én kettõt csatoltam, s azok közül egyik meg az ügyészségrõl. Válasz egyelõre semmi, de kíváncsian várom.
Érkezett ellenben válasz Kolozsvárról. Minekutána írtam nekik, s felhívtam a figyelmüket, hogy a válaszadás határideje 30 nap, s õk már rég meghaladták annak a dupláját is. Ettõl nagyon megijedtek, s alig három hét teltével küldték is a választ. Ezt:
Mit is mondhatnék, piszokul megerõltették magukat, a kereken egy mondat elsõ felében idéztek kicsit a törvénybõl, majd a második felében – hogy nagyon ki ne fáradjanak – már csak egy törvénycikkelyre utalnak, rám bízva azt, hogy megkeressem és elolvassam. Arra már végképp nem pazaroltak energiát hogy a konkrét kérésemrõl (intézzék úgy, hogy a küldemények pár napig legyenek átvehetõek a postahivatalban) valamit mondjanak.
Lehetne azzal mentegetni a levelet aláíró fõügyészt, hogy funkcionális analfabéta, egyszerûen nem értette meg amit írtam, de én nem sérteném meg õt ezzel. Úgy gondolom, hogy idegen hangzású neve ellenére érti a román nyelvet, felfogta, hogy mit kérek. Mondom ezt azért is, mert vannak vele kapcsolatos egyéb tapasztalataim is, sõt, egy esõs tavaszi napon személyesen is találkoztunk a tárgyalóteremben. Hogy ne nyújtsam a szót: határozottan úgy gondolom, hogy egy cinikus alak, aki madárnak néz, s direkt, szánt szándékkal szívat. Egyelõre úgy néz ki hogy ezt megteheti, mert a rendszer mellette van. De nekem türelmem van, majd meglátjuk hogy ki nevet a legvégén.