Biztos az én készülékemben van a hiba

A múlt héten arról számoltam be itt, hogy mostanában két olyan ítélet is született zászló- meg felirat-perekben, amelyek nem követik az eddigi mintát, nem hozták Dan Tãnasã teljes sikerét. Ezek közül az elsõ még csak félsiker, a második ellenben már teljes, ugyanis a törvényszék az egész keresetet egy az egyben elutasította. Azóta eltelt négy nap, s ugyan hétvége volt, de azért egyre növekvõ csodálkozással figyeltem, hogy ez a hír nem terjedt futótûzként, mint az összes olyan esetben, amikor a bírók feliratok és zászlók eltávolításáról döntöttek. Mintha a jó hír nem is lenne hír.
Aztán újraolvastam az említett bejegyzést, s arra a következtetésre jutottam, hogy a hiba talán az én készülékemben van, túl hosszan és részletesen írtam, s valahol elsikkadt a lényeg. Visszatérek tehát a témára, immár rövidebben és céltudatosabban:
Egy 2015 óta húzódó korondi ügyben született elsõfokon ítélet nemrég. A keresetben a fõállású zaklató 4 dolgot kért:
– helyezzék el a községháza bejárata mellett az intézmények névtábláit a törvény elõírásai szerint
– helyezzék ki az épület fõbejárata fölé Románia címerét
– a címer kért oldalára helyezzenek el egy-egy román zászlót
– az épületrõl illetve az épület mellõl távolítsanak el minden zászlót, kivéve Románia és az Európa Tanács zászlaját.
Az ügyben többszöri halasztás után a hónap elején született ítélet, ami röviden úgy hangzik, hogy a törvényszék az egész keresetet, mindenestõl megalapozatlannak találta és elutasította! Tekintettel arra, hogy az épület mellett fel van húzva Székelyföld zászlaja is, az ítélet kimondja, hogy az nem sért törvényt, ott maradhat. Ilyen ítélet eddig meg egyszer sem született, a megelõzõ több tíz perben a bírók mindig elrendelték a zászló eltávolítását. Éppen ezért jó, ha minél többen értesülnek róla, a hasonló helyzetben levõ önkormányzatok pedig erõt merítenek ebbõl a hírbõl és ösztönzést a kiállásra, kitartásra.
Ez az ítélet ugyan meg nem jogerõs, az ADEC garantáltan meg fogja fellebbezni és a marosvásárhelyi táblabíróság megváltoztathatja. Ellenben ha ez történne, akkor sem lesz semmi veszve, lehetõség lesz elvinni az ügyet az Emberjogi Bíróságra, ugyanis egy helyi képviselõ magánemberként beavatkozott a perbe, s a beavatkozási kérését elfogadta a bíró, tehát immár õ is részese a pernek.
Ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, hogy jó ideje az ADEC nem indított új pereket, holott – hála a Fennvalónak – meg jó sok középületen van magyar felirat és székely zászló.
Ezekbõl pedig azt a következtetést is le lehet vonni, hogy lám, van értelme szakemberek bevonásával nagyobb figyelmet fordítani ezekre a perekre, mert van esély a helyzet jobbítására, netán megfordítására. S ha a hazai bíróságok továbbra is jogsértõ ítéleteket hoznak majd, a perekbe beavatkozó magánszemélyek azokat mind el tudják vinni az Emberjogi Bíróságra, amelyik remélhetõleg igazságot fog tenni, s kimondja, hogy Románia megsérti a magyar közösség jogait. S hogy el ne feledjem, köszönet a szakmai segítségért a Jogaink egyesületnek.