Ez volt benne:
“Az állam jogalkotói nagylelkûségétõl függnek a kisebbségi jogok
A napokban zajlott Strasbourgban az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának plenáris ülése, ahol többek között megvitatásra került a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt elõírások megvalósításáról szóló jelentés, valamint a kétnyelvû pályázati ûrlapok kapcsán a több mint 150 háromszéki civil szervezet és történelmi egyházi képviselõ által aláírt petíció is.
A Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája az egyetlen keretegyezmény, amely a kisebbségi nyelvek védelmére szolgál és az Európai Kulturális Örökség részeként elismeri ezeket a nyelveket, és az Európa Tanács 47 tagállamából eddig 25 fogadta el. A Charta több elõírást tartalmaz, az országok maguk választják ki, mit vesznek át, majd rögzítenek saját belsõ jogrendjükben. Fontos elõírása a Chartának, hogy a kisebbségek képviselõivel közösen válasszák ki az elfogadott elõírásokat. Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyûlés alelnöke a kongresszus által készített Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt elõírások megvalósításáról szóló jelentés raportõre, már korábban tájékozódott az ügyben Kovászna megyében.
A témában tartott sajtótájékoztatón Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, az Európa Tanács Önkormányzati Kongresszusának tagja elmondta: „Felszólalásomban elmondtam, hogy sajnos a realitás a tagállamokban más, a kisebbségi jogok bõvítése, így a többnyelvûség is az állam úgynevezett jogalkotói nagylelkûségétõl és a többség döntésétõl függ, illetve attól, hogy milyen kényszerítõ ereje van az állam által elfogadott és ratifikált nemzetközi egyezménynek. Mint tudjuk, sajnos nem elég nagy a kényszerítõ erõ. A gyakorlatban azt látjuk, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára az állam nem biztosítja azokat a szükséges költségvetési alapokat, amelyek lehetõvé tennék ennek a Chartának az alkalmazását, egészen pontosan, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok is anyanyelvükön fordulhassanak az állami és közigazgatási hatóságokhoz.”
Az alelnök összegzésként kiemelte, több javaslat is szerepel az elfogadott jelentésben: kormányzati szinten különítsenek el a többnyelvûséget elõsegítõ költségvetési forrásokat; a kormány ne akadályozza a helyi és regionális önkormányzatokat a többnyelvûség alkalmazásában; minden kormány tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy védje a nyelvi sokszínûséget és támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy fenntarthassák a többnyelvûséget, a többnyelvû ügyintézést; továbbá, minden kormány fontolja meg, hogy regionális nyelvi státust kapjanak azok a történelmi regionális vagy kisebbségi nyelvek, ahol az ezeket a nyelveket beszélõ lakók száma vagy aránya megköveteli.
A strasbourgi plenáris ülésen megfigyelõként részt vett Klárik Attila, a megyei önkormányzat Külkapcsolati, európai és nemzetközi ügyek szakbizottságának elnöke is, aki beszámolt arról, hogy a Monitoring Bizottság ülésén napirendre tûzték a több mint 150 civil szervezet által benyújtott beadványt, valamint a tavaly márciusban a Székely Nemzeti Tanács által beadott, a helyi zászlók kitûzésére vonatkozó petíciót is. A civil szervezetek által benyújtott petíció kapcsán szót kapott a román küldöttség vezetõje, aki a Kovászna megyei kormánybiztosi hivataléval azonos álláspontját ismertette. A bizottság döntése értelmében az említett két esettel kiemelten foglalkoznak jövõ évben, amikor egy megfigyelõ küldöttség látogat az országba az Európa Tanács részérõl.
„Románia a Regionális és kisebbségi nyelvek chartáját 2007-ben fogadta el, illetve iktatta saját jogrendjébe (azaz ratifikálta), ám a törvénynek mai napig nincs egységes, konkrét alkalmazási módszertana, a helyi önkormányzatokra bízza ennek az alkalmazását ott, ahol a nyilvántartott kisebbség lakossághoz viszonyított aránya eléri, vagy meghaladja a 20 százalékot. Így ahány közigazgatási egység, annyi értelmezés és megoldás. A kongresszus közvetítésével, többek között, azt is követelnünk kell, hogy országos alapokból, egységesen fordítói központokat hozzanak létre minden olyan közigazgatási egységben, amelyre vonatkozik a törvény, vagy az önkormányzatok keretén belül mûködtessék külön erre a célra leosztott költségvetésbõl, megfelelõ szakapparátussal az elméletben megoldott, gyakorlatban ellehetetlenített valós kétnyelvûséget. Egyébként többnyire minden szinten visszaköszön az, hogy általában megszületik az európaiság nevében egy kerettörvény, de nincs meg hozzá a megfelelõen egyértelmû alkalmazási módszertan és hozzárendelt pénzügyi alap” – fogalmazott Klárik.
Kovászna Megye Tanácsa meghívására az Európa Tanács jövõ évben, május 28-30. között Bálványoson tematikus konferenciát és bizottsági ülést szervez a Többnyelvûség a helyi és regionális önkormányzatokban témában.
Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája
2017. október 23. „
Ennek kapcsán úgy gondolom pár dolgot célszerû rögzíteni:
1. Amikor kezdtek érkezni Strasbourgba azok az önkormányzatok által elfogadott, az ország közigazgatási átszervezésével kapcsolatos határozatok, amelyeket ezek a testületek a Székely Nemzeti Tanács felhívása nyomán fogadtak el, ugyanez a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Románia belügye, nem foglalkoznak a témával. Ahhoz képest komoly elõrelépés az, hogy most úgy határoztak, hogy a két beadványban jelzett gondokkal kiemelten fognak foglalkozni jövõben, amikor esedékes annak a felülvizsgálata, hogy Románia miképpen tartja tiszteletben a Helyi Autonómia Európai Chartáját. Ez már egy kisebb gyõzelem, elvégre nyilvánvaló, hogy mindkét esetben megsértette azt, mást nem állapíthatnak majd meg az ide látogató jelentéstevõk.
2. Szintén gyõzelem volt már az, hogy a fent említett jelentés elkészítését Magyar Annára bízták, mert így garantálható volt, hogy az nem fogja a szõnyeg alá seperni a valós problémákat. Az alelnök asszony pedig igen alapos munkát végzett (biztos lesz aki emlékszik rá, hogy Székelyföldre is ellátogatott a jelentés elõkészítése során, hogy itt gyûjtött konkrét adatokra tudja alapozni a következtetéseit), ami túl azon, hogy jó kiindulási alap jövõbeni lépesek megalapozásához, egyúttal pár szöget is bevert a mintaértékû román modell koporsójába.
3. Végül gyõzelem az is, hogy az Európa Tanácsnak egy egész szakbizottsága látogat el Székelyföldre, tart itt kihelyezett ülést, ami egy igen nagy lehetõség arra, hogy szembesítsük õket az itteni valós helyzettel, s ezáltal támogatókat nyerjünk Székelyföl ügyének. Ennek kapcsán, összehasonlításképp is érdemes felidézni, hogy amikor tavaly a nyelvi charta ellenõrzõ testülete látogatott Romániába, akkor a román kormánynak még sikerült elérnie azt, hogy Székelyföldet messze elkerüljék. Nincs kétségem afelõl, hogy ezzel most is próbálkoztak, de a jelek szerint sikertelenül.
4. Mindezek azt támasztják alá, amit egy ideje mondogatok, nevezetesen hogy érdemes aktívan és intenzíven külpolitikával foglalkozni, s kiemelten az Európa Tanácsban, mert az az a fórum, amelyik rendelkezik megfelelõ kompetenciákkal és eszközökkel (még ha nem is túl acélosak azok), amelyekkel a legfõbb gondjaink orvosolhatóak. S lám már az is milyen sokat tud jelenteni, ha annak egy testületében (a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusában) van egy szál székely ember, aki végzi azt a munkát, amire vállalkozott. A következtetés magától adódik: több erõforrást kell ebbe a irányba koncentrálni.