Jó három évvel ezelõtt idéztek be telefonon a korrupcióellenes igazgatóságra, hogy egy olya levélrõl faggassanak, amirõl elvileg én és a címzett tudattunk. Annak idején fel is tettem a kérdést (itt is), hogy vajon honnan tudta az ügyész a telefonszámomat, s honnan tudott a levélrõl. Persze a csodálkozásom inkább mû volt, hisz egyáltalán nem lepõdtem meg, sejtettem és, hogy miképpen zajlanak a dolgok ebben az országban.
Azóta annyi változott, hogy a politikusok egymás közti hadakozásának köszönhetõen nyilvánosságra került ez a dokumentum:
Tanulságos olvasmány, amelyik elsõ több mint két oldalán nem kevesebb mint 29 jogszabályt sorolnak fel jogalapként, amitõl – ne feledjünk hogy hol élünk! – az embernek rögtön az jut eszébe, hogy ha valamit ilyen nagyon törvényesnek és szabályosnak akarnak feltüntetni, az garantáltan erõsen bûzlik.
Most az idõm nem engedi, hogy ennek hosszabb elemzésébe kezdjek, de ha már átfutottam, s a fent említett személyi érintettségre való tekintettel is, hadd hívjam fel a figyelmet a 10. oldalon szereplõ 31. és 32. cikkelyekre, amelyek az elképzelhetõ legszélesebb körû visszaéléseknek nyitnak gigászi csûrkaput, hisz nem kell sok fantázia ahhoz hogy az ember belássa, hogy ezen cikkelyek kellõképpen inventív alkalmazásával a titkosszolgálat gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzájuthat, s még azt is mondhatják, hogy ezt szabályosan tették, ezen hivatalos megállapodás alapján.
Szegény Ceausescut gondolom eszi a sárga irigység…