Mint köztudott, Wass Albert egyfajta mumusa a román hatóságoknak már nagyon-nagyon rég, s míg valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon a könyvei szabadon jelentek meg és fogytak nagy példányszámban, addig minden mást ami vele kapcsolatban van tûzzel-vassal üldöztek és üldöznek. Aki a közéletet bár felületesen követi biztosan hallott ügyészségre citált versmondókról, betiltott rendezvényekrõl meg hasonlókról. Ez fõleg igaz 2002 után, amikor megjelent a híres 31-es sürgõsségi kormányrendelet, amely tiltja a fasiszta, xenofób és rasszista megnyilvánulásokat, ilyen jelképek használatát és ideológia terjesztését. Annak idején magam is részese voltam ennek a boszorkányüldözésnek, amint ebbõl az ügyészségi iratból kiderül:
Ezek a kísérletek azonban mind egyformán haltak el, az ügyészek sorra azt állapították meg, hogy Wass Albertet nem emberiesség elleni bûncselekményért ítélték el (hogy az ítélet mennyire jogos volt, abba most ne menjünk bele), tehát rá nem érvényes a tiltás. Ennek tudatában akik nem ijedtek meg egy kis ügyészségi zaklatástól, azok továbbra is szervezték a hagyományos Wass felolvasó esteket meg egyéb rendezvényeket.
Igen ám, de közben történt valami, amirõl a közbeszédben eddig egyáltalán nem volt szó, legalábbis én nem hallottam róla, holott elég intenzíven figyelem azt: 2015-ben módosították a kormányrendeletet. (Illetve hadd legyek egészen pontos: magáról a módosításról van tudomásom, mert a román médiában némi hullámokat vert, hogy a tiltott szervezetek közé bevették a legionárius mozgalmakat. De ennél többrõl nem volt szó.) A kezdeményezõ három liberális politikus, itt olvasható a javaslatuk indoklása. Ebben nagy vonalakban normális dolgok szerepelnek, egyetlen apróság keltheti fel a figyelmes olvasó figyelmét, ez pedig az, hogy a harmadik oldalon, az 5. cikkely módosítására vonatkozó mondatban egyszer csak megjelenik a háborús bûnökért elítélt személyekre való hivatkozás, olyan körülmények között, hogy ez a kifejezés hogy háborús bûn korábban, a rendelet címének változtatása kapcsán nem jelenik meg, illetve a javasolt módosítás sem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ne csak az inkriminált személyek kultusza, hanem a fasiszta, rasszista, stb. ideológia promoválása is legyen tiltott. (Az más kérdés, s rögtön gyanakvást kelthet, hogy az eredeti változatban is szerepelt mind a két tiltás, tehát ez a javaslat tejesen értelmetlen, ellenben arra jó volt, hogy becsempésszen egy új fogalmat a hátsó ajtón.) Magyarán az egész indoklásban egyáltalán nincs szó arról, hogy javasolják hogy a rendelet hatályát terjesszék ki a háborús bûnökért elítélt személyekre is, s még kevésbé arról, hogy ezt mivel indokolják a kezdeményezõk.
A benyújtott tervezetet a Szenátusban három szakbizottság véleményezi , a vélemények elérhetõek itt, itt és itt. Mint látható, érdemi módosító javaslata egyiknek sincs, így a szenátus 2014 április 8.-án lényegében változatlan formában fogadta azt el.
Amint látható, a cím akkor még csak annyit változott az eredethez képest, hogy belekerült a “legionar” is. Ellenben az 5. cikkelybe már ekkor becsempészték a háborús bûnösöket, ráadásul a cikkely új formája már maszatolósabb lett, ugyanis az abban a pillanatban érvényes szöveg így szólt:
“(1) Promovarea cultului persoanelor vinovate de sãvârsirea unei infractiuni contra pãcii si omenirii sau promovarea ideologiei fasciste, rasiste ori xenofobe, prin propagandã, sãvârsitã prin orice mijloace, în public, se pedepseste cu închisoare de la 6 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.
(2) Propaganda constã în rãspândirea în mod sistematic sau în apologia unor idei, conceptii ori doctrine, cu intentia de a convinge si de a atrage noi adepti.”
Ezzel szemben ez a módosított szöveg: “Fapta persoanei de a promova, în public, cultul persoanelor vinovate de sãvârsirea unor infractiuni de genocid contra umanitãtii si de crime de rãzboi, precum si fapta de a promova, în public, idei, conceptii sau doctrine fasciste, legionare, rasiste sau xenofobe, în sensul art. 2 lit. a), se pedepseste cu închisoare de la 3 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.”
Amint látható, amellett hogy megjelenik a háborús bûnösök kultuszának a tilalma, azzal együtt eltûnik a “propaganda”, vagyis az a pontosítás, hogy a tiltás csak a propagandára vonatkozik, aminek ráadásul még a definícióját is megadta, így nyilvánvaló volt, hogy egy személy kultuszán az értendõ, hogy az általa képviselt értékek, doktrína, stb. dicsõítése, ráadásul nem önmagában, hanem azzal a céllal, hogy azoknak követõi legyenek a célszemélyek. Ennek hiányában már szinte bármire ráfogható, hogy azzal a céllal teszem, hogy valakinek a kultuszát propagáljam, így ettõl a pillanattól már Wass Albert könyveinek a kiadása is támadható, függetlenül attól, hogy a kiadó azért teszi, mert van rá fizetõképes kereslet, s így a célja az anyagi haszon szerzése.
A tervezet ez után átkerült a képviselõházba, ahol a védelmi és közrendi szakbizottság változatlan formában támogatta, az emberjogi bizottság a jelentésében két darab, a témánkat nem érintõ módosító javaslatot fogalmazott meg, majd következett a jogi bizottság, amelyik a maga 18 oldalas jelentésében kilenc módosító javaslatot tesz, amelyek legnagyobb része arra vonatkozik, hogy kezdve a címmel, az összes lehetséges helyre beteszik a háborús bûnökre vonatkozó utalást.
A jogi bizottságban volt nyolc darab elutasított módosító javaslat is, ezeket is érdemes megnézni. Roppant beszédes ugyanis már közülük az elsõ, ami arra vonatkozott, hogy a háborús bûnök kifejezést tegyék be az elsõ cikkelybe is (ami arról szól, hogy a jogszabály célja megelõzni az uszítást bizonyos cselekedetekre). A javaslat elutasítása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabálynak nem célja megelõzni a háborús bûnök elkövetésére való uszítást, ami – hogy finoman fejezzem ki magam – igencsak furcsa. Szerettem volna ott lenne azon a bizottsági ülésen (a bizottság akkori összetétele itt látható) ahol ezt tárgyalták, hogy halljam, hogy az ellenzõk indokolták-e, s ha igen mivel azt, hogy ez a cél ne kerüljön be a szövegbe.
Ezt követõen a tervezet a képviselõház plénuma elé került, történt ez 2015 június 24-én, az pedig 302 szavazattal elfogadta (ellene senki sem szavazott, hárman tartózkodtak, ketten pedig nem szavaztak). Ha valaki kíváncsi az ülés illetve a szavazás jegyzõkönyvére, avagy megnézné ezek video-felvételét, az megtalálja azokat itt.
S akkor összegezzünk:
Hogy a legionárius mozgalmak fajgyûlölõek voltak, az lényegében evidencia.
A holokausztról, illetve annak tagadásáról a tárgyalt jogszabály eredeti változata is szól.
Ezzel szemben a háborús bûnök és az emberiesség elleni bûncselekmények között van eltérés, aki erre kíváncsi, az nézze meg ezek meghatározását a Büntetõ Törvénykönyvben.
Az is köztudott, hogy a román hatóságok szemében vörös posztó Wass Albert, de már számos esetben lepattantak róla, mert elindítottak eljárásokat a 31/2002-es sürgõsségi kormányrendelet alapján, de az ügyészek mindig azzal zártál le ezeket, hogy ez a jogszabály az emberiesség elleni bûncselekményekre vonatkozik, Wass Albertet ellenben háborús bûnök miatt ítélték el.
Ilyen elõzmények után kezdeményezi három képviselõ ennek a jogszabálynak a módosítását, csupa jó szándéktól áthatva, hivatkozva arra, hogy egyeztettek az Elie Wiesel intézettel, hogy a jogszabály eredeti formájában csak a rasszista, stb. szervezetek betiltásáról szól, az ilyen cselekedetekrõl nem, meg hogy a fasizmust Romániában legionárius mozgalomnak nevezték s ez nem szerepel a szövegben ami mindenféle gondokat okoz a bûnüldözõ szerveknek. A tervezethez fûzött indoklásban ezeken túl úgy véletlenül, minden összefüggés nélkül megjelenik a háborús bûnös kifejezés is, illetve szintén egyetlen helyen szerepel a törvénytervezetnek a Szenátushoz benyújtott eredeti változatában is (az 5. cikkelyben).
A tervezetet a Szenátus lényegi változtatás nélkül fogadta el.
Innen átkerült a képviselõházba, ahol a már említett módon alakult ki a végleges formája.
A fennebb említett okokból kifolyólag elmondható, hogy az, hogy a jogszabály címébe és szövegébe a rasszista és a xenofób mellé bekerült a legionárius, az gyakorlatilag nem tekinthetõ változásnak, hasonlóképpen a holokauszttal kapcsolatos módosítások sem hoznak semmi újat.
Magyarán az egyetlen lényegi eredménye ennek az egész folyamatnak az volt, hogy végre megvan a Wass Albert ellen bevethetõ fegyver. Meglehetõsen nyakatekert úton, mert ilyen a politika, legalábbis a román. S mivel a parlamentben a románok vannak többségben, ezért ezt megakadályozni minden bizonnyal nem lehetett volna. Ezzel együtt érdemes megnézni a két ház szakbizottságainak akkori névsorait (itt és itt), illetve azt, hogy mi volt a szavazás végeredménye a Szenátusban, illetve a Képviselõházban. Pedig bárki megtehette volna bár azt, hogy a tervezet ellen szavaz, azzal az indoklással, hogy a második világháború után felállított nép törvényszékek futószalagon ítélték el mondvacsinált okokkal háborús bûnök miatt a kommunista párt vélt vagy valós ellenségeit.