Jelen bejegyzésnek van egy rövid és egy még rövidebb változata. Kezdjük a másodikkal:
2. Igen.
S most jöjjön az elsõ:
1. Tavaly októberben végén panaszt tettem a Tanácsnál, azért mert a márakönyökünkönjönki Tanasã megsértette a diszkrimináció tilalmáról szóló kormányrendeletnek két cikkelyét is. A panaszomat iktatták, s onnan kezdve már csak ki kell várni, míg végre sorra kerül. A törvényes határidõ ugyebár 90 nap, tehát egy szavam se lehetne, mert az még nem telt el, ráadásul korábbi tapasztalatom szerint néha a sikerül azt a határidõt akár ötszörözni is. Következésképpen ez a bejegyzés meg sem született volna, ha nem megyek szembe a napokban ezzel a bejegyzéssel. Megtudtam tehát, hogy tavaly októberben õ is panaszt tett, amit a tiszteletre – ezek szerint – nem méltó tanács ritka operatív módon, már novemberben meg is oldott. Ezzel szembe az én panaszom esetében eltelt további több mint két hónap, s eredmény semmi. Ez egyféleképpen lehetséges: ha a Tanács diszkriminál, a panaszokat nem a beérkezés sorrendjében oldja meg, hanem egyesekkel kivételez, míg másokat várakoztat. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy diszkrimináció. Ebben az egészben a legfurcsább az, hogy bizonyára tudják õk is, hogy a nyáron büntetõ panaszt tettem ellenük, s annak ellenére packáznak velem továbbra is, érveket szolgáltatva ez által azt alátámasztandó, hogy a panaszom megalapozott. Ez vagy nagy meggondolatlanság, vagy pedig annak a jele, hogy biztosak benne, hogy az ügyész-holló nem vájja ki a diszkriminációellenes holló szemét.