Közhelynek számít Romániában, hogy az igazságszolgáltatás nem a gyorsaságáról híres, ellenben vannak esetek, amikor az embernek óhatatlan az a Murphy-törvény jut eszébe, hogy “Mindennek van határa, de mi azt megkerüljük”. Más szavakkal egyes, jól meghatározható esetekben az igazságügyi szervek komoly erõfeszítéseket tesznek azért, hogy letaszítsák a világbajnoki trónjáról a csigát.
Egy ilyen esetrõl szólnék most, amíg még friss és meleg:
Az elõzmények itt olvashatóak, most következik a folytatás.
Mivel március elején az ügyészség arról tájékoztatott, hogy a kivizsgálás januárban lezárult, ezért egy újabb hónap várakozás után, április nyolcadikán újból érdeklõdtem, hogy sikerült-e döntésre jutnia az ügyésznek. Válasz semmi. Április 23-án újból érdeklõdtem, az eredmény ugyanaz volt. (Csak emlékeztetõképpen: a törvény értelmében a nyomozás lezárása után az ügyésznek 15 nap áll rendelkezésére hogy eldöntse, hogy vádat emel vagy ejti a panaszt, az a határidõ február közepén járt le.) E hó 16-án újból érdeklõdtem, s egyúttal azt is jeleztem, hogy megértem, ha netán létszám-gondok miatt nem tudják tartani a határidõket, de akkor bár mondják meg, hogy mikorra számíthatok eredményre, hogy ne “zaklassam” õket héthetente újabb levelekkel.
S akkor itt most tegyünk egy kis kitérõt, mert a 16.-i érdeklõdést többek közt az váltotta ki, hogy – hála a korszerû technikáknak – hozzáférésem van annak az ügynek az elektronikus iratcsomójához, aminek tárgya az, hogy DT megfellebbezte a Diszkriminációellenes Tanács õt elmarasztaló határozatát, s abban megjelent ez a kérés:
Ebben nem is az ügyemet vizsgáló ügyész, hanem az ügyészség vezetõje érdeklõdik arról, hogy milyen ítélet született abban a perben. A kérés dátuma május 2, pikantériája pedig az, hogy az ítélet még április 19-én megszületett, s nem csak a fõügyész, hanem bármelyik földi halandó megnézheti minden további nélkül itt. Nyilván tudja ezt a fõügyész is, de minek siettetni a dolgokat, ha lehet húzni az idõt. Mondjuk úgy, hogy ha valaki rákérdez, akkor azt mondják hogy jó-jó, de minket az ítélet indoklása is érdekel. Azt meg mondanom sem kell, hogy választ mindmáig nem kapott, így lelkesen várakozik, s az ügyem meg húzódik.
Szóval elküldtem 16.-án az újabb érdeklõdést, amiben azt is jeleztem, hogy a perben aminek a kimenetelérõl érdeklõdtek (hadd lássák, hogy tudok róla) már rég megszületett az alapfokú ítélet, de az irreleváns, mert egyrészt nem jogerõs, másrészt pedig nem kapcsolódik közvetlenül az ügyészségi panaszomhoz.
Na erre már válasz is jött, roppant operatív módon, már másnap:
Sepsiszentgyorgy-ugyeszseg-valasz-2
Az operativitás nyilván azzal magyarázható, hogy ez mindössze egy szemkiszúrás, tájékoztat valamirõl amirõl eleve tudják hogy tudok, de továbbra sem mond semmit arról, hogy mikorra méltóztatnak meghozni egy döntést, aminek a határideje eddig már hétszer lejárt (más szóval több mint hétszer annyi idõ telt már el, mint amennyit törvény elõír).
Megy tehát továbbra is az idõhúzás, aminek kapcsán hadd idézzek egy még élõ klasszikust: “Mi az hogy? Nagyon is!”
Mert itt belép a képbe a bírónõ, aki azt az ügyet tárgyalta. De mielõtt tovább mennék, ismét egy rövid, de fontos kitérõ.
Az elmúlt években számos bíróságon volt szerencsém megfordulni, kezdve a gyergyószentmiklósival, s befejezve Bukarestben a legfelsõvel. Az általános tapasztalat az, hogy mindenhol hatalmas a zsúfoltság, egy bíró egy nap jellemzõ módon több tíz ügyet is tárgyal. Ehhez képest döbbenetes tapasztalat volt, ami a Brassói Táblabíróságon fogadott mindkét alkalommal. A folyosók kihaltak voltak, lélek alig lézengett, s annak a bírónõnek, aki az ügyünket tárgyalta elsõ alkalommal két ügye volt napirenden, másodszor meg csak a mienk. Bejött, megállapította, hogy formai okokból halasztani kell, s azzal kiment. Ez volt az aznapi munkája. S akkor vissza.
Tegnap ismét belenéztem a már említett elektronikus iratcsomóba, ahol egy új iratra leltem:
Ebben az áll, hogy tekintettel arra, hogy május 8.-án szolgálatos volt a bíróságon, ezért nem volt ideje megszövegezni az ügyünkben április 19-én hozott ítélet indoklását, következésképpen a megszövegezés határidejét meghosszabbítja 30 nappal!!! Azaz nem elég, hogy másokhoz képest munkanélküli, képes egy napi szolgálatra hivatkozva 30 nappal halasztani a megszövegezést. Nyilván május 8 lett volna az a nap, amikor szuper-munkaképes lett volna, s el tudta végezni másik 30 nap munkáját. (Mondjuk a két általam tapasztalt esetbõl kiindulva átlagos bíró bármelyik nap elvégzi harminc olyan nap munkáját.) No de lényeg a lényeg: a törvény értelmében az ítéletet meg kellett volna szövegezni május 19.-re, de ez csúszik teljes harminc napot. (Mondjuk az is megérne egy misét, hogy miképpen van az, hogy egy ilyen ügyben maga az érintett bíró dönt. Nem végzi el idõben a munkáját, de ezt saját maga törvényesíti is, egy egyszerû jegyzõkönyvvel, és senki nem ellenõrzi, hogy igaz-e, jogos-e amit abban leír. Így az arcbõr vastagsága az egyetlen mérce. Abból pedig ennek a bírónõnek juttatott bõséggel a Fennvalló).
S ha valaki azt képzeli hogy ez nem fokozható, akkor az naiv, mit sem tud Romániáról. Ugyanis a jegyzõkönyvben hivatkozott jogszabályi elõírás úgy szól, hogy az ítélet megszövegezésének a határideje alaposan megindokolt esetben (ezen ugye jót lehet nevetni, ezen eset alapján) 30 nappal meghosszabbítható, legtöbb két alkalommal. Ha fogadni lehetne rá, minden fellelhetõ pénzemet feltenném arra, hogy ebben az esetben ez a bírónõ ki fogja használni a második hosszabbítás lehetõségét is, s csak július 18.-ra szövegezi meg az ítéletet. Már ha akkorra megteszi…
Márpedig ez lesz a halogatásra az igen jó kifogása az ügyészségnek, amelyik türelmesen megvárja azt az ítéletet. Addig pedig van idejük bõven arra hogy kitalálják, onnan kezdve mire hivatkozva húzzák továbbra is az idõt.