Tavaly februárban postáztam a csíkszeredai ügyészségre egy panaszt, többek által elkövetett magyarellenes uszítás miatt. Ennek kivizsgálása a szokásos módon haladt, errõl tavaly októberben már beszámoltam itt, azzal a címmel, hogy Rend a lelke mindennek. Újabb több mint fél év után visszatérek ismét a témára, többek közt azért, mert úgy néz ki az a cím igencsak téves volt. Alább kiderül, hogy miért:
Az októberi sokatmondó válasz után teltek-múltak ismét a hónapok, fejlemény csak annyi volt, hogy kétszer (pontosabban januárban majd márciusban) érdeklõdtem a nyomozás menetérõl, de ismét sikertelenül, választ nem kaptam. Ezért áprilisban újra írtam, s felhasználva egy nemrég tudomásomra jutott lehetõséget, arra kértem az ügyészt, hogy szabjon határidõt a kivizsgálást végzõ rendõrnek (vagyis közölje vele, hogy legkésõbb mikorra zárja le a nyomozást).
Na erre már érkezett válasz, ez:
Ebben tájékoztatnak, hogy az üggyel megbízott ügyész arra utasított a rendõrt, hogy június 12.-ig zárja le a nyomozást. Végre valami konkrétum, mondhatnánk. Hurrá!
Vagy mégsem? Ezt eldöntendõ nézzük mit kézbesítettek nekem ma, egy nappal ama határidõ elõtt:
Hogy az egész érthetõbb legyen tudni kell, hogy a kivizsgálást elvileg azzal kell kezdeni, hogy beidézik és kihallgatják a panaszost, hogy van-e netán még valami mondanivalója az üggyel kapcsolatban. Erre ebben az ügyben mindmáig nem került sor. Ehhez képest most tanúként idéznek be, ráadásul 13.-ára! Vagyis egy nappal azután fognak kihallgatni, hogy lejár az ügyész által megszabott határidõ.
Ezért mondom, hogy tévedtem amikor azt a címet adtam a korábbi bejegyzésnek, hogy rend a lelke mindennek, mert ez erre az ügyre végképp nem áll. Áll ellenben egy másik szólás, ami úgy hangzik, hogy Románia a korlátlan lehetõsége hazája.