Nem telt bele két nap, s újabb hasonló esetrõl tudok beszámolni, a különbség az, hogy itt nagyobb apparátus mozdult meg azért, hogy jogtalanul pénzt követeljen tõlem.
Ez a történet is még tavaly indult, részletek itt.
Az ügyészség szokás szerint nem siette el a kivizsgálást, de június 24-én azért megérkezett az a válasz, amire számítani lehetett: a panasz ejtve.
Tekintettel arra, hogy indoklást lényegében nem fûztek ehhez, ráadásul a két bepanaszolt eset közül az egyiket meg sem említik, teljes joggal tettem ez ellen panaszt az ügyészség vezetõjénél, rámutatva konkrétan a rendelet hiányosságaira. Ezzel nyilván nem sikerült meghatnom a fõügyészt, aki kollégájához hasonlóan minden indoklás és érvelés nélkül utasította el a panaszomat:
Ez a rendelet mint látható július 16-án volt postázva, s hála a román posta áldozatos munkájának mindössze nyolc nap múlva, 24.-én már kézhez is vehettem. S tekintettel arra, hogy mindennek nevezhetõ csak kielégítõnek nem (egy rendelettõl joggal lehet elvárni, hogy nem egy tõmondat, hanem ki is van benne fejtve, érvekkel megindokolva, hogy miért döntött a fõügyész úgy ahogy döntött), pár nap múlva már postáztam is a fellebbezést a bíróságra (az elsõ tárgyalás október 30.-án lesz). Ez a lépés nyilván azzal is jár, hogy az eljárás megy tovább, s a megállapított perköltséget (ami eleve túlzott, láttam már néhány hasonló ügyészi rendeletet, de azokban jellemzõ módon 10-20 lej perköltség volt megállapítva) csak akkor kell majd kifizetni, ha a bíróság elutasítja a fellebbezést.
Ezzel szemben ebben az esetben nem csak a perköltség nagysága volt feltûnõ, hanem az is, hogy minden törvényes alap nélkül az ügyészség azonnal be is akarja hajtani, legalábbis az derül ki ebbõl:
Amint a 4. oszlopban látható, az ügyészség véleménye szerint legkésõbb július 24-én be kellett volna fizessem a perköltséget, s mivel ezt nem tettem meg (ha valaki nem vette volna észre: ezt egyszerûen nem tehettem volna meg, mert csak annak a napnak a délutánján kaptam kézhez az ügyész rendeletét), rögvest értesítette a közpénzügyi igazgatóságot (az meg hasonló operativitással intézkedett, kiállította és elküldte nekem a fizetési felszólítást). Történt mindez olyan körülmények között, hogy a törvény értelmében a kézhezvételtõl számított 20 napon belül van jogom a bírósághoz fordulni, s csak ha ezt nem teszem meg, akkor vagyok kötelezhetõ a perköltség megtérítésére, tehát augusztus 13 elõtt fel sem merülhet az, hogy azt a pénzt jogszerûen követeljék tõlem, illetve – tekintettel arra hogy fellebbeztem – ez a határidõ kitolódik a per lezárultáig, s ha azt netán megnyerem, akkor azt a pénzt soha nem kell kifizetnem.
Egy törvényt megsérteni eleve nem szép dolog, de ha ezt az az intézmény követi el, amelyiknek az a feladata, hogy az állampolgárokkal betartassa a törvényeket, akkor arra nincs szó. Legalábbis egy jogállamban. Romániában ellenben – mint ez a példa is mutatja – ez a normalitás.
S akkor most indíthatok egy külön pert azért, hogy ezt a fizetési felszólítást semmisítse meg a bíróság. Ez kiválóan alkalmas arra, hogy az érdemi munkától idõt és energiát vonjon el. Persze az se kizárt, hogy pont ez a cél, elvégre ahogy a szólás nagyon helyesen tartja, ha netán üldözési mániám is van, abból még nem következik, hogy nem üldöznek.