Közszájon forgott (forog?) az, hogy nem elég, hogy az ország távoli részeibõl hoznak magyarul nem tudó rendõröket Székelyföldre, de ráadásul plusz fizetést is adnak nekik. S ez nem volt városi legenda, valóban éveken keresztül kaptak pótlékot a székelyföldi rendõrök, ez állt a fizetéseket szabályozó belügyminiszteri rendeletben, ami nyilvános volt, megjelent a Hivatalos Közlönyben. Aztán változott a közalkalmazottak fizetését szabályozó törvény, s annak alapján a miniszter új rendeletet adott ki, amit – minden ésszerû magyarázat nélkül – hivatali titoknak minõsített, s így nem nyilvános. Ez a lépés olyannyira nem volt logikus, hogy egyenesen törvénytelen, ugyanis a vonatkozó törvény világosan rögzíti, hogy milyen típusú információkat szabad titkosnak minõsíteni, illetve a másik oldalon ott van az, hogy ez a rendelet lényegében a közpénz elköltésérõl szól, márpedig ilyen információkat tételesen tilos titkosítani.
Talán mondanom sem kell ezek után, hogy lassan három éve perben vagyok a Belügyminisztériummal, mert kíváncsi voltam, hogy továbbra is kapnak-e plusz pénzt az itt szolgáló rendõrök, ezért kértem, hogy küldjék meg nekem azt a rendeletet, õk pedig megtagadták, hivatkozva arra, hogy hivatali titok.
A részletekkel nem untatom az olvasót, a lényeg az, hogy az ügyben végül eljáró Bukaresti Táblabíróság elutasította a kérésemet, azzal, hogy a törvény értelmében nem a határozat megküldését kellett volna kérnem a minisztériumtól, hanem a titkosítás feloldását, s ha azt nem teszi meg, akkor fordulhattam volna bírósághoz. S ugyan ez a vaskalapos törvény-értelmezés támadható lenne, hogy haladjon az ügy, írtam egy petíciót, amiben kértem a minisztériumtól a titkosítás feloldását. Mely petícióra ez a válasz érkezett:
Már az is megér egy misét, hogy a Belügyminisztériumban nem tudják hogy mi a neve az 535500 irányítószámú romániai településnek, de az igazi csemege az elutasítás indoka: Tekintettel arra, hogy a szóban forgó irat titkosítását még nem oldották fel, nem tehetõk lépések a titkosítás feloldása érdekében! Más szavakkal: a titkosítás feloldását csak akkor lehet majd kezdeményezni, ha a titkosítás már fel lesz oldva.
Gyergyószék hegyvidék lévén, megpróbálkozom egy turisztikai hasonlattal: Egy turista meg szeretne mászni egy hegyet, de közlik vele, hogy csak akkor indulhat el a völgybõl a csúcs fele, ha már fent van a csúcson.
S ez a szellemi teljesítmény ráadásul nem egy falusi rendõrõrs kapusától származik, hanem egy minisztériumi vezérigazgatótól. Igaz mondhatom azt is, hogy a rendõr az rendõr és kész.