Dolgozni csak pontosan, szépen…

Van ebben az országban egy testület, aminek minden mozdulatára kiemelten figyel több mint egy éve az egész ország, amelyiknek minden szava szent (és megkérdõjelezhetetlen), amitõl élet és halál függ. A neve Országos Vészhelyzeti Bizottság. (Egyfajta) közhivatal lévén, a tevékenysége átlátható kellene legyen, bárki kérhet tõlük bármilyen a tevékenységükkel kapcsolatos információt, s õk azt kötelesek kiszolgáltatni. Legalábbis ez az elmélet.

S akkor nézzük a gyakorlatot:
Elvileg egy ilyen testület tevékenységének hû tükre kell legyen az üléseinek a jegyzõkönyve, ezért tavaly szeptemberben adatigényléssel fordultam hozzájuk, kértem másolatban a 2020 február elseje után üléseik jegyzõkönyveit. Mire október elején (tehát jóval a törvényes 10 napos határidõn túl) nagylelkûen megküldték nekem a bizottság határozatait. Ez nyilván nem ugyanaz, de ismételt kérésemre is csak mellébeszéltek, ezért a hónap végén bírósághoz fordultam, s kértem, hogy kötelezze õket a jegyzõkönyvek kiadására.
Ez persze nem eredményezett varázsütésre megoldást, pár hónapig ment a pingpongozás már azon, hogy ki is jogosult a bizottságot a bíróságon képviselni, de végül április végén eljött az a nagy nap, amikor a postás vastag borítékban hozta a kért jegyzõkönyveket. Legalábbis a Bizottság állítása szerint ez a 109 lap tartalmazza hét és fél hónap alatt tartott 44 ülésük jegyzõkönyveit.

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy azért voltam kíváncsi ezekre a jegyzõkönyvekre, mert érdekelt, hogy milyen alapon és milyen mérlegelések után hozták meg azokat az intézkedéseket, amelyek ésszerûsége – legalábbis számomra – nem egyszer megkérdõjelezhetõ volt. No meg egyáltalán, érdekelt az, hogy miképpen és milyen munka zajlik abban az igen fontos bizottságban. Hát megtudtam, s itt most meg is osztom.

Kezdem azzal, hogy úgy gondoltam, hogy idõrendben egymást követõ ülések idõrendben egymást követõ jegyzõkönyveit fogom megkapni. Hát nem. A teljes lista hosszú volna, ezért következzen csak az elsõ pár jegyzõkönyv dátuma (abban a sorrendben, ahogy a paksamétában voltak):
2020.III.4.
2020.IV. 4.
2020.III.8.
2020.III.9.
2020.IV.9.
2020.III.15.
2020.V.11.
Ennyi gondolom elég azt bizonyítandó, hogy milyen rend lehet annak a bizottságnak a titkárságán. Ha ugyanis létezne ott egy irattartó, amibe szépen egymás után lefûzték az ülések jegyzõkönyveit, akkor az azokról készített másolatok maguktól idõrendi sorrendben lennének, s úgy továbbították volna azokat. De hogy miképpen történt a valóságban ez a továbbítást, azt illusztrálandó álljon itt egyike azon leveleknek, amelyekkel a jegyzõkönyvek a bizottságtól a törvényszékre kerültek:

Bizottság a törvényszéknek

Amint látható (az “Atasari” mezõben), ezzel a levéllel hat jegyzõkönyvet továbbítottak, azok dátuma július 2, június 11, május 14, augusztus 15, május 18 és május 28. Hatalmas talány számomra, hogy miképpen sikerült ezt a sorrendet felállítani, de tény, hogy sikerült, illetve hogy az összes többi levél esetében ugyanez a helyzet.

Lényeg, hogy némi munkába került megtalálni az idõrendben legelsõ ülés jegyzõkönyvét, erre február másodikán került sor, s itt van:

Február 2

Mielõtt a tartalmára térnék, erõsítendõ a korábban leírtakat hadd mondjam el, hogy az elsõ oldala valahol a paksaméta közepén volt (a hátán a március 11.-i jegyzõkönyv), a másik három pedig jóval odébb, úgy hogy a negyedik oldal hátán a március negyedikei jegyzõkönyv elsõ oldala találhat (a többi abból valahol máshol). Ennek a jegyzõkönyvnek már az elsõ oldalából is le lehet vonni két tanulságot arra nézve, hogy milyen (katonás) rend jellemzi a bizottság munkáját és hogy mennyire vették komolyan a helyzetet. Ugyanis:

  • a február másodikán született jegyzõkönyvet rá 24 napra (február 26-án, lásd a jobb felsõ sarokban) sikerült beiktatni. Addig bizonyára azon tûnõdtek, hogy mit is kezdjenek vele. (Avagy csak 26.-án sikerült emlékezetbõl megírni?)
  • mint az utolsó bekezdésbõl kiderült, azért ült össze a Bizottság gyorsan-gyorsan, mer 11 nappal azelõtt az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy nagy baj van, mindenki szedje össze magát, s készüljön a világjárványra.

A továbbiakban az egészségügyi miniszter és Arafat doktor kap szót, majd az ismeretlen tartalmú megbeszélések után a bizottság négy pontban döntött a konkrét tennivalókról. Ezek közül a harmadik pont c) és d) bekezdéseire érdemes figyelni, mert azok jól mutatják, hogy mennyire reálisa látták azt, ami következni fog. Kirívó a d) pont ahol az áll, hogy egy éven belül kell a szükséges eszközöket és felszereléseket beszerezni! Döntöttek errõl kevesebb mint másfél hónappal azelõtt, hogy az elnök kihirdette a járvány miatti sürgõsségi állapotot.

S azzal ment mindenki dolgára, a következõ bevallott ülésre 22 nap múlva, február 24-én került sor:

Február 24

Ennek a jegyzõkönyvnek is megvan mint a négy oldala (ráadásul egy helyen), így elvileg pontos képet kaphatnánk annak lefolyásáról, ha nem olyan általánosságok lennének benne, hogy a jelenlevõk által javasolt módosítások és kiegészítések után Marcel Vela szavazásra bocsátotta a Bizottság 2. határozatát. Így nem lehet tudni azt sem, hogy a határozat tartalma azért nem egyezik azokkal a javaslatokkal, amik a jegyzõkönyvben szerepelnek mert azok a vita során változtak, vagy valami más okból. De hogy eltérések vannak, az tény.
S még egy apró megjegyzés: ez a jegyzõkönyv február 25-én került iktatásra, egy nappal korábban, hogy ugyanaz megtörtént volna a február másodikai jegyzõkönyvvel.

Február folyamán még egy ülést tartott a bizottság (a jegyzõkönyvére a paksaméta vége felé bukkantam), de ebbõl sokat nem lehet megtudni, inkább azért mutatom be itt alább, hogy ezzel is szemléltessem azt az alaposságot, ami a Bizottságot jellemzi:

Február 28 – május 14

Ez ugyanis elsõ látásra egy darab, hat oldalas jegyzõkönyv (oldalszám a lapok alján), de a figyelmes olvasónak már a harmadik oldal elején feltûnik, hogy itt valami nincs rendben, az nem a másodiknak a folytatása. Aztán a hatodik oldalon ez a gyanú megerõsítést nyer: az utolsó négy oldal a május 14.-i jegyzõkönyv része.

Márciusban aztán beállt a rutin, s ugyan a Bizottság – elvileg – tartott üléseket, de hogy ott mi történt, az a jegyzõkönyvekbõl egyáltalán nem derül ki. Ezt jól példázza a március kilencedikei jegyzõkönyv, amit nem csak a rövidsége és semmitmondó volta miatt érdemes látni (mint jeleztem ez a jellemzõ a február után született jegyzõkönyvek döntõ többségére), hanem azért is, mert az elsõ oldal alapján az ember azt gondolná, hogy ez a jegyzõ könyv egyetlen oldalas, de nem, van második oldala is, ami ráadásul nem tévedés, valóban a 2020 március 9.-i jegyzõkönyv része, de épp attól lesz az egész szürreális:

Március 9

Nem teljesen érdektelen az sem, hogy miképpen lett tavaly március közepétõl sürgõsségi állapot Romániában. Ez ugyanis úgy kezdõdött, hogy március 15-én online összeült a Bizottság, aminek Arafat doktor bemutatott egy határozat-tervezetet, s 13 támogató szavazattal meghozták a 10/2020.III.14.-es határozatot, amiben javasolják a sürgõsségi állapot kihirdetését. Itt van a jegyzõkönyv:

Március 15

Ha valakinek nem tûnt volna fel: a Bizottság 15-én ismerte meg a tervezetet és szavazott egy olyan határozatról, ami a dátuma szerint 14-én született. Ezt nevezik koronás idõutazásnak.

Innen kezdve a dolgok még simábban mentek, a jegyzõkönyvek jelentõs része úgy néz ki, mint ez:

Március 19

Az elnök összehívta online ülésre a bizottságot, Arafat megmutatta az irányt, s azt a tagok vita és ellenszavazat nélkül elfogadták. S lényegében így fogadják el azóta is egyik határozatot a másik után. Amibõl levonható az a következtetés, hogy nem tévednek azok akik úgy gondolják, hogy bizonyos értelemben az országot egy jó ideje Arafat doktor vezeti, miniszterek, államtitkárok, prefektusok, stb. pedig bólogatva mennek utána. Nincs kérdésük és nincs véleményük.

Konklúzióként mindössze annyit, hogy a Vészhelyzeti Bizottság üléseinek a jegyzõkönyveibõl arról semmit nem lehet megtudni direkt módon, hogy milyen alapon, milyen indoklással hozták meg a döntéseiket tavaly február és szeptember között. Ezzel együtt nem érdektelen a jegyzõkönyvek tanulmányozása, mert ha indirekt módon is, de az fényesen kiderül, hogy a döntéseik óvatosan fogalmazva is joggal megkérdõjelezhetõek. Ahol ugyanis ekkora a fejetlenség és nemtörõdömség, ott jó döntések esetleg véletlenül születhetnek. De úgy is csak elvétve.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?