Az aktuális román himnusz szövege szerzõjének rövid élettörténete:
“Sunt probabil putini cei care stiu ca cel care a scris „Marseilleza românilor” (dupa cum spunea Nicolae Balcescu), poetul Andrei Muresanu s-a nascut în urma cu 205 ani la Bistrita, într-o familie modesta. Tatal sau avea o moara de argasit scoarta, care asigura cu greu la vremea respectiva existenta unei familii cu trei copii. De altfel, a ramas la doar câtiva ani fara tata, acesta murind în urma unui accident de munca.
Andrei Muresanu este autorul poemului „Un rasunet”, scris la Brasov si publicat în numarul 25 din 21 iunie 1848 al revistei „Foaie pentru minte, inima si literatura”. Acest poem a fost transpus pe melodia anonima a unui vechi imn religios „Din sânul maicii mele” (culeasa de Anton Pann), poem denumit ulterior „Desteapta-te, române!” si a devenit imn, din 1990 fiind imnul de stat al României.
Poetul Andrei Muresanu, care s-a ridicat intelectual prin multa munca, truda si sacrificii din partea familiei sale, a studiat doi ani filosofia, apoi teologia la Academia Greco-Catolica din Blaj. Acolo l-a avut coleg de studentie pe George Barit, împreuna cu care s-au numarat printre conducatorii Revolutiei din 1848. A scris consecvent poezii patriotice, cu caracter social protestatar.
Dupa înfrângerea revolutiei, poetul se refugiaza în Muntenia, împreuna cu Barit. Aici a fost luat prizonier de armata tarista si dus pâna în nordul Moldovei. La întoarcere, s-a stabilit ca functionar la Sibiu : „concepist guvernial” si translator de limba româna la Buletinul oficial al guvernului.”
Tehát Erdélyben, ahol a románok évszázadokon át mérhetetlen elnyomásnak, kizsákmányolásnak és szenvedésnek voltak kitéve, ennek a derék embernek az édesapja nem jobbágy volt, hanem mesterember, magánvállalkozó.
Aztán felcseperedvén nem szolga lett valamelyik gróf portáján, hanem román nyelvû egyetemet végzett, filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett és értelmiségi pályára került. S ugyan részt vett az 1848-as román ellenforradalomban, s folyton a magyarok ellen lazító, hazafias verseket írt, õt nem végezték ki se Aradon se máshol, még bár börtönben se került, hanem állami állást kapott Szebenben. S az sem mindegy, hogy hol, mert abból meg az derül ki, hogy abban az idõben az elnyomó és elnemzettelenítõ kormány hivatalos közlönyének volt román nyelvû változata is.
Mit lehet erre mondani? Tényleg pokol volt szegény erdélyi románok élete, leszármazottaik joggal gyûlölik a magyarok utódait hetedíziglen!
S a poén még csak ezután jön! Honnan lehet megtudni mindezt? Ki nem találják! Egy olyan román politikus Facebook oldalán olvasható ez a történet, aki magyarellenességbõl doktorált és szíve szerint reggel-délben-este magyarokat enne. A neve Marius Pascan. Akinek az intelligenciájáról mindent elmond az, hogy közzéteszi ezt a történetet, s nem veszi észre, hogy mit is tett.
ui.
A román Márszejesz helyett – ha jobban belegondolunk – sokkal inkább a román “Talpra magyar” a megfelelõ megnevezése ennek a szövegnek.