avagy: hogy kell szellemi fogyatékosnak nézni az ügyfeleket
A mai nap levelet hozott a posta. A bankból. Szép hosszú, két oldalas levél, ami így kezdõdik:
Kedves ügyfelünk,
Amint azt már a kezdetekben megígértük, transzparensek akarunk lenni és biztosítunk arról, hogy mindig azon vagyunk, hogy megtaláljuk a számodra legmegfelelõbb megoldásokat. Ezért folyamatosan beruházunk a termékeink fejlesztésébe, hogy azok számodra minõségi szolgáltatásokat nyújtsanak.
Ezt követi egy 11 pontból álló felsorolás, amúgy semmi különös, nagyjából olyan dolgok, amiket eddig is tudtam. Gondolom ezzel mások is nagyjából így vannak, s jó eséllyel sokan végig sem olvassák a levelet. De én végigolvastam, egészen az utolsó helyen szerénykedõ bejelentésig, miszerint a következõ hónaptól a számlakezelés havidíja 20 lej lesz. Ilyen információkat nem szoktam észben tartani, de pár kattintás elõkeresni a legutóbbi számlakivonatot, amiben az áll, hogy ez a díj 15 lej. A levél lényege tehát az, hogy ezt a díjat hipp-hopp megemelték 33%-kal, a feladat pedig az volt, hogy ezt úgy közöljék az ügyfelekkel, hogy azok lehetõleg észre se vegyék, de utólag ne reklamálhassanak, lehessen az orruk alá dörgölni, hogy õk idõben szóltak.
Hát ezért tartanak a bankok kommunikációs szakembereket, akik az ilyen feladatokat ilyen ragyogóan meg tudják oldani. S akik fizetése azokból a díjakból kerül ki, amiket most épp megemeltek.
Ügyes!