Eme eszközre a romániai igazságszolgáltatásnak lenne szüksége, hogy megpillanthassa a békának az alfelét. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy ez túlzás, az figyeljen:
2019 nyarán egy levelet kaptam bizonyos DT-tõl, amiben az áll, hogy a blogomon beleegyezése nélkül közzétettem személyes adatait, ezért felszólít, hogy haladéktalanul töröljem azokat és fizessek neki 5000 lej erkölcsi kártérítést. Tekintettel arra, hogy az állítása nem volt igaz, röviden annyit válaszoltam neki, hogy téved, ezért a kérései tárgytalanok.
Erre panaszt tett ellenem az adatvédelem terén illetékes bukaresti hatóságnál, az meg emilben pár kérdést intézett hozzám, amikre rögvest válaszoltam is, megnyomva a válasz (reply) gombot. Mint késõbb kiderült ez tévedés volt, ugyanis ama hatóság egy olyan sajátos módszert alkalmaz, hogy egy bizonyos címrõl küldi a leveleket, de egy másikra vár választ. Következésképpen õk úgy tekintették, hogy nem kaptak választ, ezért elküldték a kérdéseket postán is, arra meg – abban a hitben, hogy már megválaszoltam azokat – nem küldtem választ. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy késõbb egy kihágási jegyzõkönyv érkezett a címemre szintén postán, amiben az áll, hogy megrovásban részesítenek, mert nem válaszoltam a kérdéseikre. A dolognak nem lévén anyagi vonzata a jegyzõkönyvet nem támadtam meg, beértem azzal, hogy ajánlott levélben újra elküldtem nekik a válaszokat. Késõbb pedig kaptam tõlük egy zavaros levelet a DT panasza kapcsán, ami tele volt idézetekkel a vonatkozó törvényekbõl, illetve amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy azokat tartsam be. Ennyi, magyarán nem állapítottak meg semmiféle törvénysértést ama panasz kapcsán.
Emberünk – türelmetlen levén – idõközben érdeklõdött a hatóságnál a kivizsgálás mentérõl, mire ezt a tájékoztatás küldték neki. S ugyan az elsõ bekezdésben világosan le van írva, hogy a kivizsgálás még zajlik, s a végén majd tájékoztatják az eredményrõl, valami megmagyarázhatatlan okból a második bekezdésben a rám kirótt büntetésrõl is említést tesznek. Õ pedig ennek megörvendve rögtön a bíróságra rohant, s azt állítva, hogy a bukaresti hatóság is igazolta hogy törvényt sértettem, duplázva a tétet azt kérte, hogy a bíróság kötelezzen 10.000 lej erkölcsi kártérítés megfizetésére. A keresethez – nem tudni miért, de minden logikát mellõzve – csatolt egy korábbi hasonló esetben született bírósági ítéletet. Abban a perben egy szervezet és két természetes személy ellen tett panaszt és kért szintén 10.000 lej kártérítést, minekutána elõzetesen szintén a bukaresti szakhatósághoz fordult amelyik a jogi személy esetében megállapította a törvénysértés tényét. Az eredmény pedig akkor az lett, hogy a bíróság megállapította, hogy természetes személyek a kifogásolt jogsértést nem is követhetik el (a törvény adatkezelõ jogi személyekre vonatkozik), ezért azokat felmentette, a jogi személyt pedig – figyelembe véve a szakhatóság tény-megállapítását – 500 lej kártérítés megfizetésére kötelezte.
Nem kell ahhoz gyakorlott jogásznak lenni hogy az ember észrevegye a két eset közti eltérést, nevezetesen hogy abban az ügyben a szakhatóság megállapította a jogsértés tényét ami esetemben nem történt meg. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy tényszerûen hamis az az állítás, hogy közzétettem volna a személyes adatait. Tehát akkor megtörtént eset miatt tett panaszt, aminek során valóban jogsértés történt, de a bíróság a perben érintett természetes személyeket felmentette, mert rájuk nem érvényesek azok a jogszabályi elõírások amik alapján DT engem is beperelt. Ennek ellenére ebben az ügyben gyakorlott ügyvédek szolgálatait vettem igénybe, azért, hogy megelõzzem az esetleges kellemetlen meglepetéseket.
Hát mit is mondjak … ez nem volt elég.
Itt vannak a perben született ítéletek kivonatai:
Három bírói tanács, összesen hat bíró akikben az a közös, hogy a jelek szerint egyik se vette a fáradságot, hogy meglátogassa a blogomat és megnézze, hogy igaz-e amit DT állít, illetve egyiket sem zavarták tények és törvények, valami másra hallgattak, amikor ítélkeztek.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon bár egy ilyen nyilvánvaló és egyértelmû esetben számíthatok-e arra, hogy Strasbourgban korrekt ítélet szülessen? Tippelni nem mernék, inkább kivárom.
Némi elégtételt csak az jelent, hogy ezt a “gyõzelmét” DT nem tudja kiélvezni, mert ugyan eldicsekedett vele a Facebookon, de válaszképpen az esetek döntõ többségében nem dicséretet kapott, hanem fejmosást azért, mert a pártja is megszavazta a parlamenti képviselõk fizetésének a megemelését.