Hetek óta húzódó szappanopera, hogy az a gonosz kormány igazságtalan, galád módon bántani akarja a bírókat, súlyosan károsítani akarja õket, sajnálja tõlük az alacsony nyugdíjkorhatárt meg a nyugdíjukat. Holott “mint köztudott” szegények igen nehéz és felelõsségteljes munkát végeznek, nagyon lelkiismeretesen, mindenki legnagyobb megelégedésére. Õk a jogállam rendíthetetlen támaszai, nélkülük asz hatalmas robajjal omlana össze. Nem csoda hát, hogy alig tértek vissza pár hónapos nyári szabadságuktól, égve a munkavágytól, kénytelenek voltak rögvest sztrájkba kezdeni, s immár második hónapja csak taszigálni az iratcsomókat, ahelyett hogy azokat megoldanák. Szegényeknek vérzik a szívük látva tárgyalótermekbõl dolguk végezetlenül távozó ügyfelek csalódott arcát, de nem tehetnek mást, a jogállamért életüket és vérüket is képesek volnának feláldozni.
S hogy ne érjen az a vád, hogy a levegõbe beszélek, álljon itt egy konkrét példa, ami fényesen bizonyítja, hogy igenis jogosultak azokra, amiket el akarnak venni tõlük, hisz a munkájuk kifogástalan, magas minõségû:
Mindössze két és fél éve indult az a per, amiben idén júliusban már a másodfokú ítélet is megszületett, annak kivonata itt látható.
Azok, akik nem buktak meg számtanból másodikban hamar kiszúrhatják, hogy ugyan az ítélet igen alapos és körültekintõ, de nem tökéletes, ugyanis 2.700 plusz 167,25 nem pontosan 2.816,25. Valami gond lehetett a számológéppel (épp fogyott ki az elem? ki tudja…), lássuk be, hogy megeshet, mert a bíróságok eszközparkja sem tökéletes, az a gonosz állam azon is spórol. Ráadásul az alperes alapítvány vezetõje meg ahelyett hogy örvendett volna, hogy a bírók a javára döntöttek, szõrös szívrõl tett tanúbizonyságot, és kérte a hiba kijavítását. Kérése pedig – ahogy az illik – a bírók számára parancs, tehát megoldják. S hogy addig se maradjanak a felek bizonytalanságban míg azt megoldják, már ki is tûzték azt az idõpontot, amikor eredményt fognak hirdetni: október 23. Ugyanis fõ a pontosság, tehát nem akarják elkapkodni ezt a felelõs döntést, nehogy még egyszer hibázzanak, mert az már tényleg nagy blama lenne. Az pedig teljesen hidegen hagyja õket, hogy esetleg kerülnek rosszindulatú, minden lében kanál emberek, akik gúnyosan megjegyzik, hogy ezt a kiigazítási kérést még aznap, tízórai elõtt megoldhatták volna. Nem és nem! Fõ az alaposság és a szakmaiság. Ugyan Romániában elég magas az infláció, de az alatt a negyed év alatt olyan sokat nem fog értéktelenedni a perköltség összege, ami miatt megérné kockáztatni és elhamarkodott döntést hozni.
Egy szó mint száz: a bíróknak mindig igazuk van, a kormány pedig szálljon magába, s ha mindenképp változtatni akar valamit, akkor emelje meg a fizetésüket, mert azt – esetleg – alázatosan elfogadják. Hisz megérdemlik.