Verõfényes januári délelõtt, Bukarest székes fõváros, hírneves útja (magyarul Gyõzelem), a Kereskedelmi Bank hiperszuper új székháza elõtti szakasz. Térdig érõ hó mindenfele, az úttest három helyett csak két sávon járható. Érkezik egy rendõrautó, majd megáll. Felgyúlnak a villogó fények a tetején, majd kiszáll belõle egy rendõr és komótosan megindul az úttesten visszafele. Az ember azt hinné, hogy valakit tetten értek hogy szabálytalanságot követett el, s most jön a számonkérés. De nem. A rendõr visszasétál az elsõ keresztutcáig, ott letér jobbra és bemegy egy ajtón. Eltelik egy perc, el még egy, majd egy harmadik. Az ember kíváncsi lény, hát átmegyek az utcán, hadd lássam hova is ment be. Ahogy közelebb érek, látom hogy egy gyorsétkezde. De már nyílik is az ajtó, s kifordul rajta a rendõrünk, kezében egy átlátszó nájlonszatyorban zsemle, egy dobozkában valamilyen saláta, s egyéb étkek. Visszasétál az autóhoz, beül. Biztos más is azt gondolná, hogy azzal szélsebesen elhajtanak. De nem, az autó továbbra is ott vesztegel. Nem szeretném lekésni a vonatomat, tehát nem várom meg a történt végét. De azért búcsúzóul készítek egy fényképet, mielõtt folytatom az utamat.
Történt mindez ma, délelõtt 11 óra tájékán, az autó rendszáma pedig MAI 40476. A rendõr fiatal, inkább még gyermek. De ha így folytatja, még sokra viszi ebben az országban.
