A tisztelt olvasó nem fogja elhinni, hogy ki az elkövetõ: egy állami intézmény, az igazságszolgáltatási rendszer része, Bukarest elsõ kerületének ügyészsége. Egy intézmény, ami az alkotmány értelmében az állampolgári jogok és szabadságjogok védelmezõje kellene legyen. Persze csak viccelek, a tapasztalt olvasó az egybõl kitalálta, hogy valami ilyesmirõl van szó, elvégre Romániában élünk, nemde?
Naszóval:
Tavaly õsszel panaszt tettem a “Realitate” televíziót mûködtetõ cég ellen, közösség elleni izgatás vádjával. Ezt, mint az várható volt, “alaposan kivizsgálták”, s január elején tájékoztattak, hogy a panaszt ejtették. Ez ellen fellebbeztem az ügyészség fõügyészéhez, akinek a törvény értelmében 20 napon belül el kell bírálnia a fellebbezést. Történt ez január 16-án. Számoljunk a román posta csigákat megszégyenítõ sebességével, de azért 5-6 nap alatt csak el kellett jusson a fellebbezésem Bukarestbe, s a válasz is vissza kell érkezzen hozzám ugyanannyi idõ alatt. Ez összesen 32 nap 6+20+6), de az egyszerûség kedvéért számoljunk negyvennel. S hogy ne mondják, hogy szõrös a szívem, rátettem további nyolc napot, s csak március 5.-én érdeklõdtem (egy elektronikus levél erejéig) arról, hogy mégis mit csinálnak. Ezt õk aznap iktatták is, aztán a következõ kilenc napot azzal töltötték, hogy most mit is tegyenek. S 14.-én megszületett a bölcs döntés: visszaküldik válasz nélkül, elektronikus aláírás hiányában:
Nem titok, hogy életem során számos hivatalnoki pofátlansággal találkoztam már, de ettõl még nekem is elállt a lélegzetem egy pillanatra!
Mert nézzük csak mit mond a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv:
“Art. 81. – În cadrul procesului penal, persoana vatamata are urmatoarele drepturi:
…
d) dreptul de a fi informatã, într-un termen rezonabil, cu privire la stadiul urmãririi penale, la cererea sa expresã, cu conditia de a indica o adresã pe teritoriul României, o adresã de postã electronicã sau mesagerie electronicã, la care aceste informatii sã îi fie comunicate;”
Vagyis: a sértett félnek joga van ahhoz, hogy rezonábilis idõn belül tájékoztatást kapjon az ügy menetérõl, ha megad erre a célra egy postacímet, elektronikus levélcímet avagy üzenõprogram-címet.
S mit ad Isten, én a panaszomban megadtam ezeket a címeket, s egy ilyen címrõl érdeklõdtem, ráadásul egy olyan esetben, amikor az ügyészség nem tartott be egy törvényes határidõt. S akkor kerül valaki ott (az aláírása alapján garantáltan azonosítható, egy biztos, hogy ugyan az átiraton az áll, hogy “Prim procuror”, az aláírás nem az övé, mint alább kiderül), aki elköveti ezt a pofátlanságot. S kétlem, hogy ezt reszketve tette, félve, hogy vajon mi lesz a következménye.
Azt már csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy az se semmi, hogy további egy hétbe telt, míg méltóztattak azt az egy soros átiratot megírni, s elküldeni nekem.
No de hátra van még a csattanó, ami az intézmény szerevezettségérõl hivatott bizonyságot tenni: az érdeklõdõ levelem elküldése utáni napon ugyanis a postás már hozta is az általam hiányolt fõügyészi rendeletet:
Mint látható, az március elsején készült (s látható rajta a fõügyész valódi aláírása), tehát az érdeklõdõ levelem kézhezvételekor már postázva is volt. Nyugodtan válaszolhattak volna tehát rá, mondjuk azt, hogy elnézést a késlekedésért, de tegnapelõtt elküldtük. De vagy nem tudta a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, vagy pedig imádnak potyára dolgozni, de úgy, hogy egyúttal az állampolgárokat is szívassák.
Frissítés (2018.III.23.):
A tegnap kapott választ nem hagyhattam szó nélkül, visszakérdeztem, hogy melyik jogszabály írja elõ az elektronikus aláírásra vonatkozó kötelezettséget. Erre ma ismét visszaküldték egy másik levelemet (rajta ugyanaz az elektronikus aláírásra vonatkozó kézírásos megjegyzés), de egy másik kisérõlevéllel, amiben már az áll, hogy az aláírás hiánya miatt küldik vissza:
Gondolom a kézírásos aláírásra gondolnak, de vissza is fogok kérdezni, s megtudakolom, hogy milyen törvénycikkely alapján jártak el.