Hogy értsük a helyzetet

Vannak jóhiszemû ismerõseim (köztük román is), akik azzal nyugtatnak (vagy inkább csak magukat?), hogy ez a Dan Tanasã csak egy darab õrült, nem kell komolyan venni, a szamárbõgés nem hallatszik az égbe, stb, stb. Ezeket kérem, hogy figyeljenek:
Ma egy hete tüntetés volt Bukarestben, de már azt megelõzõen, heteken keresztül ment a nagy szervezés sovén román körökben, hogy menjünk Bukarestbe, védjük meg a román nyelvet. Ennek az egésznek része volt az is, hogy tudós emberek megfogalmaztak egy nyílt levelet Iohannis elnöknek, amiben azt kérték, hogy ne hirdesse ki az új közigazgatási törvényt, mert az hivatalossá teszi a magyar nyelvet az ország jelentõs részében, márpedig ez – mint köztudott – az elsõ lépés Erdély elszakításának az útján. Azt is kérték a levél szerzõi, hogy a tüntetés végén Iohannis fogadja õket, hogy tudják szóban is elmondani amit leírtak, de még további érveket is.
Aztán lezajlott a tüntetés (hála Istennek mérsékelt érdeklõdés mellett), Iohannis meg nem fogadta a nyelvvédõket. Ellenben alig két napra rá az elnöki hivatal honlapján közzétették ezt, vagyis egy terjedelmes beadványt, amit az elnök az alkotmánybírósághoz intézett, s amiben hosszan részletezi, hogy szerinte miért alkotmányellenes az illetõ törvény. S láss csodát, ezen pontok között fellelhetõek azok is, amiket Tanasã meg egyéb székelyföldi “civilek” kifogásolnak. S – figyelem! – még aznap megjelenik Tanasã blogján ez az írás, ami hosszan ecseteli, hogy lám, az elnök igazat adott nekik, s megtámadta a törvényt az alkotmánybíróságon.
Azt talán megállapíthatjuk, hogy Tanasã barátunk nem alkotmányjogász, aki reggelire alkotmányossági kifogásokat szokott enni a rántotta mellé, akkor pedig a logikus magyarázat úgy hangzik, hogy az elnöki hivatalból valaki súgott neki, úgy értesült a beadványról. Most persze azt is mondhatja valaki, hogy gonosz vagyok, létezik sok más lehetséges magyarázat is, s én ezt készségesen elismerem, ezért még hozzáteszek egy másik történetet:
Tavaly áprilisban panaszt tettem Tanasã ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A panaszom ügyében született döntésrõl (mert van ilyen) engem máig nem értesítettek, ezzel szemben március elején Tanasã (azóta törölt, mert a Facebook hamarabb unta meg a mocskolódásait mint a román hatóságok, s ez is sokat elmond) Facebook oldalán a következõ bejegyzés jelent meg: “Aflu pe surse ca CNCD, institutia aia condusa de un membru UDMR nostalgic al Ungariei Mari, a decis azi sa ma amendeze cu 2000 de lei pentru niste comentarii pe care le-au facut unii la un articol de pe blogul meu. Da, ati înteles bine! CNCD ma amendeaza pe mine pentru ce au spus altii. În anul Centenarului Marii Uniri, UDMR, formatiune ce actioneaza la comanda Ungariei împotriva României, se atinge de mine direct ca sa îmi faca rau! Astept confirmarea oficiala. Între timp îmi contactez avocatii.” Ezek szerint a Tanács úgy döntött, hogy megbünteti, s – láss csodát – õt errõl valaki belsõ ember még aznap tájékoztatta is! Mondom még aznap. Tehát azonnal, ahogy ez megtörtént. S ugyan a határozat kiközlésének törvényes határideje 30 nap, rá 5 x 30 napra sem kézbesítették ki hivatalosan (minden bizonnyal neki sem). S mivel azt még bíróságon meg lehet majd támadni, ami további minimum két éves folyamat, ezért leghamarabb a panaszom iktatása után 3,5-4 évvel fog – esetleg – megtörténni az, hogy a neve mellé beírnak egy jogerõs elmarasztalást.
Ezek után talán a korábban még kétkedõk is elhiszik, hogy ugyan lehetséges, hogy ez egy õrült, de hogy a rendszer maximálisan kiszolgálja és felhasználja, ahhoz a leghalványabb kétség sem fér.