Õk lennének az ügyészek. Elvben. A gyakorlat – természetesen – kissé más. Nézzük konkrétat:
2017 októberében panaszt tettem az egyik nagyromán tévés személyiség ellen (a neve most nem fontos, hadd ne reklámozzam), s mivel hónapok múlva sem kaptam semmi hírt az ügyészségrõl, tavaly márciusban írtam nekik egy rövid levelet, amiben érdeklõdtem a nyomozás menetérõl. A címzett Bukarest elsõ kerületi ügyészsége volt. Az az intézmény, ahol ugyanazon hónap elején egy másik panaszról is érdeklõdtem, s amire olyan választ kaptam, hogy nem hagyhattam szó nélkül.
Nem fogják elhinni, de annak ellenére, hogy a viszontválaszomban szép akkurátusan, törvényi elõírásokra hivatkozva leírtam nekik, hogy amikor egy bejegyzett panaszról érdeklõdöm, akkor nincs szükség elektronikus aláírásra, illetve hogy nekik kötelességük tájékoztatni a panaszost ha az érdeklõdik (s ha a panaszban megadott egy elektronikus postacímet, akkor azt kell használni), a második panaszra ugyanaz a válasz jött: levelét mellékelten visszaküldjük, mert hiányzik az elektronikus aláírás.
Mit volt mit tenni, újból tartottam nekik egy kis törvény-ismertetõt, s második nekifutásra már nem akadékoskodtak, inkább kiszúrták a szememet egy egy mondatos válasszal, miszerint a panasz kivizsgálása folyamatban van.
Azóta eltelt újabb tíz hónap, gondoltam újból megkérdezem hogy haladnak, hogy meg ne vádolhassanak azzal, hogy nem érdekel a munkájuk. Múlt hónap 22-én tehát ismét írtam nekik egy rövid levelet, amire a mai nap megérkezett a válasz.
Itt most kicsit elbizonytalanodtam, hogy mondjam vagy ne mondjam, mert úgyis mindenki kitalálta más a csattanót, de a biztonság kedvéért álljon itt:
Ha csak tájékozatlannak néznek, s próbálnak átverni az még hagyján, de mi van akkor, ha valóban funkcionális analfabéták, s egyszerûen nem értik azoknak a törvényeknek a szövegét, amik alapján a munkájukat kellene végezzék?