Tavaly májusban tettem egy panaszt a kormány ellen, mert törvényt sértõ módon fogadott el egy kormányhatározatot. Az ügyet némi idõhúzás után a Marosvásárhelyi Táblabíróság július 29-én letárgyalta s a kérésemet elutasította. Ez ellen fellebbezést nyújtottam be, amit már a Legfelsõ Bíróság kell tárgyaljon. Ki is tûzték a tárgyalást . . . 2022 február 24-re!
Történt ez olyan körülmények között, hogy a vonatkozó törvény azt mondja, hogy az ilyen ügyeket sürgõsséggel kell tárgyalni, s ezt jeleztem a fellebbezésemben is, nehogy elkerülje a bírók figyelmét. Éppen ezért nem hagytam annyiban a dolgot, hanem letetettem egy kérést, amiben ismét felhívtam a figyelmüket erre az elõírásra, s kértem, hogy hozzák elõbbre a tárgyalást. Ezt a kérést december 13-án küldtem el, s minekutána alaposan meggondolták, rá egy hónapra elutasították. Az indoklást most kaptam kézhez, így szól:
Magyarán azt mondja a magas bíróság (négy darab kiválóan képzett, tapasztalt jogász írta alá a határozatot!), hogy valóban van mód arra, hogy indokolt esetben egy már kitûzött idõpontot megváltoztassanak, amennyiben az azt kérelmezõ nyomós okot hoz fel arra. Tekintettel arra, hogy én ilyen nyomós okról nem tettem említést a kérésemben, ezért azt elutasítják! Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ugyan a törvény elõírja, hogy az ügyet sürgõsséggel kell tárgyalni, de ez nem elég komoly ok arra, hogy valóban ezt tegyék! Jogos a kérdés, hogy milyen ennél nyomósabb okra gondoltak, figyelembe véve, hogy az Alkotmány 124. cikkelye azt mondja, hogy a bírók kizárólag a törvénynek vetik alá magukat?