Minekutána áprilisban iktatták az Alkotmánybíróságon az újabb kérésemet (melynek tárgya az a törvényes elõírás, hogy ha a peres felek közül valamelyik magyar nyelvû dokumentumot akar benyújtani a bíróságon, ahhoz köteles mellékelni annak hivatásos fordító által készített, hitelesített fordítását is), írtam egy levelet a nép ügyvédje azon helyettesének, aki kisebbségi ügyekben illetékes. Tettem ezt abból a meggondolásból, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból kikéri a Nép Ügyvédje álláspontját is, s nem mindegy, hogy az mi lesz. Elküldtem tehát még április 28.-án ezt a levelet:
Tisztelt asszonyom!
Az alábbi levelet már a hónap közepén elküldtem önnek email-ben a hivatala címére, de élek a gyanúperrel, hogy nem jutott el önhöz, ezért újraküldöm ebben a formában, hátha így célt érek.
Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróságon folyó hó 13-án iktatták a beadványomat (456D/2016-os számmal, csatolva), amiben azt kérem hogy állapítsák meg, hogy Polgári Eljárási Törvénykönyv 150. cikkelyének (4) bekezdése alkotmányellenes.
Bízom benne, hogy amikor az Alkotmánybíróság ebben e kérdésben kikéri a Nép Ügyvédje véleményét, akkor azt – illetékesként – ön fogja megfogalmazni, a valós tényállást figyelembe véve, s nem az fog történni mint az elõzõ beadványom esetében, amikor az oktatási törvénynek egyes cikkelyei miatt tettem panaszt, s az intézményük (már elnézést) összefüggéstelen, zagyva válaszát (nem lepõdnék meg ha ön mint illetékes tudta nélkül) Victor Ciorbea úr adta meg (azt is csatolom).
Ez a törvénycikkely számos hazai magyarnak okoz fejfájást és plusz kiadásokat, jómagam is már egyszer arra kényszerültem, hogy 100 lejt fizessek fordításokra majd újból benyújtsak egy keresetet, mert elsõbõl elutasították azt a fordítások hiányára hivatkozva.
Amennyiben szükség lesz rá, szívesen állok rendelkezésére további adatokkal.
Jelzem ugyanakkor, hogy jövõ pénteken (május 6) Bukarestben leszek, s amennyiben ezt hasznosnak gondolja, szívesen felkeresem a hivatalában. A vonatom 10,21-kor ér Bukarestbe és 13,30-kor van kihallgatásom a Legfelsõbb Ügyészségen, a két idõpont között szabad vagyok.
Gyergyószentmiklós, 2016.IV.28.
Üdvözlettel,
Árus Zsolt
Elvileg 30 napon belül kellett volna választ kapjak, de ne feledjük, hogy Romániában élünk, ezért én se lepõdtem meg azon, hogy a válasz késik. Magán a válaszon – ami ma érkezett – már igen. De csak azért, mert nem a címzett válaszolt, hanem valaki más. Ezt:
7799
7799 2
7799 3
7799 4
7799 5
7799 6
A félreértések elkerülése végett mondom, hogy ezt így kaptam, oldalanként szkennelve, úgy néz eddig hord az intézmény szakembereinek a tudása.
De lényeg a lényeg: az aláíró kifejti benne, hogy márpedig az alkotmányossági kifogás nem állja meg a helyét, mert bizony teljesen szabályos ez az elõírás. Indoklásként pedig felhozza a Nyelvi Chartát, annak is azt az elõírását, hogy a felek számára biztosítani kell a lehetõséget, hogy szóban használják az anyanyelvüket a bíróságon, úgy, hogy az ne okozzon számukra plusz kiadást. Ha pedig a szövegben az szerepel, hogy ez az anyanyelv szóban való használatára vonatkozik, akkor nyilván nem érvényes a benyújtott iratokra.
A kérdés az, hogy most akkor szégyelljem meg magam, mert olyasmit akarok, aminek semmi alapja? Ezt eldöntendõ nézzük meg egy aprócska részt a Nyelvi Chartát ratifikáló 282/2007-es törvény 5. cikkelyébõl (ami azt tartalmazza, hogy a Charta mely elõírásainak a betartását vállalja Románia):
… e) limba maghiara:
…
• articolul 9 – Justitia:
– paragraful 1 subparagrafele a) (ii), a) (iii), b) (ii), b) (iii), c) (ii), c) (iii), d);
Ezt hála Istennek fordítani sem kell, érti mindenki: ezeknek az elõírásoknak a betartását vállalta Románia a magyar nyelv és azon belül az igazságszolgáltatás viszonylatában. Közülük esetünkben kettõ releváns. A 9. cikk 1. paragrafusának a d) pontja így szól:
Intézkednek, hogy a fenti b)-c) bekezdések (i) és (iii) pontjainak végrehajtása, valamint a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érdekeltek számára ne jelentsen többletköltséget.
A hivatkozott “fenti c) bekezdés (iii) pontja” pedig így: Megengedik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével.
Nyilván Románia ezeken kívül még több mindent vállalt, azokat is, amikre a Nép Ügyvédje hivatkozik, bátran, mert azok nem támasztják alá az én kérésem jogosságát, de ilyen alapon ugye további jogszabályok egész sorát idézhetné. De bizony vállalta azt is, amit az általam kifogásolt elõírás megszeg. Ugyanakkor nehéz lenne azt feltételezni, hogy holmi jóhiszemû tévedéssel van dolgunk, hogy azok a derék népügyvédek alaposan áttanulmányozták a Nyelvi Chartát, de ez valahogy elkerülte a figyelmüket. Nem, nem! Itt ismét azzal állunk szemben, hogy magát a Nyelvi Chartát használják a céljaival ellentétes módon arra, hogy egy jogsértést indokoljanak. Ami – valljuk meg – igen nagy gazemberség. S akkor még finoman fogalmaztam.
Aztán azt se hagyhatom szó nélkül, hogy ugyan egy ideje magyar nyelven is lehet fordulni a Nép Ügyvédjéhez, ez inkább egy elméleti lehetõség, ugyanis a válaszból egyértelmûen kiderül, hogy aki azt írta, az nem értette a levelemet. Én ugyanis egyáltalán nem azt kértem, hogy a Nép Ügyvédje forduljon az Alkotmánybírósághoz, miközben a válasz arról szól, hogy ennek a kérésnek miért nem tesz eleget. Persze fennál az a lehetõség is, hogy szándékosan értették félre, csak azért, hogy elvegyék a kedvét a hozzám hasonlóknak, hogy máskor is magyar nyelven próbálkozzanak. Hogy arról ne beszéljünk, hogy immár két éve létezik ez a lehetõség, s az azt lehetõvé tevõ kormányrendelet azt is elõírja, hogy a magyar beadványra magyarul kell válaszolni.
Végezetül hogy mondjak egy plusz indokot arra, hogy miért ragadtattam el magam és neveztem gazemberségnek az eljárást: nem bizonyítható, de joggal feltételezhetõ, hogy azért késlekedtek ennyit a válasszal, mert megvárták míg megérkezett az Alkotmánybíróságtól a vélemény-kérés, s arra elküldték azt az okfejtést, ami ebben a válaszban is olvasható. Ha ugyanis ezt a levelet én hamarabb megkapom, akkor veszem a telefont, s valahogy csak elérem a levelem címzettjét akinek úgy módja lett volna odafigyelni a témára, s illetékesként elérte volna azt, hogy õ válaszoljon az Alkotmánybíróság kérésére.