Nem kellett megvárnunk a törvényes 30 napot, már 17 nap elég volt Kovászna megye prefektusának, hogy immár kerek perec elutasítsa, hogy érdemben megoldja a magyar nyelv használatára vonatkozó petíciónkat:
Ehhez jogalapként azt az elõírást hozzá fel, miszerint ha egy petícióra adott válasz után újabb beadvány érkezik ugyanabban a témában, arra már nem kötelezõ válaszolni. Ez nyilván egy logikus elõírás arra az esetre, ha egy grafomán naponta ugyanazzal a problémával zaklat egy hivatalt amit az már rég megoldott, de természetesen nem alkalmazható most, amikor elsõ körben a címzett mellébeszélt, s újabb levelünkben erre figyelmeztettük, s azt kértük, hogy érdemben foglalkozzon a petíciónkkal. Így nem maradt más választásunk, pert kellett indítsunk Kovászna megye prefektusa ellen is, a keresetet ma postáztuk.
Ez a forgatókönyv eddig tökéletesen egyezik a 2015-össel, amikor az alapítványunk elnöke magánemberként fordult ugyanezekkel a kérésekkel az akkori prefektushoz. Az a per idén tavasszal zárult, a jogerõs ítélet pedig július elején landolt az Emberjogi Bíróság asztalán. Jó esély van arra, hogy a hasonlóság a továbbiakban is fennmarad, de majd meglátjuk.
Idõközben megérkezett az elõzõ híradásban említett keresetünk a Maros megyei törvényszékre, ahol azt annak rendje-módja szerint iktatták, 1805/102/2018-as számmal:
http://www.curteadeapelmures.ro/Detalii_Dosar.aspx?id=1805%2f102%2f2018&idinstanta=102
Ez onnan derült ki, hogy ma a következõ levelet hozta a posta:
Indul tehát az újabb huzavona arról, hogy kinek kötelessége lefordítani a bizonyítékként benyújtott nem román nyelvû iratokat. Történik ez annak ellenére, hogy a helyzet több mint világos: a perrendtartási törvény szerint ez a peres felek kötelessége, míg a Románia által ratifikált Nyelvi Charta szerint a bíróságoké. Ez két egymásnak ellentmondó törvényes elõírás, ilyen esetekben irányadó az Alkotmány 20. cikkelye, ami kimondja, hogy ha ellenmondás van egy belsõ törvény és egy ratifikált nemzetközi dokumentum között, akkor a nemzetközi dokumentum elõírásait kell alkalmazni, kivéve ha a belsõ törvény elõírásai kedvezõbbek. Mivel ez a kivétel most nem áll fenn, a Nyelvi Chartát kell alkalmazni, ez minden kétség felett áll. Ilyen irányú válaszunkat már meg is küldtük a törvényszéknek, de mivel ezt már végigjátszottuk már Kovászna és Hargita megyében is, jó esély van arra, hogy itt is azzal szembesüljünk, hogy nincs új a nap alatt és a keresetünket a fordítások hiánya miatt megsemmisítsék. De várjuk ki a végét, hátha csoda történik.