Ugyan errõl a közbeszédben nem igazán esik szó, az idõközben parlamenti képviselõvé elõlépett “nagy román jogvédõ” évek óta háborút folytat a székelyföldi önkormányzatok által kiadott (vagy csak finanszírozott) helyi lapok ellen is. Ez nyilvántartásunk szerint ezidáig 15 panaszt eredményezett 10 önkormányzat ellen.
Ebben a sorban található a Gyergyóremete ellen 2019-ben tett panasz is, amit a Diszkriminációellenes Tanács megalapozottnak talált és 493/2018-as Határozatával (megtalálható itt) 2000 lej büntetést rótt ki a községre. Tette ezt nem mellékesen immár többedszer olyan körülmények között, hogy a Tanács elnöke különvéleményében jól megindokolva, többek közt a Románia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezményre és Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára hivatkozva kifejti, hogy nincs szó diszkriminációról, az önkormányzat jogszerûen jár el, a helyzet pedig az, hogy pontosan a kérés jogsértõ, mert a panaszos célja az, hogy megakadályozza, hogy egy többségében magyar anyanyelvû közösség éljen a nyelvi jogaival.
A község bíróságon támadta meg a határozatot, részletesen és jól megindokolva kifejtve, hogy a határozat törvénytelen, ezért kérte annak megsemmisítését. Mindezek ellenére a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2019 november 22-én kelt 114-es számú ítéletében elutasította a panaszt.
Az ítéletet természetesen megfellebbezte a község, így az ügy a Legfelsõ Ítélõ és Semmítõszékre került, ott született az 1855/2022-es számú jogerõs ítélet, amivel elutasították az önkormányzat fellebbezését.
Így az önkormányzatnak két választása maradt, ha nem akarja a községet megfosztani attól, hogy továbbra is hozzájussanak a lapban közzétett információkhoz: továbbra is kiadja változatlan formában (kockáztatva újabb panaszokat és büntetéseket), vagy pedig drága pénzen elkészítteti mindig a lap román nyelvû fordítását is.
Amint a jogerõs ítéletben látható, másodfokon már a Székely Figyelõ is beavatkozott a perbe, további érvekkel megindokolt kérésben fejtve ki, hogy miért jogsértõ az ODT illetve az alapfokon eljáró Táblabíróság döntése, de ez csöppet sem érdekelte a bírókat, õk – nyugodtan mondhatjuk így – a medvével tartottak. Következésképpen ebben az ügyben is panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán.
Anélkül, hogy túl mélyen belemennénk szakmai kérdésekbe, vázoljuk az ügy jogi vonatkozásait:
Az Európa Tanács emberjogi egyezményének 10. cikkelye garantálja a szólásszabadság jogát, aminek két összetevõje van, az információk megosztásához és az információkhoz való hozzáféréshez való jog. A jogerõs bírósági ítélet ennek mindkét komponensét sérti, vagyis az újságban cikkeket írók azon jogát, hogy információkat osszanak meg, illetve a község minden lakójának azon jogát, hogy információkhoz jussanak.
Történt ez olyan körülmények között, hogy a lap megjelentetése teljesen jogszerûen történt, figyelembe véve a következõket:
- A Románia által ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában tételesen szerepel az, hogy az állam támogatja azt, hogy kisebbségek által lakott területeken létezzen bár egy az adott kisebbség nyelvén szerkesztett újság.
- Románia ratifikálta a Helyi Autonómia Európai Chartáját is, annak értelmében pedig az önkormányzatoknak joguk van saját költségvetésbõl helyi lapot kiadni.
- Az 500/2004-es törvény (ami az idegen nyelveken nyilvánosságra hozott információk kötelezõ románra fordítását írja elõ) tartalmaz több kivételt is, azok között található a részben vagy teljes egészében egy kisebbség nyelvén szerkesztett újság, tehát ilyet minden további nélkül ki lehet adni, anélkül, hogy románra is le kellene fordítani a tartalmát.
Ezekkel állt szemben a “panaszos” azon érvelése, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, tehát a lapot az önkormányzat románul kell megjelentesse, a kisebbségek nyelvhasználatát elõíró törvények csak azt teszik lehetõvé, hogy elkészíttesse a cikkek magyar fordítását is.
Az külön pikantériája az ügynek, hogy a remeteivel párhuzamosan zajlik egy eljárás a gyergyócsomafalvi helyi lap ügyében is, ahol az ODT ugyanazt a sablont alkalmazta mint Remete esetében és büntetést rótt ki, ellenben azt a határozatot (nota bene!) a Bukaresti Táblabíróság egy szuper-tisztességes ítéletben ízekre szedte, s helyt adva a község keresetének érvénytelenítette.
Formálisan nézve ez az ügy az önkormányzatot érinti, az sértett állítólag törvényt s ezért azt büntették meg, de a dolog nyilván nem annyira egyszerû, ezt maga a bíróság is elismerte már az által is, hogy jóváhagyta egy jogvédõ szervezet belépését a perbe, amibõl már eleve következik, hogy az ügynek kisebbségi jogi vonatkozása van. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van egy 98,22%-ban magyarok lakta nagyközség, amelyiknek az önkormányzata megjelentetett egy olyan helyi lapot, amiben önkéntesek a szabadidejükben a helyi közösség számára fontos eseményekrõl számoltak be (illetve olyan témákról írtak). Ennek a lapnak a megjelenését lehetetlenítette el egy rosszindulatú “panasz”, amit egy minden jogalapot nélkülözõ ítélettel a hazai bíróságok jóváhagytak. Következésképpen a jogsérelmet elsõsorban a község lakói szenvedték el, éppen ezért az rendben van, hogy jogvédõ szervezetként mi panaszt teszünk Strasbourgban, de – legalábbis elvileg – az sokkal meggyõzõbb, ha maguk az érintettek teszik meg azt. Ez a javaslatunk pedig meghallgatásra talált, így tavaly december végén volt postázva az elsõ olyan csoportos panasz, aminek a megszületésénél a Székely Figyelõ bábáskodott. A remetei közösség pedig ezúttal is kitett magáért, ami konkrétan azt jelenti, hogy a panasz nem egy borítékban ment el, hanem egy testesebb csomagban, ugyanis szám szerint 469 személy csatlakozott a kezdeményezéshez, így a dobozba ennyi ügyvédi megbízás illetve személyi adatokat tartalmazó lap is került.
Azt ügy most ott tart, hogy a küldeményt a Bíróság titkárságán január 12-én átvették, remélhetõleg pár hónapon belül további fejleményekrõl is be tudunk számolni. Tény ugyanis, hogy titkon arra is számítunk, hogy most is az fog történni mint az érettségire vonatkozó panaszok esetében, vagyis látva azt, hogy sok érintett van, a bíróság sürgõsségiként fogja kezelni a panaszt és hamarabb hoz döntést.
Kétségtelen, hogy némi elégtételt jelent számunkra az, hogy sikerült ezt megvalósítani, de annál sokkal fontosabb az, hogy ebben az esetben maga az érintett közösség megtette ezt a lépést, példát mutatva másoknak is. Ugyanis sajnos jogsértõ határozatok és ítéletek születnek továbbra is (a legfrissebb ugye Sepsiszentgyörgy zászlaját érinti) és egyáltalán nem mindegy, hogy azokra legyintünk (mondván, hogy ez egy ilyen ország, nincs mit tenni), vagy pedig felvesszük a kesztyût és kiállunk a jogaink mellett, bevetünk minden bevethetõ eszközt. Ha pedig a jogsérelem egy közösséget érint, akkor jogos az, hogy maga a közösség tegye meg azt. Ilyen téren (is) lehet számítani a továbbiakban is a Székely Figyelõ segítségére.