A téma mondhatni banális, kész csoda, hogy egyáltalán értelme van annak a kérdésnek, hogy a székelyföldi román tannyelvû iskolákon van-e magyar nyelvû névtábla, úgy, ahogy azt a törvény elõírja. Elvégre olyan iskolákról van szó, amelyek olyan városokban vannak, ahol a magyarság létszáma jellemzõ módon messze meghaladja 50%-ot (kivétel ez alól Marosvásárhely), illetve magyar a polgármester (az a személy, aki a névtáblák kihelyezéséért felel). Ennek ellenére újabb 30 nap teltével sem értünk a történet végére, következzen a második felvonás (az elsõ itt):
Idõközben tájékoztatást kaptunk Székelykeresztúrról és Kézdivásárhelyrõl, amibõl megtudhattuk, hogy esetükben a kérdés tárgytalan, mert ezekben a városokban nincs román tannyelvû oktatási intézmény, azokon az iskolákon pedig, amelyekben van román tagozat is, a névtábla mindkét nyelven szerepel.
Ezzel szemben egy újabb hónap teltével sem sikerült megtudni, hogy Székelyudvarhelyen lezárult-e a beígért ellenõrzés, s ha igen, milyen eredménnyel illetve következményekkel.
Hasonlóképpen nem érkezett újabb válasz Marosvásárhelyrõl sem, így azt sem tudjuk, hogy mi a helyzet az ottani iskolákkal. Történik ez annak ellenére, hogy a szeptemberi válaszra küldött viszontválaszunkban jeleztük, hogy azt felesleges kutatni, hogy létezik-e az általunk jelzett kötelezettség, csak annyi a tennivaló, hogy ellenõrizni az iskolákat és ahol szükséges, ott intézkedni.
Végezetük van két város (Csíkszereda és Gyergyószentmiklós), ahonnan két hónap és két felkérés ellenére máig semmi választ nem kaptunk.
Következésképpen még félsikerrõl sem tudunk beszámolni, ugyanis a hét városból csak háromból vannak információink. A jó hír ezzel szemben az, hogy mindháromban van magyar nyelvû névtábla minden iskolán, függetlenül attól, hogy azokban milyen nyelven folyik az oktatás. Maradt még négy város, azok polgármestereinek ma újabb levél ment, azzal a reménnyel, hogy hátha még az idén a végére tudunk járni ennek a témának. Egy biztos: amit megtudunk, azt közzé is tesszük, hadd tudja meg mindenki.