… hátha akkor kiérdemeljük a nagyot is. Hátha.
A téma: a magyar nyelv használata a vasútállomásokon. A történet pedig két éve indult, amikor valaki azzal keresett meg, hogy a gyergyószentmiklósi vasútállomáson a pénztárossal nem sikerült magyar nyelven szót érteni, amire régebb nem volt példa. Felkerestük az állomást, s egyrészt magunk is szembesültünk a magyarul kukkot sem értõ pénztárossal, másrészt pedig azzal is, hogy az egész épületben fia magyar nyelvû felirat sincs. Mindez olyan körülmények között, hogy a magyar nyelv használata nem csak az egyes intézmények számára kötelezõ ott, ahol a lakosság több mint 20%-a magyar, de az állami tulajdonban levõ és közszolgáltatást nyújtó cégek számára is, amilyen például a vasút. Ezért egy petíciót küldtünk a vasúttársaságnak, amiben felhívtuk a figyelmüket erre a jogszabályi kötelezettségre, s felkértük õket, hogy azt tartsák be.
Romániában nem meglepõ módon a petícióra semmilyen válasz nem érkezett sem a törvényes 30 napon belül, sem utána, annak ellenére, hogy a petíciót ismételten elküldtük. Így – szintén szokás szerint – következett az, hogy pert indítottunk, amiben azt kértük, hogy a bíróság kötelezze a vasúttársaságot arra, hogy tegye eleget a petícióban megfogalmazott kérésünknek. A bíróság pedig – ismét csak szokás szerint – mindössze arra kötelezte az alperest, hogy oldja meg a petíciót, azt már nem mondta ki, hogy mivel törvényes elõírások betartását kértük, ezért a megoldás csak pozitív lehet.
Na de lépjük túl ezen, lényeg, hogy az ítélet jogerõre emelkedett, s az után végre választ kaptunk a petíciónkra. Mely válaszban az áll, hogy a pénztárosok igenis tudnak mind magyarul és vannak magyar feliratok is. Nosza ellenõriztük, s meggyõzõdhettünk, hogy mindez nem igaz, a pénztároshoz magyarul szólva kiderült, hogy nem érti mit mondunk, a feliratok pedig mind a régiek voltak, kizárólag románul. Ezt jeleztük is a vasúttársaságnak, s felszólítottuk, hogy fejezzék be a mellébeszélést és intézkedjenek. Majd adtunk nekik pár hónapot, hadd emésszék, illetve cselekedjenek. Ellenben minekutána semmi nem történt, szeptemberben készítettünk egy rend fényképet az akkori állapotokról:
Majd ismét bírósághoz fordultunk, kérve, hogy az kötelezze õket – immár – a kérésünk teljesítésére. (Ugyanis azt már megtanultuk, hogy a bíróságok szerint a petíciók esetében a megszólítottnak csak annyi a kötelessége, hogy válaszoljon, azt nem hajlandóak vizsgálni, hogy a válasz jogos avagy nem. Ezért ezúttal nem petíciót, hanem kérést fogalmaztunk meg.) A napokban pedig megérkezett a vasúttársaság válaszirata is, amiben azt állítják, hogy a keresetünk alaptalan, mert õk már rég-rég megoldották a kérésünket, csatolnak is az irathoz fényképeket, amelyeken kétnyelvû feliratok vannak. Ezzel csak egy gond van, nevezetesen az, hogy a digitálisan elkészített fényképek tartalmazzák a felvétel készítésének a dátumát is, így mi bizonyítani tudjuk, hogy a kereset postázásakor készültek azok a fényképek, amelyeken a csak román feliratok láthatóak, míg az alperes nyilván nem tudja bizonyítani, hogy az õ fényképei azt megelõzõen készültek volna. No de ez csak egy részlet-kérdés, ami alapján a bíróság meg tudja állapítani, hogy nem jártunk el rosszhiszemûen, illetve hogy a vasúttársaság trükközni próbál, a kereset átvétele után, a számára kedvezõtlen ítéletet megelõzendõ tette ki a kétnyelvû feliratokat. A lényeg a lényeg, azok valóban léteznek, ahogy mi magunk is meggyõzõdhettünk errõl:
Adott tehát az a helyzet, hogy nem csak hogy kikerültek Gyergyószentmiklós vasútállomásán a kétnyelvû feliratok (ez egy kis eredmény, azért is, mert az ékezetek terén maradt még tennivaló), de a vasúttársaság lényegében elismerte, hogy ez neki törvényes kötelessége. Ha pedig ez így van, akkor ez a kötelesség fennáll az összes olyan állomás esetében, amelyik olyan településen van, ahol a magyarok részaránya meghaladja a 20%-ot. Már csak az van hátra, hogy ezt a kötelességét is teljesítse a vasúttársaság, az lenne egy immár nagynak mondható eredmény. Mi a következõkben azon leszünk, hogy ez teljesüljön, de az sem egy rossz gondolat, hogy érkezzen a vasúttársaság címére (petitii@cfrcalatori.ro) minél több kérés különbözõ településekrõl. Ezt segítendõ álljon itt a mi eredeti petíciónk, amibõl (akár rövidítve, a lényegre koncentrálva) bárki elõállíthat egy a saját településére vonatkozó kérést.