Románia az évek során ratifikált két olyan nemzetközi egyezmény, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkoznak, a Kisebbségi Keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Mivel ezek alkalmazásának egyik feltétele az, hogy ki kell jelölni, hogy hol alkalmazandóak, s tudva azt, hogy a román állam csak elvben olyan bõkezû és példaértékû, ezt úgy tették meg, hogy megállapítottak egy 20%-os küszöbértéket. Ha tehát egy településen a lakosságnak minimum 20%-a egy adott nemzeti kisebbséghez tartozik, akkor az adott településen érvényesek a két egyezményben rögzített nyelvi jogok. Plusz volt egy kitétel a 215/2001-es Törvényben, miszerint azok a jogok akkor is érvényben maradnak, ha adott településen az adott kisebbség létszáma 20% alá esik. Ezt nevezik jobb helyen úgy, hogy szerzett jogot nem veszünk el. (Talán lesz aki emlékszik rá, hogy ezzel érveltek – nyilván tévesen, de most ne részletezzük – a különleges nyugdíjakról szóló nagy társadalmi vitában a bírók és ügyészek.)
De mivel Románia nem olyan amilyennek mondja magát, a 2019-be életbe lépett Közigazgatási Törvénykönyvben már “kicsit” másképp szerepel az a kitétel, olyan formában, hogy a jogok érvényben maradnak mindaddig, míg a következõ népszámlálás adatai hivatalossá válnak. S így rögtön veszélybe kerültek azon települések magyar lakói, ahol eleve a részarányuk a határon billegett, mint például Maroshéviz.
Aztán eljött a következõ népszámlálás. Ahol nagyjából megszámolták a népet, de mivel kevésnek találták, ezért minden településre még beírtak hasból egy számot. Ezek olyan “lakók”, akiknek nincs címük, életkoruk, nemük és anyanyelvük, elsõ látásra csak az a szerepük, hogy az ország összlakossága ne legyen olyan kicsi. No de ha trükközni kell, akkor azon a világranglistán már sokkal jobban szerepel Románia, s ezúttal is hamar kitalálták, hogy miképpen lehet még egy bõrt lehúzni ezekrõl a fantom-lakókról. Igen, a nemzetiségi arány manipulálására. Konkrétan: adott település magyar lakóinak a részarányát nem úgy számolják ki, hogy összeadják az összes olyan lakót, akiknek az anyanyelve ismert, s ahhoz arányítják a magyar anyanyelvûek számát, hanem azt az összlakossághoz viszonyítják. Tehát lényegében úgy tekintik, hogy a hozzáadott személyek anyanyelve ugyan ismeretlen, de egészen biztos nincs köztük egyetlen magyar sem. S ha pedig a hozzáadottak elég sokan vannak (s miért ne lennének, elvégre eleve hasból vannak), akkor láss csodát: a magyarok részaránya hirtelen 20% alá esik. Márpedig a felduzzasztást nem úgy csinálták, hogy minden településen a valóban megszámoltak ugyanazon százalékát írták be hasból, az az arány településrõl településre változott. Tehát jó nyugodtan lehet, hogy van olyan település, ahol pont annyit adtak hozzá, hogy a magyarok részaránya ne érje el a 20%-ot.
Ezek után jogos a kérdés, hogy vannak-e olyan települések Erdélyben ahol ez a 20% alá esés megtörtént, s ha igen, akkor melyek azok. Ha valaki tud ilyet, kérjük jelezze, hadd ellenõrizzük le, hogy a hozzáadás nélkül megmaradt volna-e a 20%. Nem csak azért, hogy tudjuk, hanem fõleg azért, hogy tudjuk ezt az Európa Tanács szakértõi tudomására hozni. Hátha lesz annak valami következménye.