Most hogy az év fele már lassan eltelt, úgy gondoljuk ideje húzni egy vonalat, s összegezni hogy hol állunk, mivel telt el ez a hat hónap, mit kezdtünk s mit sikerült így vagy úgy bejfejeznünk. Lássuk hát:
Kezdjük azokkal az ügyekkel, amelyeket az alapítvány tagjai még korábban, magánemberként indítottak, s most zárultak le, avagy még mindig folyamatban vannak. Szintén ide soroljuk azokat, amelyek az elmúlt egy év során indultak, de valamilyen okból kifolyólag szintén magánemberként voltak elindítva. Ezekbõl 21 van folyamatban idehaza, egyesek büntetõ panaszok, melyek különbözõ ügyészségeken vánszorognak csigalassúsággal, mások meg a Diszkriminációellenes Tanács, vagy valamelyik bíróság döntésére várnak. A bepanaszoltak között a legtöbbször a folyamatosan magyarok ellen uszító Dan Tanasã szerepel, de ott van még az Informatia Harghitei megyei lap, annak fõszerkesztõje, egy maroshévizi kommunista õskövület, de maga a Diszkriminációellenes Tanács is, amelyik a törvényes elõírásokat megsértve húzza az idõt, három hónap helyett egy-másfél év után hozza meg a döntéseit.
Egy másik csoportba tartoznak azok az ügyek, amelyek idehaza már lezárultak, s mivel a jogerõs ítéletek jellemzõ módon részrehajlóak, törvénytelenek, stb, ezért kénytelenek voltunk a Emberjogi Bírósághoz fordulni miattuk. Ezekbõl négy olyan van, ami már átment az elsõ szûrõn és arra vár hogy érdemben elbírálják, másik négy volt az elmúlt hónapok során postázva, s arra várnak, hogy a befogadásukról döntés szülessen. Ezek jellemzõ módon büntetõ panaszok olyan köztisztviselõk ellen, akik megsértették a magyar nyelv használatát lehetõvé tevõ jogszabályokat, s akik ellen a román igazságszolgáltatás nem hajlandó fellépni.
Külön említjük azt a témát, ami a legelõrehaladottabb stádiumban van a strasbourgi bíróságon, köszönhetõen annak, hogy két egymást követõ évben többen panaszt tettek miatta, ez – mint bizonyára többen tudják – az érettségi ügye, amiben az elsõ hat panaszos esetében a bíróság elindította az eljárást, majd miután peren kívüli megállapodás nem jött létre, kezdetét vette a tulajdonképpeni per.
Ezek után következzenek azok az eljárások, amelyeket már maga az alapítvány indított, immár több fórumon, ideértve az ENSZ-t és az Audiovizuális Tanácsot. Ezekbõl mostanáig 27 van, hatot leszámítva az összes meg folyamatban. Közülük egy immár az emberjogi bíróságon van (tekintettel arra, hogy a törvényszékre benyújtott egyik panasznak a letárgyalását elutasították, azért, mert a bizonyítékként benyújtott magyar nyelvû iratoknak nem mellékeltük a hitelesített román fordítását is). Tették ezt annak ellenére, hogy az alkotmány világosan leszögezi, hogy jogunk van az igazságszolgáltatásban az anyanyelvünket használni, s ha szükség van fordításra, azt úgy kell megoldani, hogy a feleknek ne okozzon plusz költséget, magyarán a fordítás a hatóságok dolga. Az a hat pedig – hogy mondjunk jó hírt is – mind pozitív eredménnyel zárult, azt bizonyítandó, hogy van egy olyan állami intézmény, ami a jelek szerint valóban végzi a dolgát. Csak remélni tudjuk, hogy ez a jövõben is így lesz, ugyanis az ebbe a csoportba sorolt 27 panaszból további négyet tettünk ugyanezen testülethez, a hó eleji Úz völgyi incidensek részrehajló, hazug, uszító bemutatása miatt.
Negyedikként említjük azokat a pereket, amelyeket a Tanasã féle egyesület vagy a prefektusok (illetve más hatóságok) indítottak önkormányzatok, illetve polgármesterek ellen, ilyenbõl jelenleg folyamatban van 46, ezek mindegyikében jogi segítséget kínáltunk fel a megtámadottnak, sajnos ilyen vagy olyan módon ezzel a segítséggel az esetek kevesebb mint felében éltek, holott túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ezekben az ügyekben komoly tapasztalatot sikerült – sajnos – felhalmoznunk az elmúlt években, s a megtámadottaknak célszerû volna ezzel élni, ahelyett hogy mindegyikük újra és újra fel kelljen találja ugyanazt a spanyolviaszt. Érdekességként jegyezzük meg, hogy ezek között a perek között van még olyan is, aminek tárgya a 2016 március tizedikei felvonulás után kirótt bírság, csak hogy látni lehessen, hogy az akkori csendõrségi túlkapásnak milyen hosszú távú következményei vannak.
S hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos esetek sorát zárjuk, végül megemlítjük, hogy szerepet vállaltunk két alkotmánybírósági panasz megfogalmazásában is. Ezek egyike az ország zászlajára vonatkozó törvénynek azon elõírását célozza, amelyik más országok zászlajának kitûzését szabályozza, a másik pedig a helyi zászlókra vonatkozó törvény teljes egészében való megsemmisítését célozza, ugyanis meglátásunk szerint az is több pontban sérti az alkotmányt.
Tevékenységünk másik fontos területe a hazai jogsértésekrõl való tájékoztatás, ennek keretében az alapítvány angol nyelvû honlapján idén 10 bejegyzést tettünk közre, melyek egy-egy, de esetenként egyszerre 11 ilyen esetrõl szólnak. S hogy ezek az információk ne legyenek pusztába kiáltott szavak, azért minden bejegyzés közzétételérõl levélben értesítünk bukaresti nagykövetségeket, nemzetközi szervezeteket, illetve számos sajtóterméket (összesen 145 címzettet). Szintén tájékoztató céllal mûködtetünk Facebook és Twitter fiókot, ahol rendszeresen teszünk közzé jogsértésekre vonatkozó információkat, fizetett hirdetés formájában is. Ezek mindegyike jellemzõ módon sok száz (általában 1000-3000) helyre jut el, ilyen téren kiemelten sikeres volt a Székely TV által készített kisfilm (ezúton is köszönet nekik érte) az Úz völgyi incidensrõl, ami több mint 20.000 helyre jutott el csak általunk.
S eme rövid összefoglalót azzal zárjuk, hogy még számos feladat van, aminek a fontosságának tudatában vagyunk, de amikkel a szükséges erõforrások hiányában nem tudunk (vagy nem tudunk kellõ mértékben) foglalkozni. Jól mutatja ezt ez az eset. Éppen ezért reméljük, hogy a jövõben tevékenységi körünket módunk lesz bõvíteni.