… lassan õrölnek – vágná rá bizonyára az olvasók döntõ többsége, ami természetesen igaz, ellenben jelen esetben a helyes folytatás az, hogy módfelett impertinensek. Ugyanis június 13.-án született egy jogerõs ítélet Marosvásárhelyen a Táblabíróságon, s ezt a vonatkozó törvény értelmében 30 napon belül ki kellett volna közöljék a feleknek. Tekintve hogy ez másfél hónap után sem történt meg, július harmincadikán (elektronikus) levélben kértük, hogy végre közöljék ki az ítéletet, mert szükségünk van rá. A levélre válasz nem érkezett, ellenben egy hét múltán hozta a postás a borítékot, benne az ítélettel. Aztán eltelt újabb három nap, s a levelünkre is válasz érkezett:
Ebbõl pedig kiderül, hogy jóval a törvényes határidõ elõtt, már július harmadikán elkészült, negyedikén pedig már le is volt gépelve az ítélet, s ezzel az illetékes jegyzõ mint ki dolgát jól végezte, hátradõlt és a lábát lógatta kerek 27 napon keresztül! Mit számít neki, hogy a legépelt ítéletet ki kell közölni a feleknek? Õ békésen megvárta, míg valamelyiknek elfogy a türelme és írásban kéri, s akkor végre méltóztatott postázni. Majd rá kilenc napra, amikor már semmi tétje nem volt, megválaszolta a levelet is, holott annak látszólag már semmi de semmi értelme nem volt. Hogy ezt miért tette, arra talán õ maga tud választ adni, egy dolog azonban biztos: ezáltal azt is a tudomásunkra hozta, hogy õ magasról tesz a törvényes elõírásokra, s lám, ez büntetlenül megteheti.