Az alkotmány 108. cikkelye értelmében a törvények végrehajtását megszervezendõ a kormány határozatokat fogadhat el. Ugyan ebben tételesen nem szerepel, de azért következik belõle, hogy egy kormányhatározattal mindössze részletezni szabad egy törvény végrehajtását, az nem megengedhetõ, hogy a kormány egy határozatával hozzátegyen a törvényhez, olyan kötelezettséget írjon elõ, ami a törvényben nem szerepel, illetve abból logikusan nem levezethetõ. Márpedig a kormány pontosan ezt tette, amikor az 1206/2001-es kormányhatározattal olyan utasításokat fogadott el, amelyek túlmennek a 215/2001-es törvény elõírásain, s például azt írják elõ, hogy a települések bejáratainál szereplõ névtáblákon a magyar név a román alatt kell szerepeljen, illetve hogy a közintézmények esetében azok magyar megnevezése külön táblán kell szerepeljen, amit a román megnevezést tartalmazó tábla alá kell elhelyezni.
Ez önmagában még nem volna olyan nagy baj (habár közintézmények esetében esztétikailag is jobban néz ki, ha a két névtábla a bejárat két oldalán, szimmetrikusan van elhelyezve), de ráadásul hivatkozási alapként használja egy bizonyos parlamenti képviselõ, aki azon elõírásokra hivatkozva számos pert indított egyéb kétnyelvû feliratok esetében, azt követelve, hogy a magyar változat a román alatt szerepeljen (hadd érezzük, hogy mi magyarok alárendelt, másodrendû állampolgárok vagyunk). S ugyan a Polgári Eljárási Törvénykönyv tételesen tiltja az ilyen analógiát (rögzítve azt, hogy egy ilyen elõírás kizárólag az adott konkrét esetre vonatkozik), szinte mindig kerültek bírók, akik ezt az elõírást sértve helyt adtak az illetõ kérésének, aki így az igazság bajnoka és a törvényesség õre szerepében tetszeleghetett, így nyerve el azt az ismertséget ami végül a parlamenti bársonyszékbe juttatta.
További hasonló ítéletek megszületését (mert ilyen perek még vannak folyamatban) ezek szerint csak úgy lehet megelõzni, hogyha sikerül érvényen kívül helyeztetni az említett kormányhatározat amúgy is vitatható elõírásait. Következésképpen augusztusban egy petíciót intéztünk a kormányhoz, amiben jeleztük, hogy a szóban forgó elõírások jogalap nélkül kerültek be az 1206/2001-es kormányhatározatba és kértük, hogy töröljék onnan.
Ugyan a petíciót a kormányhoz intéztük (a megoldása tehát a kormányfõ feladata lett volna), választ rá a Fejlesztési, Közmunkaügyi és Közigazgatási Minisztériumból kaptunk, s abban az áll, hogy mivel a Közigazgatási Törvénykönyv hatályon kívül helyezte a 215/2001-es törvényt, így az annak végrehajtását szabályozó 1206/2001-es kormányhatározat is hatályát vesztette, tehát a kérésünk értelmetlen, nem végrehajtható.
Ez a válasz már csak azért is meglepõ, mert a petícióban jeleztük, hogy a kormányhatározat a Közigazgatási Törvénykönyv hatályba lépése után is érvényben maradt, de sebaj, újabb levélben hívtuk fel erre a tényre a minisztérium figyelmét, megjelölve benne azt a törvénycikkelyt is, ami ezt elõírja.
Ezek után akár azt is válaszolhatták volna, hogy elnézést tévedtünk, de egy ilyen válasz Romániában elképzelhetetlen, mert mint köztudott itt a hivatalok soha nem tévednek. Éppen ezért a pontosításunkra ez a válasz érkezett.
Így nem maradt más választásunk, ismét kénytelenek voltunk a bírósághoz fordulni, s azt kérni, hogy élve törvényes lehetõségével, az érvénytelenítse a feliratok konkrét formájára vonatkozó elõírásokat. Ez már csak azért is megteendõ, mert 2004-ben a parlament elfogadott egy törvényt ami a többnyelvû feliratokra vonatkozik, s amiben nincs arról szó, hogy a különbözõ nyelvû változatokat miképpen kell elhelyezni, s így jelenleg az a helyzet, hogy úgy általában a kétnyelvû feliratok esetében a szabály csak annyi, hogy a különbözõ nyelvû változat ugyanazon típusú és méretû betûvel írandóak, miközben létezik két kivétel (a települések és a közintézmények névtáblája), amelyek esetében a szabály az, hogy felül románul s alatta a kisebbségi nyelven (például magyarul). Következésképp törvényes például egy olyan kétnyelvû felirat, amiben az angol változat van felül s alatta a román, míg egy település-táblán a magyar név csak a román alatt szerepelhet, ez pedig nyilvánvaló diszkrimináció, mert nyelv függvényében létezik különbség a többnyelvû feliratok megítélésében.
Végezetül – így magunk közt – még hadd jegyezzük meg azt, hogy ennek a pernek szinte mindegy mi lesz a kimenetele, ugyanis ha a nyerünk, akkor a bíróság törli a problémás elõírásokat s azokra hivatkozva attól arrafele nem lehet pert indítani vagy ítéletet hozni, ha ellenben a bíróság a minisztériumnak ad igazat és azt állapítja meg, hogy az 1206/2001-es kormányhatározat már nincs érvényben, akkor lényegében ugyanott vagyunk. Éppen ezért némi derûlátással állunk bele ebbe a perbe, bízva abban, hogy az erre fordított idõ, pénz és energia meg fog térülni.