2020 végén egy állampolgár petíciót intézett Maros megye prefektusához, anyanyelvén, azaz magyarul. Arra némi nógatás után választ is kapott, de román nyelven, amivel természetesen nem volt megelégedve, ezért újból a prefektushoz fordult, kérve a magyar nyelvû választ. Mire azt a választ kapta, hogy márpedig olyat hiába vár, mert a Belügyminiszternek a petíciók megoldására vonatkozó 33/2020-as számú rendelete a 20. cikkelyben kimondja, hogy a petíciókra román nyelven kell válaszolni.
Az illetõ ezzel nem volt megelégedve, ezért tavaly februárban a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, s azt kérte, hogy az:
- állapítsa meg hogy a prefektus is és a minisztérium is diszkriminált,
- ezért büntesse meg õket,
- kötelezze a prefektust hogy válaszoljon a petíciójára magyarul,
- kötelezze a minisztériumot arra, hogy hozza összhangba a rendeletét a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó törvényes elõírásokkal, illetve hogy
- kötelezze õket arra, hogy tegyék közzé a sajtóban az ODT határozatát.
A panaszt a Tanács idén júniusban bírálta el, s az illetõ a tegnapi nap kapta kézhez a 352/2022-es Határozatot, aminek az érdemi része így néz ki.
Az eredmény ugyan elég távol áll attól, ami elvárható lett volna (mert a figyelmeztetés nem valami súlyos büntetés egy prefektusnak, aki ráadásul visszaesõ; a Minisztériumot nem büntették meg annak ellenére, hogy megállapították hogy a rendelete diszkriminatív; csak ajánlásokat fogalmaztak meg és egyik bepanaszoltat se kötelezték semmire; illetve nem kötelezték a bepanaszoltakat a határozat közzétételére), így ha halvány is, de egy sárga lap, amire késõbb majd lehet hivatkozni. Például abban a perben amiben a Székely Figyelõ a bíróságtól kérte, hogy az kötelezze a Belügyminisztériumot a 33/2020-as Rendelet megváltoztatására, de alapfokon elvesztett, a fellebbezés tárgyalása pedig e hónap 25-én lesz a Legfelsõ Ítélõ- és Semmitõszéken.