Székely Figyelõ

Produkál néha az élet olyat, hogy nem hiszünk a szemünknek. Ez történt most is, s bármennyire abszurdnak és hihetetlennek tûnik a cím, kérjük higgyék el, hogy teljesen komolyan gondoljuk. Ezt nyilván meg is kell magyarázni, hát tessék:

Tavaly novemberben tettünk panaszt az ügyészségen több olyan honlap ellen, amelyeken a Vasgárdát, illetve annak vezetõit dicsõítik. Ez ugyanis 2015 júliusa óta tilos, akkor módosították úgy a azt a jogszabályt, amelyik már korábban büntette ezt a fasizmus, illetve általában az idegengyûlölet viszonylatában. Mivel egy rövid körbenézés a világhálón azt mutatja, hogy ez a jogszabály mintha nem is létezne, bátran, fényképpel névvel és címmel reklámozzák többen is a Gárdát s annak egykori vezetõit, a könyveik minden mennyiségben megvásárolhatóak, stb, stb, arra gondoltunk, hogy benyújtjuk ezt a panaszt, már csak azért is, hogy azt ne mondhassák a hatóságok, hogy azért nem lépnek fel a jelenség ellen, mert nincs róla tudomásuk.
Ahhoz képest, hogy más ügyekben milyen lassan halad a nyomozás, ebben az esetben ez meglepõen gyors volt, legalábbis ami az elkövetõk azonosítását illeti, ugyanis március 12-én már kézhez kaptuk ezt az ügyészi rendeletet.

A szöveg elég hosszú, de mondanivalónk szempontjából egy oldalnyi a fontos, ami a második oldal alján kezdõdik és a harmadikon folytatódik. Mint látható, a miscarea.net és a miscarea-legionara.net címeken található honlapok esetében (mindkettõ az Egyesült Államokban van bejegyezve) azonosították azok tulajdonosait, s azok minden adata megtalálható a rendeletben, kezdve a születési helyükkel, s befejezve jelenlegi lakhelyükkel, telefonszámukkal, stb, olyan körülmények között, hogy egyikük az Egyesült Államokban is lakik. Ezzel szemben, amint a IV. pontban látható, semmire nem sikerül menni az ortodoxinfo.ro címen található honlap esetében, mert – a magyarázat szerint – az természetes személy, s a személyi adatok védelmérõl szóló uniós irányelv szerint az adatai nem nyilvánosak. Írják ezt azon az oldalon, ahol kicsivel fennebb épp csak a cipõje mérete nem szerepel 3 másik természetes személynek, akik román állampolgárok és az országban is laknak. Ez még avatatlan személy számára is igen ellentmondásos, hát még ha hozzátesszük, hogy a .ro végzõdésû neveket egy román állami intézmény kezeli, annak a birtokában van a teljes adatbázis, benne minden név tulajdonosának minden adata, tehát – figyelembe véve, hogy egy bûnügyi kivizsgálásról van szó – mindössze annyit kellett volna tenni, hogy írni egy hivatalos átiratot az illetõ intézménynek, s kérni tõle, hogy adja meg az illetõ adatait. Ezt ne tudnák a nyomozó hatóságok? Azok, amelyek pontosan tudták, hogy az Egyesült Államokból miképpen szerezhetõ meg egy .net végzõdésû honlap-név tulajdonosának minden adata?
Ne kerülgessük a témát, bizonyára nem csak mi gondoljuk úgy, hogy ebben az esetben a fõ akadály nem az EU-s irányelv volt, hanem a honlap-névben szereplõ “ortodox” elõtag. Elvégre még friss mindannyiunk emlékezetében a belügyminiszter és az ortodox egyház között megköttetett húsvéti paktum.
De hogy azon ne múljon, írásban tájékoztattuk az ügyészséget arról, hogy miképpen szerezhetik meg eme honlap tulajdonosának az adatait, bízva abban, hogy akkor már nem lesz kibúvó. Hát tévedtünk, mert e hónap elején ezt az értesítést kaptuk a nyomozást végzõ rendõrségtõl.

Mint látható, ebben arról tájékoztattak, hogy mindenféle lehetséges ellenõrzést elvégeztek, de csak nem sikerült az ortodoxinfo.ro oldal tulajdonosát azonosítaniuk! S ezt két vezetõ beosztású rendõrparancsnok írta alá, szemrebbenés nélkül! Bizonyítva azt, hogy a román rendõrség is szolgál és véd. Csak az a kérdés, hogy kit. Illetve – nem túlzás ezt mondani – ebben az esetben egyértelmû, hogy az elkövetõt.

És ekkor jött képbe, teljesen váratlanul, a vírus. Ugyanis ma jelent meg a sajtóban ez a cikk, s abban nagy betûkkel kiemelve ez áll:
“Eközben újabb álhírportál letiltásáról számoltak be a romániai hatóságok: az Ortodoxinfo.ro honlapról van szó.”
Persze ez csak rész-siker, mert a letiltás valószínûleg nem tart míg a világ, illetve nem egyenértékû azzal, hogy az oldal tulajdonosát bíróság elé állították vasgárdista propaganda miatt. De kezdetnek megfelel, mert egy darabig nem lesz módja azt a propagandát folytatni.

Az évbõl eltelt alig több mint egy hónap sajnos azt bizonyítja, hogy a magyarság helyzete Romániában egyre romlik. Ennek egyenes következménye az, hogy eddig 13 természetes illetve jogi személy ellen tettünk panaszt különbözõ hatóságoknál, s habár ez soknak tûnhet, az igazság az, hogy lehetne több is, ha lenne nagyobb kapacitásunk, ugyanis további ügyek dokumentálása is zajlik, s várhatóan a következõ napokban-hetekben azokból újabb panaszok fognak születni. Úgy gondoljuk hogy ideje ezekrõl némi tájékoztatót adni, már csak azért is, mert nem egy ügy különféle tanulságokkal is szolgál.
A beszámolót megkönnyíti az, hogy történtek ismétlõdõ esetek, amelyek estében ugyan több panasz született, de azok ismertetése összevonható, így lényegében 8 pontba sûríthetõ a mondanivalónk:

1. Táblamázolások
Ilyen eset három is volt január folyamán, az elsõ egy valóságos ámokfutás Hármasfalu és Csíkszereda között, a második Nagyszalontán, a harmadik meg idehaza. Ilyen téren újdonság volt, s ezért fontos kiemelni, hogy tudomásunk szerint elõször történt meg, hogy sikerült az egyik elkövetõt azonosítani. Ez azért is fontos, mert azt mutatja meg, hogy mennyire fontos az, hogy létezzenek helyi rendõrséget, amelyek a helyi hatóságoknál vannak alárendelve, ugyanis a bákói elkövetõnek haja szála nem görbült volna, ha a székelyudvarhelyi helyi rendõrök nem végzik lelkiismeretesen a dolgukat, s nem kutatnak addig a térfigyelõ kamerák felvételei között, míg azonosítják az elkövetõ autóját.
A három eset közös jellemzõje az, hogy az állami rendõrség képviselõi roppant határozott és harcias kijelentéseket tettek, amelyekben alapos eljárást és kemény büntetéseket helyeztek kilátásba, aminek örvendeni kellene, de megvalljuk, hogy a korábbi hasonló esetek ismeretében ezt inkább kételkedéssel fogadtuk. S éppen ezért a magunk részérõl mi is panaszt tettünk az ügyészségen mindhárom esetben, kihangsúlyozva, hogy:
– Ezek valóban rongálások, de nagy hiba lenne pusztán úgy kezelni, s mivel a következmények viszonylag könnyen elháríthatóak, az anyagi kár nem jelentõs, ezért mindössze pénzbírsággal sújtani az elkövetõket. Ugyanis ezen tettek indítéka kétségtelenül etnikai, s éppen ezért figyelembe kell venni a Büntetõ Törvénykönyv azon cikkelyét, miszerint az súlyosbító körülménynek tekintendõ, ami miatt lényegesen súlyosabb büntetések is kiszabhatóak.
– Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ezek a tettek egyfajta lakmuszpapírként mûködtek, ugyanis általuk kimutatható az, hogy a romániai társadalom jelentõs része nem ismeri az ország törvényeit, fogalmuk sincs a kisebbségi jogokról, súlyos elõítéletei vannak a magyar közösség irányába, illetve – s ezt is ki kell mondani – megveti és gyûlöli a magyarokat. Ezt bizonyítják egyértelmûen azok a bejegyzések, hozzászólások, amelyek valósággal elárasztották az internetet a táblafestések hírére. Éppen ezért elvárható, hogy a hatóságok egyrészt méltó és kellõ visszatartó erõvel bíró büntetéseket rójanak ki a táblafestõkre, de az is, hogy ennek kellõ mediatizálást biztosítanak, rámutatva arra, hogy milyen jogokat sértettek meg ezek az emberek, illetve felhívva a figyelmet arra, hogy mit kockáztatnak azok, akik hasonló tettekre vetemednének. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert nem kevesen voltak akik leírták, hogy maguk is követtek már el ilyet, illetve hogy a jövõben is szándékukban áll az.

2. Szintén a táblamázolások kapcsán tettünk panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a Digi24, a Gândul, a ProTV és a Mediafax ellen. Ezek apropója az, hogy beszámoltak az esetekrõl (melyik errõl, melyik arról), viszonylag tényszerûen, ellenben egyik sem fordított semmilyen erõfeszítést arra, hogy azt is jelezze, hogy a mázolók milyen jogszabályokat sértettek meg, illetve ami végképp tarthatatlan, a honlapjukon illetve Facebook oldalukon teljesen szabadjára engedték a hozzászólásokat. Ennek nyomán hatalmas mennyiségû hozzászólás gyûlt fel, melyek döntõ többsége diszkriminatív és gyûlölködõ. A hozzászólások moderálása, a törvénybe ütközõ hozzászólások törlése az egyes honlapok tulajdonosainak a hatásköre és felelõssége, s amennyiben ezt elmulasztják, úgy õk viselik a teljes felelõsséget azokért a hozzászólásokért. A sajtónak eleve nagy a felelõssége, hisz lehetõsége lenne tájékoztatni, nevelni a nézõket/olvasókat, ennek elmulasztása pedig ráadásul azzal jár, hogy a hozzászólók egyáltalán nem értesülnek arról, hogy amit tesznek az törvénysértõ. Mindezek alapján tettünk panaszt ebben a négy esetben, azt kérve, hogy a Tanács rójon ki a hozzászólások számával és agresszív meg gyûlölködõ tartalmával arányos büntetést, s ez által is hívja fel a figyelmet a sajtó szerepére és felelõsségére. Jeleztük, hogy ezek az esetek messze túlmutatnak önmagukon, ijesztõ látleletet adnak a romániai társadalomról, s ez arra kell ösztönözzön mindenkit akinek a témában lehetõsége és felelõssége van, hogy kellõ komolysággal járjon el.

3. Szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál tettünk panaszt Marius Pascan ellen, aki jelenleg parlamenti képviselõként uszít folyamatosan a magyarok és a magyar szervezetek ellen, eléggé el nem ítélhetõ módon így próbál szavazatokat szerezni maga és a pártja számára. Ezt már elég rég mûveli, így elegendõ mennyiségû bizonyíték gyûlt össze ellene, eljött hát az ideje hogy neki is jelezzük, hogy amit tesz, az nem megengedhetõ. Már csak azért is fontosnak tartottuk ezt, mert idén két választás is lesz, s jó lenne eleve jelzést adni a politikusoknak, hogy célszerû volna a kampányok során a magyar kártyát mellõzni.

4. Újabb két panaszt tettünk szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál a – túlzás nélkül – vasgárdista Sorin Tîrnoveanu ellen is. Az elsõt január végén postáztuk, tárgya két újabb írása, amelyekben félremagyaráz valós történéseket (ilyen a tanügyminiszter azon rendelete, amelyik megtiltja az egyetemeknek, hogy a románból már érettségi vizsgát tett magyar fiatalokat a felvételi részeként újabb román nyelv-vizsgára kötelezzék), s apokaliptikus képeket fest az alkotmány megsértésérõl valamint a román nép és nyelv elleni támadásokról. Ezekkel az írásaival ismét sikerült a magyarok ellen hangolnia az olvasókat, akik tucatjával írták a diszkriminatív, illetve gyûlölködõ hozzászólásaikat. Tudva azt, hogy az illetõ az íráson túl provokatív rendezvények szervezésével is foglalkozik (ilyen volt a dormánfalvi medvék felvonulása Sepsiszentgyörgyön január 24.-én), egyértelmû, hogy egy társadalmi szempontból igen veszélyes és káros személlyel van dolgunk, akit az illetékes hatóságok meg kellene állítsanak minél hamarabb. Ezt a célt szolgálja a második ellene benyújtott panasz is, aminek apropója az, hogy bosszúból azért, mert tavaly nyáron panaszt tettünk ellene, most lejárató írást tett közzé az alapítványunkról a ditrói eset kapcsán. Ez a cselekedet is megsérti a vonatkozó jogszabályt, így ebben az esetben is panaszt tettünk ellene, hadd lássa a Diszkriminációellenes Tanács, hogy egy visszaesõvel van dolga, aki magától nem fog leállni.

5. S ha már szóba jött Ditró, az alapítványunk célkitûzéseinek megfelelõen mi annak az esetnek egy olyan vetületét vizsgáltuk és dokumentáltuk, amirõl valamiért nem igazán volt szó az elmúlt napokban. Ugyanis az önmagában már problémás, hogy a történet részleteinek az ismerete nélkül fû és fa véleményt nyilvánított az esetrõl, az ellenben törvénybe ütközõ, hogy annak kapcsán az egész magyar közösséget kollektíven megbélyegzõ, sértõ kijelentést tegyen bárki. Márpedig ez ebben az esetben is megtörtént, ráadásul hasonló intenzitással, mint a táblafestések esetében. Ráadásul az is bizonyítható, hogy a feszültségek szításában, az indulatok gerjesztésében a sajtónak is komoly szerepe volt ismét. Az már csak hab a tortán, hogy ilyen gyászos szerepet játszott a korábban nagyra tartott Szabad Európa Rádió is, amelyik tendenciózus (sõt, egyenesen hazug) címadással, illetve manipulatív videóval jelentkezett, s az azok által kiváltott diszkriminatív és gyûlölködõ hozzászólásokat pedig nem törölte a Facebook oldaláról. Ezért tettünk egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál ellenük is, s még legalább két ilyen panasz a dokumentálás szakaszában van, hamarosan postázni fogjuk azokat is.

6. Tettünk egy újabb panaszt az immár Realitate Plus nevet viselõ tévécsatorna ellen az Audiovizuális Tanácsnál, tekintettel arra, hogy nevet ugyan váltott, de szokást nem, továbbra is sugároz olyan mûsorokat, amelyek úgy néznek ki, hogy összeül hat-hét meghívott, egy mûsorvezetõ, s együttes erõvel hazudnak a magyarokról és szidják õket. Az egyértelmû, hogy a január 16-án este sugárzott mûsorban megsértették a törvényt, s az eddigi pozitív tapasztalataink alapján reméljük, hogy ezúttal is büntetést lesz az ügy vége.

7. Újabb teszt-pert indítottunk az épp megbukott román kormány ellen is, arra való tekintettel, hogy a hivatalos honlapjukon olyan fényképet tettek közzé, amelyiken a román és az angol felirat egy szinten van, s azt se eltávolítani, se lecserélni (olyanra amin az angol szöveg a román alatt van) nem voltak hajlandóak. A keresetet hétfõn postáztuk a Marosvásárhelyi Táblabíróságra (ahol eddig futószalagon ítéltek el székelyföldi polgármestereket hasonló esetekben), a fejleményekrõl majd beszámolunk.

8. Végezetül egy olyan panaszt is tettünk, ami bizonyos értelemben hasonlít az elõzõre, ellenben abban különbözik tõle, hogy nem a bíróságok joggyakorlatának az ellentmondásosságára akarunk általa rávilágítani, hanem a román törvények helyenként abszurd voltára. Ilyen például a román zászlóra vonatkozó törvény, az adta az ötletet ennek a panasznak a postázására:

peticio-2020-jan
anexa

Sok magyarázat gondoljuk ehhez nem szükséges, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a prefektus eleget fog-e tenni a törvényben elõírt kötelezettségének.

Romániában 2002 óta jogszabály tiltja a szélsõséges nézetek és azok terjesztõinek kultuszát. Ezt mi erdélyi magyarok onnan is tudhatjuk, hogy az évek során számos esetben próbáltak arra hivatkozva eljárást indítani olyan rendezvények szervezõi ellen, ahol Wass Albert mûvei hangzottak el. Az idõk folyamán ezt a kormányrendeletet többször módosították, legutóbb 2018-ban, errõl nagyon részletesen lehet olvasni itt. Az eredmény pedig – bizonyára nem meglepõ módon – az lett, hogy egy 2018 õszi Wass Albert est miatt (avagy ne kerülgessük, mondjuk ki: ürügyén) az ügyészség eljárást indított az EMI elnöke ellen. Nem azért, mert valaki feljelentést tett, hanem hivatalból. Ezzel is jelezve, hogy az állam mindent tud, mindenre figyel, nem lehet egy székelyföldi kisváros kiskocsmájában úgy megszervezni valamit, hogy arról ne szerezzenek tudomást. S mivel a módosított jogszabály immár lehetõséget teremtett rá, nem csak kivizsgálást indítottak, hanem eljárást is, idõt és energiát nem kímélve kihallgattak fût-fát, mindenféle bizonyítékokat gyûjtöttek, majd beidézték a vádlottat, közölték vele, hogy törvényt szegett, hogy ezért milyen büntetés róható ki rá, majd alaposan kifaggatták arról, hogy hogyan is jutott eszébe ezt a törvénytelenséget elkövetni, mik voltak céljai, kik voltak bûntársai, stb, stb. Az ügy ugyan bíróság elé nem került, az enyhítõ körülményeket figyelembe véve egy ejnye-bejnye lett a vége, de azt elképzelheti a tisztelt olvasó, hogy azon hosszú hónapok során míg ez az egész lezajlott, némi fejfájást egészen biztosan okozott a vádlottnak.

S akkor nézzük a mérleg másik serpenyõjét:
Ha az ember körülnéz az interneten, akkor különösebb erõfeszítés nélkül talál akárhány olyan oldalt, amelyik nyilvánvaló módon a fent említett jogszabály hatálya alá esik. Itt van találomra négy:
1. http://www.miscarea.net/
Ezen az oldalon az érdeklõdõ megtalál mindent, ami a Vasgárdáról szól, versek, könyvek, énekek, filmek, s így tovább. Mindez nyilvánvalóan dicsõítõ módon, azzal a szándékkal van közzétéve, hogy terjessze a mozgalom eszméit, támogatókat toborozzon. Ezáltal a jogszabály majd minden elõírását sérti. Ennek ellenérte szabadon elérhetõ az országban bárhol.
2. http://www.miscarea-legionara.net/
Ez ugye egy még kifejezõbb név, még pontosabban utal arra, hogy mit talál az érdeklõdõ ezen az oldalon. S hogy a hatóságok dolga egyszerûbb legyen (nem mint a Wass Albert est esetében, ahol a magyar sajtót kellett böngészni, “gyanús” rendezvények után kutatva), itt már a nyitó oldalon ott van a Vasgárda jelképe (elsõ törvénysértés), illetve teljes részletességgel fel van tüntetve az is, hogy hol székel az oldalt mûködtetõ szervezet, hol mûködik a légionárius könyvtár (mert ilyen is van ám!), sõt, még arra is kiterjedt az oldal tulajdonosainak a figyelme, hogy tájékoztassák az olvasót, hogy õk az Alkotmánynak megfelelõen mûködnek. Ezen túlmenõen itt is hasonló információk találhatóak mint a másik oldalon, csak más elrendezésben.
3. Az okazii.ro oldalon az érdeklõdõk gond nélkül vásárolhatnak a légionárius mozgalom ideológusainak könyveibõl, vagy egyéb olyan kiadványokat, amelyek a mozgalmat dicsõítik.
4. Az ortodoxinfo.ro portálon számos Codreanut dicsõítõ írás olvasható, illetve a halálának napján lelkes hívei megemlékezést tartottak a meggyilkolásának a helyén, s ezt is hirdették ott, megadva a megemlékezés szervezõinek az adatait is. Ezek az írások és a rendezvény maga is nyilvánvaló módon sérti a fent említett jogszabályt.
Ez négy példa, de valóban csak példa (igaz, hogy az elsõ kettõ különösen kirívó), mert hasonlót akárhányat lehet találni csak az interneten, egy kevés böngészés után. És ezek valahogy nem érik el a hatóságok ingerküszöbét. Néhány Wass Albert versért, amit egy maréknyi ember hallgat meg börtön jár, a légionárius versek szabadon terjeszthetõek a világhálón, azokra már nem marad ideje és energiája a román ügyészségnek. Azaz hogy pontosabban fogalmazzunk: azok esetében nem indítanak hivatalból, saját kezdeményezésre eljárást.
Mindezzel nem akarjuk föltétlen azt mondani, hogy azokat szándékosan elnézik, netán pártolják, csak megállapítjuk a tényt, hogy azok tegnap is és ma is háborítatlanul ott vannak a világhálón, s hogy ez nincs rendjén. Tettünk tehát még tavaly novemberben egy panaszt az ügyészségen ezen négy honlapra/eseményre hivatkozva, s azt kértük, hogy azokat vizsgálják ki, s ha úgy találják hogy törvénysértõek, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket. A célunk ebben az esetben kettõs volt: egyrészt el szeretnénk érni azt, hogy ne lehessen szabadon terjeszteni a Vasgárda idegengyûlölõ eszméit az interneten, de ugyanakkor azt is tesztelni szeretnénk, hogy meddig mennek el a román hatóságok a kettõs mérce alkalmazásában. Azt már tudjuk, hogy Wass Albert esetében hivatalból indítanak eljárást, miközben a Vasgárda esetében nem járnak el ugyanúgy. De vajon addig elmennek-e, hogy a panaszunkat valamilyen kifogással ejtik?

Ha a kedves olvasók nem tudták volna, tegnap Romániában ünnep volt. A Nemzeti Kisebbségek Napja. S mivel mint köztudott, sok ünnepelnivalónk nincs, ezért arra használtuk fel ezt az alkalmat, hogy megszólítsuk az ország elnökét, aki – ha valami közbe nem jön – jövõ tavasszal egy fontos nemzetközi kitüntetést vesz át, többek közt azért (áll az odaítélõk indoklásában), mert “nagy harcosa a kisebbségek védelmének és a kulturális sokszínûségnek”.
Elküldtük hát neki ezt a levelet:

scrisoare-deschisa-18-decembrie