Székely Figyelõ

Most, mikor mindenki a világjárvánnyal van elfoglalva, mikor mindenhol mindenki csak arról beszél, talán jól fog egy kivétel, fõleg ha az egy jó hír. Ezért hadd tájékoztassunk arról, hogy alapítványunk címére ma boríték érkezett Strasbourgból, az Emberi Jogok Európai Bíróságáról. Az már tapintásra kivehetõ volt, hogy a benne levõ lapok tûzõgéppel vannak összetûzve, ezért ki se kellett bontani a borítékot hogy már tudni lehessen, hogy jó hír van benne. (Ugyanis ha egy panaszt befogadnak, akkor az kap egy iktatószámot, s a befogadásról tájékoztató levéhez hozzátûznek egy öntapadó címkéket tartalmazó csíkot is, mely címkéken az iktatószám található, azért, hogy a késõbbi küldeményekre lehessen majd egyet-egyet felragasztani, ezzel könnyítendõ a Bíróság iktatójának a munkáját.) Ez már magában örömre adott okot, amit egybõl megduplázott az, hogy a borítékot felbontva két értesítõt és két rend címkét találtunk benne! Ez pedig azt jelenti, hogy immár négyre nõtt azon panaszaink száma, amelyeket a Bíróság befogadott. Ami nem nagy szám, de ennél többet nem is várhatunk, hisz ezidáig pont négy panaszt nyújtottunk be. Magyarán az összes benyújtott panaszunkat befogadta a bíróság, ami azt jelenti, hogy elsõ látásra úgy találták, hogy vannak bennük arra utaló jelek, hogy a romániai bíróságok az adott esetekben tisztességtelenül jártak el, az ország törvényeit megsértve ítélkeztek. Egyre biztosabban mondhatjuk tehát el, hogy jó úton járunk, a fejlemények visszaigazolják azt, hogy a jog eszközeivel is élni kell, azokkal is harcolni kell, ha eredményt akarunk elérni.
S hogy mirõl szól ez a két ügy?
Az elsõ teljesen egyértelmû volt, ugyanis Vasláb község polgármesterétõl kértük négy konkrét probléma megoldását, õ azokból kettõt megoldott, a másik kettõt nem. Ezért bírósághoz fordultunk, az pedig meglepetésünkre azt állapította meg, hogy a kéréseinket a polgármester megoldotta, tehát a keresetünk okafogyott. Ez a számtan nyelvén elmondva úgy hangzik, hogy a bíróság szerint 2=4.

Vaslab-befogadva-60317-19

A másodikban Kovászna megye prefektusát kértük, hogy biztosítsa a megyében a magyart nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírások betartását, amit õ lényegében megtagadott, a bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a benyújtott kérésünket a prefektus megoldotta, ugyanis a megoldás lehet negatív (tehát elutasító) is. Azt figyelmen kívül hagyták, hogy amikor valaki egy törvény betartását kéri, akkor ez az eset nem állhat fenn, akkor csak a pozitív megoldás lehetséges.

kovasznai-prefektus-befogadva-603173520-20

Innen kezdve következik a türelmes várakozás, de az mindenképp örvendetes, hogy újabb két esetben kerültünk közelebb ahhoz, hogy az Emberjogi Bíróság mondja ki, hogy Romániában a bíróságokat használják eszközként a nyelvi jogok korlátozására.

Az évbõl eltelt alig több mint egy hónap sajnos azt bizonyítja, hogy a magyarság helyzete Romániában egyre romlik. Ennek egyenes következménye az, hogy eddig 13 természetes illetve jogi személy ellen tettünk panaszt különbözõ hatóságoknál, s habár ez soknak tûnhet, az igazság az, hogy lehetne több is, ha lenne nagyobb kapacitásunk, ugyanis további ügyek dokumentálása is zajlik, s várhatóan a következõ napokban-hetekben azokból újabb panaszok fognak születni. Úgy gondoljuk hogy ideje ezekrõl némi tájékoztatót adni, már csak azért is, mert nem egy ügy különféle tanulságokkal is szolgál.
A beszámolót megkönnyíti az, hogy történtek ismétlõdõ esetek, amelyek estében ugyan több panasz született, de azok ismertetése összevonható, így lényegében 8 pontba sûríthetõ a mondanivalónk:

1. Táblamázolások
Ilyen eset három is volt január folyamán, az elsõ egy valóságos ámokfutás Hármasfalu és Csíkszereda között, a második Nagyszalontán, a harmadik meg idehaza. Ilyen téren újdonság volt, s ezért fontos kiemelni, hogy tudomásunk szerint elõször történt meg, hogy sikerült az egyik elkövetõt azonosítani. Ez azért is fontos, mert azt mutatja meg, hogy mennyire fontos az, hogy létezzenek helyi rendõrséget, amelyek a helyi hatóságoknál vannak alárendelve, ugyanis a bákói elkövetõnek haja szála nem görbült volna, ha a székelyudvarhelyi helyi rendõrök nem végzik lelkiismeretesen a dolgukat, s nem kutatnak addig a térfigyelõ kamerák felvételei között, míg azonosítják az elkövetõ autóját.
A három eset közös jellemzõje az, hogy az állami rendõrség képviselõi roppant határozott és harcias kijelentéseket tettek, amelyekben alapos eljárást és kemény büntetéseket helyeztek kilátásba, aminek örvendeni kellene, de megvalljuk, hogy a korábbi hasonló esetek ismeretében ezt inkább kételkedéssel fogadtuk. S éppen ezért a magunk részérõl mi is panaszt tettünk az ügyészségen mindhárom esetben, kihangsúlyozva, hogy:
– Ezek valóban rongálások, de nagy hiba lenne pusztán úgy kezelni, s mivel a következmények viszonylag könnyen elháríthatóak, az anyagi kár nem jelentõs, ezért mindössze pénzbírsággal sújtani az elkövetõket. Ugyanis ezen tettek indítéka kétségtelenül etnikai, s éppen ezért figyelembe kell venni a Büntetõ Törvénykönyv azon cikkelyét, miszerint az súlyosbító körülménynek tekintendõ, ami miatt lényegesen súlyosabb büntetések is kiszabhatóak.
– Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ezek a tettek egyfajta lakmuszpapírként mûködtek, ugyanis általuk kimutatható az, hogy a romániai társadalom jelentõs része nem ismeri az ország törvényeit, fogalmuk sincs a kisebbségi jogokról, súlyos elõítéletei vannak a magyar közösség irányába, illetve – s ezt is ki kell mondani – megveti és gyûlöli a magyarokat. Ezt bizonyítják egyértelmûen azok a bejegyzések, hozzászólások, amelyek valósággal elárasztották az internetet a táblafestések hírére. Éppen ezért elvárható, hogy a hatóságok egyrészt méltó és kellõ visszatartó erõvel bíró büntetéseket rójanak ki a táblafestõkre, de az is, hogy ennek kellõ mediatizálást biztosítanak, rámutatva arra, hogy milyen jogokat sértettek meg ezek az emberek, illetve felhívva a figyelmet arra, hogy mit kockáztatnak azok, akik hasonló tettekre vetemednének. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert nem kevesen voltak akik leírták, hogy maguk is követtek már el ilyet, illetve hogy a jövõben is szándékukban áll az.

2. Szintén a táblamázolások kapcsán tettünk panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a Digi24, a Gândul, a ProTV és a Mediafax ellen. Ezek apropója az, hogy beszámoltak az esetekrõl (melyik errõl, melyik arról), viszonylag tényszerûen, ellenben egyik sem fordított semmilyen erõfeszítést arra, hogy azt is jelezze, hogy a mázolók milyen jogszabályokat sértettek meg, illetve ami végképp tarthatatlan, a honlapjukon illetve Facebook oldalukon teljesen szabadjára engedték a hozzászólásokat. Ennek nyomán hatalmas mennyiségû hozzászólás gyûlt fel, melyek döntõ többsége diszkriminatív és gyûlölködõ. A hozzászólások moderálása, a törvénybe ütközõ hozzászólások törlése az egyes honlapok tulajdonosainak a hatásköre és felelõssége, s amennyiben ezt elmulasztják, úgy õk viselik a teljes felelõsséget azokért a hozzászólásokért. A sajtónak eleve nagy a felelõssége, hisz lehetõsége lenne tájékoztatni, nevelni a nézõket/olvasókat, ennek elmulasztása pedig ráadásul azzal jár, hogy a hozzászólók egyáltalán nem értesülnek arról, hogy amit tesznek az törvénysértõ. Mindezek alapján tettünk panaszt ebben a négy esetben, azt kérve, hogy a Tanács rójon ki a hozzászólások számával és agresszív meg gyûlölködõ tartalmával arányos büntetést, s ez által is hívja fel a figyelmet a sajtó szerepére és felelõsségére. Jeleztük, hogy ezek az esetek messze túlmutatnak önmagukon, ijesztõ látleletet adnak a romániai társadalomról, s ez arra kell ösztönözzön mindenkit akinek a témában lehetõsége és felelõssége van, hogy kellõ komolysággal járjon el.

3. Szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál tettünk panaszt Marius Pascan ellen, aki jelenleg parlamenti képviselõként uszít folyamatosan a magyarok és a magyar szervezetek ellen, eléggé el nem ítélhetõ módon így próbál szavazatokat szerezni maga és a pártja számára. Ezt már elég rég mûveli, így elegendõ mennyiségû bizonyíték gyûlt össze ellene, eljött hát az ideje hogy neki is jelezzük, hogy amit tesz, az nem megengedhetõ. Már csak azért is fontosnak tartottuk ezt, mert idén két választás is lesz, s jó lenne eleve jelzést adni a politikusoknak, hogy célszerû volna a kampányok során a magyar kártyát mellõzni.

4. Újabb két panaszt tettünk szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál a – túlzás nélkül – vasgárdista Sorin Tîrnoveanu ellen is. Az elsõt január végén postáztuk, tárgya két újabb írása, amelyekben félremagyaráz valós történéseket (ilyen a tanügyminiszter azon rendelete, amelyik megtiltja az egyetemeknek, hogy a románból már érettségi vizsgát tett magyar fiatalokat a felvételi részeként újabb román nyelv-vizsgára kötelezzék), s apokaliptikus képeket fest az alkotmány megsértésérõl valamint a román nép és nyelv elleni támadásokról. Ezekkel az írásaival ismét sikerült a magyarok ellen hangolnia az olvasókat, akik tucatjával írták a diszkriminatív, illetve gyûlölködõ hozzászólásaikat. Tudva azt, hogy az illetõ az íráson túl provokatív rendezvények szervezésével is foglalkozik (ilyen volt a dormánfalvi medvék felvonulása Sepsiszentgyörgyön január 24.-én), egyértelmû, hogy egy társadalmi szempontból igen veszélyes és káros személlyel van dolgunk, akit az illetékes hatóságok meg kellene állítsanak minél hamarabb. Ezt a célt szolgálja a második ellene benyújtott panasz is, aminek apropója az, hogy bosszúból azért, mert tavaly nyáron panaszt tettünk ellene, most lejárató írást tett közzé az alapítványunkról a ditrói eset kapcsán. Ez a cselekedet is megsérti a vonatkozó jogszabályt, így ebben az esetben is panaszt tettünk ellene, hadd lássa a Diszkriminációellenes Tanács, hogy egy visszaesõvel van dolga, aki magától nem fog leállni.

5. S ha már szóba jött Ditró, az alapítványunk célkitûzéseinek megfelelõen mi annak az esetnek egy olyan vetületét vizsgáltuk és dokumentáltuk, amirõl valamiért nem igazán volt szó az elmúlt napokban. Ugyanis az önmagában már problémás, hogy a történet részleteinek az ismerete nélkül fû és fa véleményt nyilvánított az esetrõl, az ellenben törvénybe ütközõ, hogy annak kapcsán az egész magyar közösséget kollektíven megbélyegzõ, sértõ kijelentést tegyen bárki. Márpedig ez ebben az esetben is megtörtént, ráadásul hasonló intenzitással, mint a táblafestések esetében. Ráadásul az is bizonyítható, hogy a feszültségek szításában, az indulatok gerjesztésében a sajtónak is komoly szerepe volt ismét. Az már csak hab a tortán, hogy ilyen gyászos szerepet játszott a korábban nagyra tartott Szabad Európa Rádió is, amelyik tendenciózus (sõt, egyenesen hazug) címadással, illetve manipulatív videóval jelentkezett, s az azok által kiváltott diszkriminatív és gyûlölködõ hozzászólásokat pedig nem törölte a Facebook oldaláról. Ezért tettünk egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál ellenük is, s még legalább két ilyen panasz a dokumentálás szakaszában van, hamarosan postázni fogjuk azokat is.

6. Tettünk egy újabb panaszt az immár Realitate Plus nevet viselõ tévécsatorna ellen az Audiovizuális Tanácsnál, tekintettel arra, hogy nevet ugyan váltott, de szokást nem, továbbra is sugároz olyan mûsorokat, amelyek úgy néznek ki, hogy összeül hat-hét meghívott, egy mûsorvezetõ, s együttes erõvel hazudnak a magyarokról és szidják õket. Az egyértelmû, hogy a január 16-án este sugárzott mûsorban megsértették a törvényt, s az eddigi pozitív tapasztalataink alapján reméljük, hogy ezúttal is büntetést lesz az ügy vége.

7. Újabb teszt-pert indítottunk az épp megbukott román kormány ellen is, arra való tekintettel, hogy a hivatalos honlapjukon olyan fényképet tettek közzé, amelyiken a román és az angol felirat egy szinten van, s azt se eltávolítani, se lecserélni (olyanra amin az angol szöveg a román alatt van) nem voltak hajlandóak. A keresetet hétfõn postáztuk a Marosvásárhelyi Táblabíróságra (ahol eddig futószalagon ítéltek el székelyföldi polgármestereket hasonló esetekben), a fejleményekrõl majd beszámolunk.

8. Végezetül egy olyan panaszt is tettünk, ami bizonyos értelemben hasonlít az elõzõre, ellenben abban különbözik tõle, hogy nem a bíróságok joggyakorlatának az ellentmondásosságára akarunk általa rávilágítani, hanem a román törvények helyenként abszurd voltára. Ilyen például a román zászlóra vonatkozó törvény, az adta az ötletet ennek a panasznak a postázására:

peticio-2020-jan
anexa

Sok magyarázat gondoljuk ehhez nem szükséges, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a prefektus eleget fog-e tenni a törvényben elõírt kötelezettségének.

Romániában 2002 óta jogszabály tiltja a szélsõséges nézetek és azok terjesztõinek kultuszát. Ezt mi erdélyi magyarok onnan is tudhatjuk, hogy az évek során számos esetben próbáltak arra hivatkozva eljárást indítani olyan rendezvények szervezõi ellen, ahol Wass Albert mûvei hangzottak el. Az idõk folyamán ezt a kormányrendeletet többször módosították, legutóbb 2018-ban, errõl nagyon részletesen lehet olvasni itt. Az eredmény pedig – bizonyára nem meglepõ módon – az lett, hogy egy 2018 õszi Wass Albert est miatt (avagy ne kerülgessük, mondjuk ki: ürügyén) az ügyészség eljárást indított az EMI elnöke ellen. Nem azért, mert valaki feljelentést tett, hanem hivatalból. Ezzel is jelezve, hogy az állam mindent tud, mindenre figyel, nem lehet egy székelyföldi kisváros kiskocsmájában úgy megszervezni valamit, hogy arról ne szerezzenek tudomást. S mivel a módosított jogszabály immár lehetõséget teremtett rá, nem csak kivizsgálást indítottak, hanem eljárást is, idõt és energiát nem kímélve kihallgattak fût-fát, mindenféle bizonyítékokat gyûjtöttek, majd beidézték a vádlottat, közölték vele, hogy törvényt szegett, hogy ezért milyen büntetés róható ki rá, majd alaposan kifaggatták arról, hogy hogyan is jutott eszébe ezt a törvénytelenséget elkövetni, mik voltak céljai, kik voltak bûntársai, stb, stb. Az ügy ugyan bíróság elé nem került, az enyhítõ körülményeket figyelembe véve egy ejnye-bejnye lett a vége, de azt elképzelheti a tisztelt olvasó, hogy azon hosszú hónapok során míg ez az egész lezajlott, némi fejfájást egészen biztosan okozott a vádlottnak.

S akkor nézzük a mérleg másik serpenyõjét:
Ha az ember körülnéz az interneten, akkor különösebb erõfeszítés nélkül talál akárhány olyan oldalt, amelyik nyilvánvaló módon a fent említett jogszabály hatálya alá esik. Itt van találomra négy:
1. http://www.miscarea.net/
Ezen az oldalon az érdeklõdõ megtalál mindent, ami a Vasgárdáról szól, versek, könyvek, énekek, filmek, s így tovább. Mindez nyilvánvalóan dicsõítõ módon, azzal a szándékkal van közzétéve, hogy terjessze a mozgalom eszméit, támogatókat toborozzon. Ezáltal a jogszabály majd minden elõírását sérti. Ennek ellenérte szabadon elérhetõ az országban bárhol.
2. http://www.miscarea-legionara.net/
Ez ugye egy még kifejezõbb név, még pontosabban utal arra, hogy mit talál az érdeklõdõ ezen az oldalon. S hogy a hatóságok dolga egyszerûbb legyen (nem mint a Wass Albert est esetében, ahol a magyar sajtót kellett böngészni, “gyanús” rendezvények után kutatva), itt már a nyitó oldalon ott van a Vasgárda jelképe (elsõ törvénysértés), illetve teljes részletességgel fel van tüntetve az is, hogy hol székel az oldalt mûködtetõ szervezet, hol mûködik a légionárius könyvtár (mert ilyen is van ám!), sõt, még arra is kiterjedt az oldal tulajdonosainak a figyelme, hogy tájékoztassák az olvasót, hogy õk az Alkotmánynak megfelelõen mûködnek. Ezen túlmenõen itt is hasonló információk találhatóak mint a másik oldalon, csak más elrendezésben.
3. Az okazii.ro oldalon az érdeklõdõk gond nélkül vásárolhatnak a légionárius mozgalom ideológusainak könyveibõl, vagy egyéb olyan kiadványokat, amelyek a mozgalmat dicsõítik.
4. Az ortodoxinfo.ro portálon számos Codreanut dicsõítõ írás olvasható, illetve a halálának napján lelkes hívei megemlékezést tartottak a meggyilkolásának a helyén, s ezt is hirdették ott, megadva a megemlékezés szervezõinek az adatait is. Ezek az írások és a rendezvény maga is nyilvánvaló módon sérti a fent említett jogszabályt.
Ez négy példa, de valóban csak példa (igaz, hogy az elsõ kettõ különösen kirívó), mert hasonlót akárhányat lehet találni csak az interneten, egy kevés böngészés után. És ezek valahogy nem érik el a hatóságok ingerküszöbét. Néhány Wass Albert versért, amit egy maréknyi ember hallgat meg börtön jár, a légionárius versek szabadon terjeszthetõek a világhálón, azokra már nem marad ideje és energiája a román ügyészségnek. Azaz hogy pontosabban fogalmazzunk: azok esetében nem indítanak hivatalból, saját kezdeményezésre eljárást.
Mindezzel nem akarjuk föltétlen azt mondani, hogy azokat szándékosan elnézik, netán pártolják, csak megállapítjuk a tényt, hogy azok tegnap is és ma is háborítatlanul ott vannak a világhálón, s hogy ez nincs rendjén. Tettünk tehát még tavaly novemberben egy panaszt az ügyészségen ezen négy honlapra/eseményre hivatkozva, s azt kértük, hogy azokat vizsgálják ki, s ha úgy találják hogy törvénysértõek, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket. A célunk ebben az esetben kettõs volt: egyrészt el szeretnénk érni azt, hogy ne lehessen szabadon terjeszteni a Vasgárda idegengyûlölõ eszméit az interneten, de ugyanakkor azt is tesztelni szeretnénk, hogy meddig mennek el a román hatóságok a kettõs mérce alkalmazásában. Azt már tudjuk, hogy Wass Albert esetében hivatalból indítanak eljárást, miközben a Vasgárda esetében nem járnak el ugyanúgy. De vajon addig elmennek-e, hogy a panaszunkat valamilyen kifogással ejtik?

Ha a kedves olvasók nem tudták volna, tegnap Romániában ünnep volt. A Nemzeti Kisebbségek Napja. S mivel mint köztudott, sok ünnepelnivalónk nincs, ezért arra használtuk fel ezt az alkalmat, hogy megszólítsuk az ország elnökét, aki – ha valami közbe nem jön – jövõ tavasszal egy fontos nemzetközi kitüntetést vesz át, többek közt azért (áll az odaítélõk indoklásában), mert “nagy harcosa a kisebbségek védelmének és a kulturális sokszínûségnek”.
Elküldtük hát neki ezt a levelet:

scrisoare-deschisa-18-decembrie

A romániai magyarellenesség fenntartásában fontos szerepet játszik a sajtó, amirõl túlzás nélkül mondható el, hogy ma már egyre kevésbé a tájékoztatás és egyre inkább a manipuláció eszköze. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ha a helyzeten javítani szeretnénk, akkor idõt és energiát kell fordítsunk arra, hogy bár mérsékeljük a sajtó uszító tevékenységét. Hála Istennek ebben a munkában számíthatunk arra az állami intézménye, amelyik kivételesen viszonylag tisztességesen végzi a munkáját. Ez az Audiovizuális Tanács. S ennek is – no meg egy támogatónknak, aki gyakran lát el hasznos információkkal – köszönhetõen számolhatunk be arról, hogy még november elején panaszt tettünk egy Onesti-i tévé ellen, ahol hosszú és alákérdezõs mûsorban szerepelt Dormánfalva polgármestere. A téma szinte végig az úzvölgyi temetõ volt, azt pedig sejteni lehet, hogy ami elhangzott, annak igen kevés köze volt a valósághoz. A Tanácsnak a témában hozott határozatát az este kaptuk kézhez:

Adresa Szekler Monitor -11660RF -18.12.2019-1

Természetesen jobban örvendtünk volna, ha a cég és a mûsorvezetõ zsebe is bánta volna azt amit elkövettek (hisz az anyagiak mindig komolyabb motiváló tényezõk mint az erkölcsiek), de annyi eredménye remélhetõleg lesz ennek a jelképes büntetésnek is, hogy ezután meggondolják, hogy mit és hogyan tesznek, hisz immár tudják, hogy figyeljük õket, s hasonló esetben ismét bepanaszoljuk. Mert erre bizton számíthatnak!

Épp csak szóvá tettük az idõhúzást, s máris azzal szembesültünk, hogy megérkezett a várva várt válasz a tavaly augusztusi petíciónkra. Igaz hogy csak románul, de azzal az ígérettel, hogy hamarosan érkezik a magyar fordítás is. Tekintettel arra, hogy olvasóink közül nem mindenki tud románul, türelmesen megvártuk a fordítást, ami most érkezett:

allitolagos-valasz-a-peticiora-HU

Az elsõ pontról óhatatlanul Karinthy jut eszünkbe (lásd: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek), épp csak fordítva, ugyanis abból az derül ki, hogy véleményük szerint nem áll jogukban felszólítani minden közintézmény vezetõjét, éppen ezért nem szólítanak fel senkit. Azokat, sem, akik esetében õk is elismerik, hogy kötelezõ a magyar nyelv használata!! Arról nem beszélve, hogy szokás szerint nincs igazuk, a prefektusokra vonatkozó törvény 19. cikkelye (1) bekezdésének m) pontja tételesen arról szól (Maros megye viszonylatában), hogy biztosítja a magyar nyelv használatát az állami intézmények területi kirendeltségeiben. Ezt amúgy már a petícióban és a per folyamán is jeleztük, de folyamatosan úgy tesznek, mintha nem tudnák, s ontják a témába nem vágó magyarázkodásokat, lelkesen félremagyarázva minden általuk említett jogszabályt. Arra ellenben végképp nem létezik magyarázat, hogy miért nem teljesítik a kérést a helyi közintézmények esetében.

A második pont kapcsán is sajátos a válaszuk, ugyanis a törvény értelmében a prefektus nem bíróság, aki panasz esetén intézkedik, hanem egy olyan személy, akinek kötelessége biztosítani a törvények betartását, akkor is, ha amúgy senki semmilyen panaszt nem fogalmaz meg.
Tovább menve az is nyilvánvaló, hogy egy dolog az ellenõrzés, s egészen más azt kérni intézmények vezetõitõl, hogy önként vallják be, hogy megszegik-e a törvényeket. Jó esély van ugyanis arra, hogy akinek vaj van a fején, az nem fogja ezt megtenni.
Arról nem beszélve, hogy igen nagy túlzás volna lázas tevékenységnek nevezni azt, hogy ilyen felkérést az elmúlt kilenc évben kétszer fogalmaztak meg az intézmények felé. Ilyen körülmények között az már végképp nem meglepõ, hogy a beérkezett válaszokkal csak annyit tettek, hogy összesítették és továbbították a Belügyminisztériumnak. Az fel se merült, hogy ahol a válasz alapján megállapítható, hogy nem tartják be a törvényt, ott intézkedniük kellene, holott a szövegbõl egyértelmûen kiderül, hogy számos ilyen hely van.

A harmadik pont kapcsán már meg kell elégedjünk két, általánosságokat tartalmazó mondattal, amibõl azért az ismét kiderül, hogy a prefektus bíróságnak képzeli magát és csak konkrét panasz esetén intézkedik, holott nem ez a dolga, mint már fennebb jeleztük. Arról nem beszélve, hogy a petíciónk arra vonatkozott, hogy ellenõrizzen, ha szükség figyelmeztessen, s ha az se használ akkor büntessen, tehát nem azt kértük, hogy leírja, hogy miképpen szokott úgy általában eljárni, hanem hogy most konkrétan cselekedjen valamit.

A negyedik pontra adott “válasz” ismét a petíciónk félremagyarázása, hisz nem azt kérdeztük, hogy legutóbb honnan érkezett panasz hozzá, hanem azt, hogy minekutána megtette azt, amire kértük (lásd az elsõ három pontot), tájékoztasson arról, hogy miket tapasztalt és milyen intézkedéseket hozott.

Végezetül felteszik a pontot az “i”-re azzal, hogy kijelentik, ezzel megoldották a petíciónkat, részükrõl az ügy lezárva. Holott abból amit a petícióban kértünk semmit de semmit nem tettek meg, olyan körülmények között – ismételjük a rend kedvéért – hogy minden amit kértünk törvényes kötelessége a prefektusnak, kérés nélkül kellene tegye. Következésképpen ezt a “választ” nyilván nem tudjuk elfogadni (ezt már írásban közöltük is velük), lesz még az ügynek folytatása.

Amire még érdemes – ismét – figyelni: ez az irat december harmadikán született, akkor Maros megyének még volt hivatalban levõ prefektusa, Dusa Mircea. A levelet ellenben – nem tudni milyen megfontolásból – nem õ írta alá, így azt se lehet egyértelmûen kijelenteni, hogy tudott róla, az õ utasítására írták-e, stb. Egy dolog biztos csak: a levél tartalmát ismerte és azzal egyetértett az a személy, aki aláírta. És ez szerintünk gond. NAGY gond!

Frissítés:
Ma újabb “válasz” érkezett, amiben Nagy Zsigmond alprefektus (mert prefektus jelenleg nincs, õ a hivatalban a fõnök!) arról tájékoztat, hogy amit mondtak megmondták, részükrõl az ügy le van zárva. Hát ezért mondjuk továbbra is, hogy NAGY a gond a maros megyei prefektusi hivatalban. Folytatás már a törvényszéken.