Még szerencse!

Mint köztudott, a megye prefektusa bíróságon támadta meg az önkormányzatok azon határozatait, amelyekkel ezek a kormányhoz és a parlamenthez fordultak, kérve azt, hogy az ország közigazgatási átszervezése során hozzák létre Székelyföld régiót is. A megyei törvényszék már ítéletet is hirdetett az elsõ fecske Gyergyószentmiklós ügyében (nem fogják elhinni: a prefektusnak adott igazat!), s hosszas mérlegelés után az ítélet indoklását is elkészítette.
Ez egy igen hosszú dokumentum, hadd lássa a világ, hogy jól meghányták-vetették, nem csak úgy, zsigerbõl döntöttek. A hosszúság annak is köszönhetõ, hogy a felperes szintén terjedelmes episztolában kérte a határozat érvénytelenítését, azt pedig az ítélet részletesen idézi. Ennek hála azt is megtudhatja az, aki az ítéletet olvassa, hogy az eredeti keresethez a prefektus augusztus 12-én kiegészítést csatolt, amiben – minõ alaposság és tájékozottság! – kifejti, hogy a memorandumban a képviselõtestület azt kéri, hogy a kormány és a parlament tartsa be az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201 (1993) és 1334 (2003) számú ajánlásait, de a bíróság ne hagyja magát átverni, hisz a prefektura szemfüles jogászai kiderítették, hogy az ajánlások betartása nem kötelezõ.
Ja, hogy ez a bíróság félrevezetésére tett kísérlet? Ugyan kérem! Azt mégsem tudhatja mindenki (habár a Székely Nemzeti Tanács képviselõi újra és újra elmondják), hogy amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, akkor a kormány maga vállalta, önként és dalolva, hogy kisebbségvédelmi téren be fogja tartani az ETPK ajánlásait. A prefektura nagyszerû, lelkes jogászai csak vették az értelmezõ szótárt, fellapozták az “ajánlás”-nál, s elolvasták, hogy az egy olyan izé, amit az ember vagy betart, vagy nem. Az pedig egyáltalán nem a bíró elfogultságát, sovinizmusát bizonyítja, hogy az ítélet meghozatalakor ezt a tájékoztatást is figyelembe vette! Nem, dehogy! Hogy is kételkedett volna olyan komoly és felkészült ember szavában, mint a prefektus? Amúgy is túlterhelt, nincs neki ideje minden apróságnak utánajárni, ellenõrizni. Elhitte, s kész!
No de miért kötekedek én itt ezzel a dologgal? Tudnivaló volt hogy mi fog történni, senkit sem lepett meg. Hát elárulom! Mint fennebb jeleztem, a szóban forgó pontosítás a prefekturáról augusztus 12-én érkezett. Tegyük e mellé azt a hírt, ami augusztus 7-én jelent meg a sajtóban: ” Letette a hivatali esküt csütörtökön Petres Sándor, Hargita megye nemrég kinevezett prefektusa.” Újabb ékes bizonyítéka ez annak, hogy mennyire fontos az, ha “a mieink ott vannak”. A nyájas olvasó bizonyára egyetért velem, hogy egészen más érzés az, ha azt a hivatalt, ami a mi pénzünkön az érdekeink ellen ténykedik, egy jó magyar ember vezeti. A költõ után szabadon: ha nemzetáruló is, de magyar!