Megértettük a közösség üzenetét

Az utóbbi napokban gyakran hallani ezt a kijelentést az RMDSZ különbözõ szintû vezetõinek a szájából. Az apropó pedig az, hogy az RMDSZ meglehetõsen nyílt bíztatása ellenére az erdélyi magyarok elsöprõ többsége Victor Ponta helyett Klaus Johannisra szavazott.
Azt mondják megértették, de vajon ez igaz? A kérdésre biztos választ adni nem tudok, de van elképzelésem, ami arra alapoz, hogy a következõ mondat úgy szokott szólni, hogy kilépnek a kormányból és a továbbiakban a közösségszervezésre fognak inkább koncentrálni. Felületes hallgató/olvasó ezt úgy értheti, hogy a magyar közösség óhaja az, hogy lépjenek ki a kormányból és koncentráljanak inkább a közösségszervezésre, õk pedig ennek eleget tesznek. Holott ez egyáltalán nem biztos, sõt, megkockáztatom, hogy sokkal valószínûbb, hogy nem igaz. Egyfajta kommunikációs trükk, hogy a három dolgot (megértették, kilépnek, közösségszervezésre koncentrálnak) összekötik, holott egyáltalán nem biztos, hogy összetartoznak.
Az még elképzelhetõ, hogy a magyar közösség óhaja az, hogy lépjenek ki a kormányból, habár a belépéskor rendszerint olyan felmérésekre szokta hivatkozni, amelyek szerint a romániai magyarok 80%-a egyetért azzal, hogy be kell lépni a kormányba, mert az jó lehet a magyar közösségnek, plusz lehetõségeket nyit meg számára. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezt a gondolatot maguk az RMDSZ vezetõi is sulykolják sok-sok éve, meg hogy kiélezett helyzetben (választások idején) még mindig a szavazni hajlandóak nagy többsége rájuk pecsétel, elképzelhetõ, hogy a kormányon levésnek jelentõs támogatottsága van. Ilyen körülmények között ha a többség most a kilépést támogatja, annak például az lehet az oka, hogy nem így képzelték el a kormányzást, több, és/vagy más eredményt vártak el. Ugyanis némi kormány-pénzek csörgedeztek az elmúlt 9 hónapban magyar vidékre is, de ilyen téren sem lehet kimagasló, példa nélküli megvalósításokról beszélni, miközben a kormány (és annak képviselõi) sokkal inkább serénykedtek a magyarellenes intézkedések terén, mintsem a megbékélés mezején. Nem mellékesen pedig alaposan visszaütött az az érvelés, amivel Kelemen Hunorék Johannis megválasztása miatt durcáskodtak, nevezetesen hogy ez rossz a magyar közösségnek, mert azt sugallja, hogy Romániában valóban példaértékûen megoldott a kisebbségi kérdés. A sajtó és a közbeszéd azonnal tele lett azzal, hogy ha ez most rossz, akkor mit lehet mondani arról, hogy egy magyar párt lassan 20 éve kormányon van, s erre nem volt válasza az RMDSZ-nek.
No de hogy jön ide a közösségszervezés? Valóban az az igénye a romániai magyaroknak, hogy az RMDSZ közösségszervezéssel foglalkozzon? Ennek sehol semmi nyoma nincs, egy politikai pártnak pedig ez nem is feladata, arra ott vannak az egyházak meg a civil szféra. De ha ilyen igény nincs, akkor miért hangoztatják ezt nyakra-fõre? A kérdésre a válaszom az, hogy tudatosan és szándékosan. S hogy az egész érthetõbb legyen, figyelembe kell venni több dolgot:
– Ahogy telik az idõ, az RMDSZ egyre inkább pártként mûködik, szigorú hierarchiával, központi irányítással. Jól példázza ezt az, hogy a kilépésrõl az SZKT illetékes dönteni, s az még csak szombaton fog összeülni, de már mindenki kész tényként kezeli azt, amit a csúcsvezetés formálisan csak javaslatként fogalmazhatott volna meg. Kelemen Hunor már a kilépés pontos forgatókönyvérõl is megállapodott Pontával, s ezek után igen kínos lenne, ha szombaton az SZKT a maradás mellett döntene.
– Ugyan napról napra fogy az erdélyi magyarság, de még sokkal gyorsabban fogynak az RMDSZ-re leadott szavazatok. Egyre többen elégedetlenek az eredményeikkel, s távol maradnak a szavazástól, vagy pedig másra szavaznak.
– Olyan kérdésekben, amelyeket a magyarok számukra lényegtelennek értékelnek (Ki lesz az államelnök? Leváltsák-e a hivatalban levõ elnököt?) rendszeresen teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az RMDSZ nyílt, avagy burkolt ajánlásait. Elsõ alkalommal még elhitték, hogy reális veszély az hogy Vadim Tudor lesz az elnök, ezért tömegesen mentek el Iliescura pecsételni, de azóta az lett a szabály, hogy ha az RMDSZ valamit javasol, akkor annak pont az ellenkezõjét teszi a választók nagy többsége. Ez a folyamatos hitelvesztés elõbb-utóbb eljut oda, hogy már a parlamenti választás esetében is a magyarok többsége szembefordul az RMDSZ-el, aminek beláthatatlan következményei lennének. (Értsd: az RMDSZ számára katasztrofális, a közösség számára ellenben nem kiszámítható, akár jó is lehet.)
S akkor nézzük, miképpen is kell érteni – legalábbis szerintem – a fenti kijelentést:
Megértettük, hogy a magyarok egyre nagyobb része elégedetlen az eredményeinkkel, ezért kilépünk a kormányból – hogy ne lehessen számon kérni rajtunk annak gyenge teljesítményét meg a halovány fellépésünket a magyarellenes intézkedések ellen – s az elkövetkezõkben több energiát fordítunk arra, hogy a magyarokat meggyõzzük arról, hogy jók vagyunk, szükségük van ránk. Ennek megfelelõen számítani lehet arra, hogy a közeljövõben egyre több sportesemény, bál, kulturális rendezvény támogatói között tûnik fel az RMDSZ, vagy pedig alteregója, a Communitas alapítvány. Még az is megtörténhet, hogy az államtól a magyar közösségnek járó anyagiakból (melyek legnagyobb részét a pártapparátus fenntartására szokták fordítani) jövõben kicsit többet juttatnak közösséginek nevezhetõ célokra. Több mûvész fog ösztöndíjat kapni, megemelik a humorfesztivál fõdíját meg hasonlók. S fõleg több jut majd az RMDSZ-hez hû újságíróknak, akik változatos módon fogják azt meghálálni (értsd: nem csak a pártot fogják dicsérni, hanem lesz gondjuk az ellenfélként – illetve ellenségként – kezeltek lejáratására is).
Minderre persze rá lehet mondani, hogy gonosz és rosszindulatú vagyok, egy szó sem igaz ebbõl, az RMDSZ vezetõi valóban megvilágosodtak, s annyi év után végre jó útra térnek. Én erre csak azt tudom válaszolni, hogy távol áll tõlem a minél rosszabb annál jobb típusú gondolkodás, én lennék a legboldogabb, ha kiderülne hogy tévedtem. Ugyanis Johannis megválasztásával valóban nyílt egy esély a magyar közösség számára, s nem azért, mert az új elnök olyan nagyon szereti a magyarokat, s majd kivételezni fog velük, hanem azért, mert remélhetõleg becsületes, szavatartó és törvénytisztelõ elnök lesz. Mi pedig semmi mást nem akarunk, csak azt, hogy ebben az országban végre kezdjék el betartani a törvényeket és a vállalt kötelezettségeket. Az ellenben igen fontos lesz, hogy képesek lesznek-e a magyar pártok együttmûködni, koherens módon fellépni, egységes igény-lista mellett kiállni. Következésképpen a magyar közösség igénye, szükséglete távolról sem az, hogy az RMDSZ szilveszteri mulatságot szervezzen minél több vidéki kultúrházban, hanem az, hogy igenis vegye komolyan a politikai párt mivoltát és koncentráljon az igazán sarkalatos dolgokra, amiket több mint húsz éve úgy mondunk röviden és tömören, hogy a hármas szintû autonómia.

Kategória: Autonómiák, Politika, RMDSZ | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?