Aggasztó

Bevezetésképpen hadd szögezzem le nagyon határozottan, hogy egyike vagyok azoknak, akik megalakulása óta drukkolnak a Korrupcióellenes Ügyészségnek, hisz ennek az országnak egyik legnagyobb gondja kétségtelenül az évszázados hagyományokkal bíró, mélyen gyökerezõ korrupció.
De! Ahhoz, hogy a célt – a korrupció visszaszorítását – el lehessen érni, elengedhetetlen, hogy ez az intézmény jól végezze a munkáját. Ilyen téren kardinális fontosságú, hogy állományát valódi szakemberek alkossák, akik következetesen, a törvényeknek nem elsõsorban a betûjét, hanem a szellemét betartva végzik a munkájukat. Ellenkezõ esetben nem csak a munkájuk eredménye kérdõjelezhetõ meg, de az intézmény presztízse is csorbát szenved. Megítélésem szerint erre iskolapélda az, ami városunkban történt a napokban.
Kezdem mindjárt azzal, hogy a megfogalmazott vádat figyelembe véve teljes mértékben indokolatlan volt az, ahogyan az ügyészség munkatársai eljártak. Mintha veszélyes, körözött gyilkos kellett volna elfogni, avagy kábítószer-kereskedõt tetten érni, amint épp a pincében porciózza kis zacskókba a heroint. Bõségesen elég lett volna nyitás után bemenniük a városházára, s elkérni azokat a dokumentumokat, amelyeket hétfõn elvittek. Ezzel az eljárással azonban felmérhetetlen erkölcsi és lelki károkat okoztak Mezei János családjának, én a helyében föltétlen panaszt tennék ellene és kérném a vétkesek felelõsségre vonását. Ami megtörtént, azt ugyan visszacsinálni nem lehet, de bár ahhoz hozzá tudna járulni ez, hogy elejét vegye annak, hogy a jövõben mások járjanak ugyanígy.
S akkor nézzük a vádakat, amiket a nagy felhajtás, több órás kutakodás (no meg az azt megelõzõ hosszas nyomozás) után az ügyészek megfogalmaztak:
– 1. A polgármester – hivatalával visszaélve – eladott egy gyilkostói cégnek egy négyszáz négyzetméteres területet, ezzel jogtalan elõnyhöz juttatva azt.
– 2. A polgármester megzsarolta a Monturist kft. ügyvezetõjét (lemondásra szólítva fel), azzal a céllal, hogy az elõzõ pontban említett cég továbbra is élvezhesse a jogtalan elõnyöket.
Ha idehozunk egy átlagos intelligenciával rendelkezõ személyt az ország bármelyik sarkából, az – kizárólag az internetet használva – mintegy 15 perc alatt megállapíthatja a következõket:
– A városi önkormányzat 2013 február 21-én kelt 18-as számú határozatával eldöntötte, hogy felértékelteti, majd eladja a Porturist kft.-nek a Gyilkostónál a Zöld házhoz tartozó 400 négyzetméteres területet.
– Ugyanezen testület, az április 18-án kelt 48-as határozatával jóváhagyja a felértékelõ által megállapított vételárat, s megbízza a polgármestert, hogy kösse meg a Porturist kft.-vel az adásvételi szerzõdést. A határozat fontos része a következõ megállapítás: az adásvételi szerzõdés aláírásával érvényét veszíti a 2007-ben kelt 308-as számú tartós bérbe adási szerzõdést, ami ugyanarra a területre vonatkozott. Más szavakkal: a Porturist 2007 óta használta bérlõként a területet, amit 2013 áprilisában megvásárolt.
Szögezzünk le néhány dolgot:
– A közigazgatási törvény értelmében a polgármester hivatali kötelessége többek közt a képviselõtestület határozatainak a végrehajtása. Ezen kötelességnek tett eleget akkor, amikor az adásvételi szerzõdést megkötötte. Ebben az esetben hivatali visszaélést akkor követett volna el, ha a szerzõdést nem köti meg.
– Tegyük fel, hogy a szóban forgó 400 négyzetméter valóban annak a területnek része, aminek használati jogát az önkormányzat 2000-ben természetbeni apportként bevitt a Monturist kft. törzstõkéjébe. Ebben az esetben valóban törvénysértést követett el az, aki arra a területre 2007-ben megkötötte a 308-as szerzõdést.
– Mezei János 2007-ben építõmérnökként egy céget vezetett, házakat épített. Azt a szerzõdést az akkori polgármester kötötte, feltételezhetõen (ennek nem jártam utána, mert jelen ügy szempontjából nem releváns) az akkori képviselõtestület megbízásából.
– Tény, hogy a szóban forgó területet 2007-tõl a Porturist használta, bérlõként. Amennyiben a város képviselõtestülete nem szavazza meg a már említett két határozatot 2013-ban, akkor máig is bérlõként használná, így ellenben már tulajdonosként teszi azt. A Monturist kft. szempontjából ellenben ez teljesen lényegtelen: A két határozattól függetlenül se 2007-ben, se azóta nem használta azt a területet.
A konklúzió tehát egyértelmû: se Mezei János, se a városi képviselõtestület nem követett el semmi olyat az elmúlt hat és fél évben, ami bármiféle elõnyhöz juttatta volna a Porturist kft-t a Monturist kft-vel szemben. A Monturist ügyvezetõjének a feljelentése, illetve az ügyészség vádja tehát tárgytalan.
Ha pedig a polgármester nem juttatta semmiféle anyagi elõnyhöz a Porturistot a Monturist kárára, akkor értelmét veszíti a második vádpont is, hisz zsarolásról csak akkor lehet szó, ha azt valaki valós elõny megszerzésének érdekében teszi (ha egyáltalan teszi).
Mondom 15 perc elég a tényállás megállapításához. Ehhez képest az ügyészség több mint tíz hónapja nyomoz ebben az ügyben, vélhetõleg sokkal nagyobb apparátussal mint ami nekem rendelkezésemre áll, s mégis ilyen hajmeresztõ, a valósággal köszönõ viszonyban sem levõ következtetésekre jut. Az ilyen esetek alapján joggal lehet megkérdõjelezni a szakmaiságukat, az ilyen esetek adják meg a lehetõséget azoknak akik valóban bûnösek, hogy megkérdõjelezzék az ellenük folyó eljárást. Túl azon, hogy láthatóan alaptalan vádakkal meghurcolnak egy embert, ez az, ami az egész ország szempontjából aggasztó!

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Ez Románia | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?