Határtalan impertinencia

Mint e helyen is jeleztem, beadvánnyal fordultam múlt hónapban Kovászna megye prefektusához, amiben arra kértem, hogy gondoskodjon arról, hogy a megyében mûködõ közintézményekben tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó jogszabályokat.
Megvallom igen kíváncsi voltam arra, hogy milyen választ fogok kapni, s a pakliban benne volt az is, hogy semmilyet. Ehhez képest pontosan a 30. napon válasz érkezett, ez:

valasz-kovaszna-prefektusatol

Ha látott valaki szárazra vetett halat…
Azzal számos esetben szembesültem már, hogy különféle hatóságok … hogy is mondjam … nem pontosan az igazságot látják, illetve mondják, de ezzel ilyen szinten talán még nem találkoztam. Hogy valaki – aki nem mellesleg a törvények betartatásáért felel – ilyen lazán “feledkezzen” meg pont azokról a törvényekrõl, amelyekre a beadványomban utaltam, az bizonyos értelemben irigylésre méltó. Biztosak lehetünk ugyanis, hogy a prefektus urat a lelkiismerete soha nem szokta bántani. Mert neki egyszerûen nincs ilyen.
No de téved, ha azt hiszi, hogy ezzel megússza. Ugyanis a beadványban kértek nagyobbik részérõl vagy tudomást se vett, vagy pedig félremagyarázta azokat. Ennek egy következménye tud lenni: kapja a következõ levelet, amiben ezekre szépen sorban, tételesen fel fogom hívni a figyelmét, s ha akkor sem tér jobb belátásra, akkor találkozunk a törvényszéken.
Mindebben némi hasznomra tudnak lenni ezen írás Kovászna megyei olvasói, ha elküldenek nekem (jogaink@sic.hu) minél több fényképfelvételt olyan intézményi névtáblákról, intézményeken belüli feliratokról, amelyek csak román nyelven vannak meg. S fontos hangsúlyozni, hogy a 282/2007-es törvény értelmében a kétnyelvû feliratozás minden közintézményben kötelezõ, függetlenül attól, hogy az helyi, megyei vagy országos alárendeltségû. S ide tartozik rendõrség, bíróság, ügyészség, stb.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | A közvetlen link.

Határtalan impertinencia bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Mozgalmas hét | Árus Zsolt

Vélemény, hozzászólás?