Tavaly õsszel írtam itt arról a nehezen minõsíthetõ módról, ahogyan a rendõrség meg az ügyészség eljárt a prefektus elleni büntetõ panaszom ügyében. Amint akkor dokumentumokkal igazoltam, a kivizsgálást végzõ rendõr attól sem riadt vissza, hogy a jelentésében valótlanságokat állítson két dokumentumról. Ezt a cselekedetet a büntetõ törvénykönyv úgy nevezi, hogy “fals intelectual” és egytõl öt évig terjedõ börtönbüntetéssel díjazza.
Azért, hogy azt ne gondolják ezek a hivatalnokok, hogy bármit megtehetnek ha azzal magyar emberek jogait sértik, illetve azt is tesztelendõ, hogy miképpen jár el a romániai igazságszolgáltatás ilyen nyilvánvaló bûncselekmények esetében, az év elején büntetõ panaszt tettem a szóban forgó személyek ellen, részletesen és bõven leírva, hogy mely cselekedeteik a Btk. mely cikkelyeibe ütköznek. Ezúttal nem kellett egy évet várnom az eredményre, ugyanis pár napja már kézhez is vehettem a Marosvásárhelyi Táblabíróság mellett ügyészség rendeletét, amiben az áll, hogy az eljárást bûncselekmények hiányában lezárják! Az ebben az esetben eljáró ügyész is fittyet hány az alkotmányban és a törvényekben rögzített hivatali kötelességeire (a közérdek szolgálat, õrködés a törvények betartása felett, az állampolgárok jogainak a védelme, stb.), az egész irat teljesen nyilvánvaló módon egyetlen célt követ: hogy tisztára mossa a csíkszeredai kollégákat. E célból ez az ügyész is papírra vet nem egy valótlan állítást, de õ ennél is tovább merészkedik. Nem mernék tippelni azt illetõen, hogy értelmi színvonala eddig terjed, meg akarja mutatni hogy neki bármit szabad, avagy más okból kifolyólag, de képes volt leírni az itt aláhúzott mondatot:
Hogy értse jól mindenki, még az is, aki a román nyelvet nem bírja: Ebben a mondatban az áll, hogy ha azt akarjuk eldönteni, hogy követett-e el hamisítást az általam bepanaszolt rendõr, akkor teljesen irreleváns, hogy az általa a jelentésben leírtak helyesek (valósak) vagy nem! Ezek szerint derék ügyészünk látott már olyan hivatalos iratot, ami csupa valós tényt tartalmazott, ennek ellenére hamisnak találtatott (a szerzõje pedig a rácsok mögé került), illetve olyat is, ami ugyan hemzsegett a hazugságoktól, de hamis az nem volt. Persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ügyész szerint melyek azok a releváns szempontok, amelyek alapján eldönthetõ, hogy egy irat hamis-e, de errõl õ mélyen hallgat. Így csak tippelni lehet olyasmikre, hogy: a felhasznált papír mérete vagy minõsége; a betûtípus; a betûk mérete; az írás színe; az iratot kiállító személy életkora, neme, iskolai végzettsége vagy bõrszíne; stb.
Így néz ki tehát a romániai igazságszolgáltatás: az állampolgárok jogait védeni köteles ügyészek nem csak a jog, de az elemi logika szabályait is gond nélkül áthágják, ha ez kell ahhoz, hogy a magyarok jogait megsértõ hivatalnokok bõrét mentsék.