Kultúra és civilizáció

Ma ismét Bukarestben voltam, tárgyaláson (érettségi ügy) a táblabíróságon. A témáról majd odébb, most röviden magáról az intézményrõl, annak épületérõl.
Impozáns palota, nemrég újíthatták fel, csupa tekintélyt parancsoló szürke márvány a hatalmas elõcsarnok:
buk-tablabirosag1
Illetve – amint a képen is látszik – meredek lépcsõ. Aki nincs jó erõben, az jó ha idõben érkezik oda, mert van mit mászni, ha netán az emeleten lenne tárgyalása. Ha pedig valaki pechjére mozgássérült, hát az magára vessen. Ha nem tud felmenni a lépcsõn, akkor fogadjon ügyvédet!
Hogy mi a megoldás akkor, ha netán vécére kell mennie, azt már én sem tudom. Tény ugyanis, hogy a mosdó az alagsorban van, egy szûk és szintén meredek lépcsõn lehet csak oda lejutni:
buk-tablabirosag2
(A fénykép minõségéért elnézést kérek, de a telefonom kamerája elég gyenge, ráadásul a fényviszonyok is igen gyatrák ott.)
Valakik arról is tettek, hogy a jó lábakkal bíró ügyfelek se érezzék jól magukat. A lépcsõn lemenve ugyanis az összes fülkében ez a kép fogad:
buk-tablabirosag3
S hogy bár vécépapír van-e? Tessék nézni:
buk-tablabirosag4
Ha valaki nem jött rá, elárulom, mit lehet látni ezen a képen: két lyuk a fülke falában. Ott volt, vagy oda szándékozták felszerelni a papír-tartót. Tehát: se tartó, de papír.
Történik mindez 2014-ben, egy EU tagország fõvárosában, egy nagy tiszteletet parancsoló, fontos intézményben.
Hát csoda, hogy egyáltalán nem kívánkozom vissza?

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?