Ez egy alapvetõ jogi elv, amit úton-útfélen hallani, vitatni pedig nyíltan nem illendõ. Ha ellenben a szükség úgy hozza, akkor gond nélkül megteszik, ráadásul nem is akárkik, hanem olyan emberek, akiknek feladata a törvények alkalmazása lenne. Ilyen például az általam (okkal) sokra nem becsült Diszkriminációellenes Országos Tanács.
Amint már többször írtam róla, tavaly három ügyben is fordultam hozzájuk, de azok leperegtek róluk. Közülük egyikben azért nem hoztak érdemi határozatot, mert a véleményük szerint késve nyújtottam be a panaszt. A vonatkozó határozat utolsó két oldala:
Az elsõ oldal alján kezdõdik a magyarázkodás és átnyúlik a második oldalra is. A felhozott kifogás neve “tardivitate” (a 137/2000-es Kormányrendelet ugyanis azt mondja, hogy a diszkrimináció elkövetésétõl számított egy éven belül lehet panaszt tenni), s arra hivatkozva a panaszt úgy utasítják el, hogy annak tárgyáról semmit nem mondanak.
A határozat ellen fellebbeztem a bíróságon, s azt is kértem, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a Tanács törvényt sértett, amikor az elõírt 90 napon belül nem hozta meg a határozatát. Mikor elolvastam a válasziratot, s elértem a hetedik oldalra, akkor nem akartam hinni a szememnek:
(A minõségért elnézést kérek, én is így kaptam.)
Hogy könnyebb legyen, aláhúztam pirossal a lap tetején: A Tanács álláspontja az, hogy a jogszabály 20. cikkelye 7. és 8. bekezdésében található határidõk csak “ajánlott”, illetve “relatív” jellegûek! Következésképpen nem kötelesek azokat betartani, illetve be nem tartásukért nem vonhatóak felelõsségre.
Tehát: a jogszabály 20. cikkelyében található négy határidõ, ezekbõl kettõ vonatkozik a panaszosokra, kettõ pedig az ügyben eljáró hatóságra. Ezen hatóság álláspontja pedig az, hogy az elsõ két határidõ kötelezõen betartandó, jogvesztõ hatályú, ezzel szemben a másik kettõ csak ajánlott, orientatatív! Ennyit az állampolgárok és a hatóságok jogegyenlõségérõl.
Sajnálatos az, hogy ez ráadásul nem csak az érintett hatóság véleménye, hanem a bíróságok által megerõsített joggyakorlat is egyben. Ennek igazolására a Tanács idéz egy bírói ítéletbõl (a lap alján, a második pirossal aláhúzott rész). Ezt már csak azért is érdemes elolvasni, hogy az ember elgyönyörködjön az olyán bíró anyanyelvi ismeretein. Románul nem tudók kedvéért:
A jogszabályban az áll, hogy adott ügyben a határozatot a Tanács 90 napon belül fogadja el, ez pedig csak egy javasolt határidõ, akkor lenne kötelezõ jellegû, ha a jogszabály úgy fogalmazna, hogy “…el fogja fogadni”. Az én szerény ismereteim szerint a két megfogalmazás között az az eltérés, hogy egyik jelen idõben, a másik jövõ idõben van, de nem is próbálom magam egy táblabírósági bíróhoz mérni, ezért mindezt csak halkan, magunk között mondom.