Nem felejt!

Két és fél évvel ezelõtt kezdõdött, s ki tudja mikor fog véget érni ez a történet, ami annyira banális, hogy már az is szinte hihetetlen, hogy egyáltalán ügy lett belõle. Ugyanakkor sokat elmond a mi ki erdélyi magyar politikai viszonyainkról. Már többször írtam a témáról itt, logikus tehát, hogy újra és újra szóljak róla, valahányszor új fordulatot vesz.
A kiindulópont az volt, hogy 2012 nyarán lejárt a megyei képviselõi mandátumom, ezért – a törvényes elõírásoknak eleget téve – postáztam a megyeházára a vagyonbevallásomat. Magyarul. Elvégre ez törvény adta jogom, ráadásul a megye elnöke egy olyan párt képviselõje, amelyik azt állítja magáról, hogy nem is párt, hanem magyar érdekvédelmi szervezet. Sajnos ezúttal is beigazolódott, hogy az RMDSZ szempontjából vannak magyarok, akiknek az érdekeit védelmezni kell (ezek a párt vezetõi), vannak olyanok, akikre rá se kell bagózni (ide tartoznak az erdélyi magyarok széles tömegei), végül vannak olyan magyarok, akiket rúgni, ütni és harapni kell (ezek azok, akik másik magyar pártot merészeltek alapítani, ráadásul olyat, amire például Székelyföld választóinak egy harmada szavazott 2008-ban, aminek következtében semmivé lett az RMDSZ addigi egyeduralma). Jómagam ebbe a harmadik csoportba tartozom, ezért ahelyett, hogy a nyilatkozatomat iktatták volna a megyeházán, meg nem nevezett törvényes elõírásokra hivatkozva felszólítottak, hogy nyújtsam be azt románul is. A felkérésre szintén levélben válaszoltam, s kifejtettem – törvénycikkelyekre hivatkozva – hogy ilyen kötelezettségem nem létezik, tehát a felszólításnak nem teszek eleget, iktassák csak be azt, amit magyarul elküldtem.
Ennek a következménye aztán egy 2000 lejes bírság lett, illetve immár perek sokasága, hála a román igazságszolgáltatás sajátosságainak (pl. hogy olyanból is lehet bíró, aki nem bír a logikus gondolkodás képességével).
A legújabb fejlemény pedig az, hogy jogerõs, megfellebbezhetetlen ítélet született az egyik perben, amiben Borboly Csabát, Egyed Árpád és Romfeld Máriát egy Irina Tulbure nevû jogtanácsos képviselte. Idézet az ítéletbõl:
“Depune concluzii scrise la care este anexatã o notã de cheltuieli. Aratã, cã solicitã cheltuieli de judecatã reprezentând o treime din cuantumul sumei de 949,84 lei. Mentioneazã cã aceste cheltuieli sunt efectuate de Consiliul Judetean Harghita, dar nu poate depune dovezi în sustinerea acestora.” (A lényeg: írott konklúziókat tesz le, illetve 949,84 lej harmadával egyenlõ perköltséget igényel. Állítása szerint ezek a megyei önkormányzat költségei, de erre vonatkozó bizonyítékokat nem tud felmutatni.)
Az ne zavarjon senkit, hogy ez az összeg nem osztható hárommal, ugyanis aznap három perben volt tárgyalás, s a másik kettõben is ugyanezt az igényt fogalmazták meg, tehát az egyszerûség kedvéért mondhatjuk, hogy nem elég hogy a románokat meghazudtoló ügybuzgósággal munkálkodtak anno a nyelvhasználati jogaim korlátozásán, ráadásul 950 lejt is ki szeretnének húzni a zsebembõl büntetésképpen azért, mert ezt nem tûrtem szótlanul, hanem bíróságon kerestem az igazamat.
A tisztább látás kedvéért: Nem ez volt ilyen ügyekben az elsõ tárgyalás, de mindeddig egyszer sem küldtek azokra jogi képviselõt, ez most elõször fordult elõ. Ráadásul – hála a már említett bírói zseninek – három olyan ügyet tárgyalt aznap a bíróság, amikhez nekik az ég világán semmi közük nem volt, csak a bíró tudná megmondani (de megeshet, hogy õ sem), hogy miért szerepeltek azokban alperesként. Teljesen ésszerû lett volna tehát az, hogy még bár azzal sem fárasztják magukat, hogy postán elküldenek egy fél oldalas válasziratot, amiben értetlenségüknek adnak hangot, hisz a leghalványabb esély sem volt arra, hogy ezekben az ügyekben számukra kedvezõtlen ítélet születik. S mégis autóba ültettek egy jogtanácsost, s elküldték Bukarestbe, azért, hogy az ott tudja elõadni a perköltségre vonatkozó igényt! Ilyen az, amikor valaki gátlástalanul visszaél a rá ruházott hatalommal, s ahelyett, hogy a köz érdekében tevékenykedne, (köz)pénzt, idõt és energiát nem kímélve azon munkálkodik, hogy ártson annak, aki évekkel ezelõtt arra vetemedett, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel neki, illetve hangosan kimondja azt, hogy a munkáját nem megfelelõen végzi. Kíváncsi vagyok, hogy a pártjának országos vezetõi meddig tûrik még Borboly Csaba ámokfutását!