Egy fejezet legalábbis véget ért ebben a történetben, ami elsõ látásra banálisan egyszerû, de – amint azt Murphy mondaná – a romániai hatóságoknak ezt is sikerül elbonyolítaniuk.
Történt ugyanis, hogy 2013 elején a gyergyószentmiklósi ügyészség két irodalmi rendezvény esetében is bûnügyi kivizsgálást indított, állítólag hivatalból. (Ennek ugyan némileg ellentmond az, hogy az egyik esetben maga az ügyész nyilatkozta azt, hogy azelõtt nem is hallott Wass Albertrõl, a kivizsgálás elindítása után kellett utánanézzen, hogy ki is volt. Ha nem lenne véresen komoly a téma, akkor jól lehetnek poénkodni azon, hogy elindítják a kivizsgálást, majd az után kezdenek tájékozódni, hogy ki is az az író, ki miatt õk maguk indítottak kivizsgálást.)
Minekutána az egyik ügyben tanúként, a másikban meg gyanúsítottként többször is a rendõrségre meg az ügyészségre citáltak, faggattak és nyilatkozatokat írattak, eszembe jutott, hogy bezzeg amikor pár évvel korábban az Új Jobboldal tagjai szerveztek provokatív felvonulást a város fõterén, akkor az ügyészség távolról sem volt ilyen éber, semmiféle kivizsgálást nem indított, senkit nem zaklatott, holott azok a vonulások nyilvánvalóan törvényt sértettek. Ezért panaszt tettem az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, s azt kértem, hogy állapítsák meg, hogy az ügyészség nemzetiségi alapon diszkriminál, s ezért büntessék meg. A nagyérdemû tanács azonban rövid (és kellõképpen felületes – teszem hozzá) mérlegelés után ezt a határozatot hozta:
diszkriminacioellenes-hatarozat
A hosszú szöveg lényege az, hogy nekik nem illetékességük ezzel az üggyel foglalkozni, ez a legfelsõbb bíróság melletti ügyészség hatásköre, ezért oda továbbították a petíciót megoldás végett.
Innen kezdve a történet vett egy szürreális fordulatot (a petíció kivizsgálásával megbízták magát a bepanaszolt ügyészséget, az pedig – láss csodát – vétlennek találta saját magát), majd az elõre borítékolható módon zárult: levelemre, amiben hivatkoztam a Diszkriminációellenes Tanács határozatára és sürgettem a petícióm megoldását ez a válasz érkezett a legfelsõbb ügyészségtõl:
Ezzel a kör egyelõre bezárul. A diszkrimináció elleni küzdelem jegyében létrehozott speciális hatóság azt mondja, hogy nem illetékes az ügyészség által elkövetett diszkriminációt elbírálni, az a fõügyészség hatásköre, ez utóbbi pedig tájékoztat, hogy nekik ilyen hatáskörük nincs. Mehet tehát minden tovább a régi kerékvágásban, az ügyészség újabb és újabb kivizsgálásokat indíthat és zaklathatja a magyarokat, miközben az Új Jobboldal randalírozhat kénye-kedve szerint, ebben a hatóságok immár nyílt védelmét élvezi.
Kíváncsi vagyok, mi a véleménye errõl az eljárásról az Emberi Jogok Európai Bíróságának. Eljött ugyanis az idõ, hogy a romániai hatóságok ilyen packázásairól kikérjem eme intézmény véleményét. A választ tehát a címben feltett kérdésre az, hogy nem, nincs itt a vége, csak új fejezetet kezdek, abban a reményben, hogy a strasbourgi bíróság joggyakorlata különbözik a Dâmbovita partján tapasztalttól.