Az RMDSZ kongresszusán egymás sarkát taposták a romániai pártok vezetõi, s az udvarias házigazdák pedig sorra szót adtak mindenkinek, hadd mondják el azt, amire mindenki számított: hogy nagyra becsülik az RMDSZ-t, mindig megbízható partner volt, s a jövõben is szívesen együttmûködnek vele. S láss csodát, egyikük sem okozott csalódást, más más szavakkal, de sorra el is mondták mind. A romániai sajtó meg hozta a formáját és szorgalmasan be is számolt ezekrõl a köszöntõ beszédekrõl.
Ezeken kívül olvasható, hallható és látható, hogy beszédet mondott még a párt számos tisztségviselõje, felolvastak és megszavaztak néhány, semmi meglepetést nem tartalmazó dokumentumot, s különösebb izgalmak nélkül újabb mandátumra megválasztották elnöknek az egyedül versenybe szálló Kelemen Hunort.
Nem állítom, hogy tanulmányoztam minden sajtótermék tudósításait, de elég sokat igen, s azok alapján azt lehetne hinni, hogy mindössze ennyi történt a két napos rendezvényen.
Márpedig ez igazi szenzáció, ugyanis ezek szerint egy ritka jelenség történt két napja Kolozsváron: a diákmûvelõdési házban tiszteletét tette egy láthatatlan ember! Ott volt, fel is szólalt, de mindezt úgy tette, hogy senkinek nem tûnt fel! Hogy ezt mibõl gondolom? Hát abból, hogy egy internetes portálon szinte véletlenül erre bukkantam:
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével is találkozott Kolozsváron Laurenþiu-Mihai ªtefan, a román államfõ belpolitikai tanácsosa, aki pénteken Klaus Johannis román államfõ üzenetét olvasta fel az RMDSZ 12. kongresszusán.
A “Romániában nincs magyar kérdés” után természetesen kíváncsi lettem arra, hogy mit üzent az elnök az “érdekvédelmi szövetségnek”, szerencsére ezt igen könnyû volt kideríteni, mert ott van az elnöki hivatal honlapján:
http://presidency.ro/?_RID=det&tb=date&id=15632&_PRID=ag
Na akkor kezdtem el igazán csodálkozni, amikor ezt elolvastam. Ugyanis:
Chiar dacã avem un model de succes, mai sunt multe de fãcut. Existã multe chestiuni rãmase nerezolvate, deziderate ale minoritãtilor nationale privind respectarea efectiva a drepturilor conferite de lege, dar si nevoia de garantii mai bune pentru protejarea si promovarea identitãtii lor nationale.
Aki figyelemmel követte az elnök eddigi nyilvános megszólalásait az tudja, hogy kerülte a nemzetiségi kérdéseket, mint macska a forró kását, s amikor ott Berlinben az újságíró rákérdezett, akkor egy rövid és dodonai választ adott. Ezzel szemben most teljesen magától, kérdezés nélkül kijelenti, hogy számos megoldatlan gond van, kezdve a csak papíron létezõ jogokkal, s befejezve azzal, hogy garanciákra van szükség a nemzeti identitásunk megvédésére és megélésére. Tipikusan az a helyzet, amire nyugodt lélekkel mondható, hogy a szánkból vette ki a szót. Tömören és szabatosan összefoglalta a romániai magyarság alapvetõ problémáit.
S ez még nem minden, tovább meg ezt mondja:
Spre exemplu, am sustinut reluarea dezbaterilor despre descentralizare si regionalizare, ca parte a unei necesare discutii privind arhitectura statului român si organizarea sa administrativ-teritorialã. Experienta pe care am acumulat-o în administratia localã îmi oferã o perspectiva realistã asupra complexitãtii acestor procese, si asupra multiplelor implicatii ale lor – de la cele strict administrative sau socio-economice, la cele culturale si identitare.
…
Subiectele sensibile în relatiile dintre majoritate si minoritate pot fi abordate doar pe calea dialogului, chiar daca eforturile necesare par uneori enorme si distanta dintre cele douã pãrti insurmontabilã. Atât respectarea sau extinderea drepturilor minoritãtilor, cât si decizii majore precum conturul regiunilor pot fi obtinute si consolidate doar deschizând si mentinând canale de comunicare cu toate partidele politice care au un cuvânt de spus în politica româneascã.
Hát nem ezeket mondja a Székely Nemzeti Tanács is évek óta? Hogy a régiósítás nem kizárólag közigazgatási probléma, annak igen lényeges kulturális és önazonossági vetületei vannak. Az összes román politikus ez idáig úgy viszonyult ehhez, hogy márpedig a régiósítás során etnikai szempontokat sehol nem vesznek figyelembe, Romániában sem fognak! S akkor jön Klaus Johannis, aki – hadd jegyezzem meg – számomra eddig komoly csalódást okozott azzal, ahogy a marosvásárhelyi polgármester jogsértéséhez viszonyult, s kimondja azt, ami minden civilizált országban evidencia, de Romániában eddig tabu volt. S elmondja a másik fontos elvet is: ezeket a kétségtelenül kényes kérdéseket – ideértve a régiók határainak a megállapítását – párbeszéd útján kell rendezni.
Minderre lehet legyinteni is, mondván hogy protokolláris udvariaskodások, de annál nagyobb hibát nem is követhetnének el ebben a pillanatban az erdélyi magyar politikai vezetõk. Ugyanis ez egy felhívás a párbeszédre, az egyeztetésre. Egy lehetõség, amivel élni kell. De ahhoz, hogy sikeresek is lehessünk, egyrészt meg kell hallani a felkérést, másrészt még egy fontos dologra szükség van: az összhangra ezekben a kardinális kérdésekben. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor még disszonánsabb lesz az, hogy:
– A kongresszuson mindenki elmondta az elõre megírt beszédét, senki semmilyen módon nem reagált az elnök üzenetére. Erre egy logikus magyarázat van: oda se figyeltek, ami ritka nagy udvariatlanság.
– A Magyar Polgári Párt elnökét meghívták a kongresszusra, miközben az RMDSZ újraválasztott elnöke a Néppárt esetében a jövõbeni együttmûködés lehetõségét is kizárja.
Klaus Johannis üzenete megadta egy valódi újratervezés esélyét. Ez egy történelmi lehetõség, amihez fel kellene nõni. Sikerülni fog?
ui.
5 napn keresztül volt látható az üzenet az elnöki hivatal honlapján, majd minden magyarázat nélkül lecserélték egy semmitmondó másikra. Magyarázat nincs. Ha azt mondom, hogy ez világraszóló botrány, akkor nem túlzok. Az esetrõl a Székely Nemzeti Tanács közleményt adott ki, ami itt olvasható.