Mivel dolgom akadt a Román Hírszerzõ Szolgálat felügyeletét ellátó parlamenti bizottsággal, áttanulmányoztam annak szervezési és mûködési szabályzatát (30/1993-as parlamenti határozat). Annak ötödik cikkelye írja le a bizottság hatáskörét (errõl már ejtettem szót itt), majd következik a hatodik:
Art. 6. – În exercitarea atributiilor prevãzute în art. 5, comisia poate solicita Serviciului Român de Informatii rapoarte, informãri si explicatii scrise, documente, date si informatii si poate audia persoane în legãturã cu problemele analizate.
(Magyarul: a feladata ellátása során a bizottság jelentéseket, tájékoztatást, írott magyarázatokat, dokumentumokat, adatokat és információkat kérhet a Szolgálattól, illetve az elemzett problémákkal kapcsolatban meghallgathat személyeket.)
Ez mondhatni rendben van, a magam viszonylatában esetleg azt jegyzem meg, hogy ésszerû lett volna hogy az általam jelzett ügyben meghallgassanak, kikérdezzenek annak részleteirõl, de valamiért ezt nem tették meg.
Mondom ez rendben van, ha figyelembe vesszük a következõ cikkely elsõ bekezdését:
Art. 7. – (1) Serviciul Român de Informatii este obligat sã puna la dispozitia comisiei, în timp util, rapoartele, informãrile, explicatiile, documentele, datele si informatiile solicitate si sã permita audierea persoanelor indicate de comisie.
(Magyarul: A Szolgálat köteles hasznos idõben a bizottság rendelkezésére bocsátani a kért dolgokat illetve megengedni a bizottság által megjelölt személyek meghallgatását).
Habár már van ebben egy figyelmeztetõ jel: ama “hasznos idõben”, ami egy gumi-fogalom, szabályzatokban mindig jobban mutatnak a “10 napon belül” típusú konkrétumok. De ez még csak egy apróság, a bomba a második bekezdésben robban:
(2) Fac exceptie de la prevederile alin. 1 actiunile informative aflate în curs de executare, alte activitãti operative pentru siguranta nationalã, apreciate ca atare de comisie, la recomandarea Biroului executiv al Consiliului director al Serviciului Român de Informatii, precum si mijloacele si metodele concrete folosite în munca de informatii, în mãsura în care nu contravin Constitutiei si legilor în vigoare.
(Magyarul: az elsõ bekezdés elõírásai alól kivételt képeznek a folyamatban levõ információs tevékenységek, egyéb a nemzetbiztonságot érintõ operatív tevékenységek melyeket – a Szolgálat végrehajtó bürója javaslatára – ilyennek ítél meg a bizottság, valamint a hírszerzõ szolgálatban alkalmazott konkrét eszközök és módszerek, amennyiben ezek nem hágják át az alkotmányt és az érvényes törvényeket.)
Na errõl a mondatról doktori dolgozatot lehetne írni abban a témában, hogy miképpen kell önmagukat gúzsba kötni azért, hogy nehogy véletlenül valami hasznos dolgot találjuk mûvelni. Már a mondat dodonai, többféleképpen értelmezhetõ volta is mesteri alkotás, kiválóan alkalmas arra, hogy ha valaki mégis tenne valami érdemit, illetve ha valaki ilyen tevékenységet várna el a bizottságtól, annak lehessen megmagyarázni, hogy az miért lehetetlen. Ugyanis ilyen esetben lehet arra hivatkozni, hogy az “amennyiben ezek nem hágják át az alkotmányt és az érvényes törvényeket” csak a konkrét eszközökre és módszerekre vonatkozik, folyamatban levõ tevékenységrõl semmilyen körülmények között nem kérhetõ tájékoztatás, még akkor sem, ha az áthágja az alkotmányt vagy az érvényes törvényeket. Magyarán a Hírszerzõ Szolgálat a maga kénye kedve szerint hághat át alkotmányt és törvényt, azt nem hogy megakadályozni nem lehet, de még bár információkat sem kérhet ezekrõl még a Szolgálat mûködését ellenõrzõ parlamenti bizottság sem. De még ha ama mondatrészt az összes elõtte levõ esetre érvényesnek tekintjük, a helyzet akkor sem lesz sokkal rózsásabb, ugyanis ha valamit titokban mûvelnek, arról igen nehéz megállapítani, hogy törvényes vagy nem.
Az is több mint furcsa, hogy még a bizottság is csak utólag kaphat tájékoztatást a Szolgálat tevékenységérõl, hisz még jóhiszemû hozzáállás és a titkolózás meg maszatolás elkerülése esetén is az ellenõrzés lehetõsége eleve arra ösztönöz, hogy betartsam a szabályokat, mert bármikor rajtakaphatnak. Ha ellenben ellenõrizni csak utólag lehet, akkor szabad a gazda, lehet tenni bármit, hisz a tevékenységek széles köre esetében azoknak semmi nyoma nem marad, tehát az utólagos ellenörzés fabatkát sem ér.
A csúcs azonban az a rész, hogy az ellenõrzendõ intézmény vezetõi tehetnek javaslatot arra, hogy mit ne ellenõrizzen a bizottság. (Egy zárójel erejéig: úgy látom ez egyfajta román betegség, így már jobban értem ezt is.) Akinek van bár halvány fogalma az emberi természetrõl, annak számára világos, hogy ha egy ügy esetében a leghalványabb gyanú él a Szolgálat vezetõben, hogy nem teljesen törvényesen jártak el, ahhoz még bár közel sem fogják engedni a bizottságot. Ergo a bizottságot teljesen feleslegesen hozták létre és tartják fenn, mert semmiféle elrettentõ szerepet nem tud játszani, illetve soha semmilyen rendellenességet nem fog feltárni. A maximum amit megtehetnek, hogy a már lezárt ügyekbõl átnézhetik azokat, amelyekrõl a Szolgálat tudja, hogy a legnagyobb rendben vannak, ezért hozzáférést enged nekik.
Csak hogy legyen világos: ezt a szabályzatot a parlament fogadta el, egyik szakbizottsága számára! Az érdemi munkát tehát nem valami földönkívüli erõ akadályozza, a képviselõk kötötték ezzel gúzsba saját magukat. Az pedig teljesen mindegy, hogy a javaslat esetleg magától a Hírszerzõ Szolgálattól származik, hisz nyilvánvaló, hogy a Kasszafúrók Szabad Szakszervezetének is lennének módosító javaslatai a büntetõ törvénykönyvhöz. A döntés a képviselõké volt, ezzel a szabályzattal magukról állítottak ki bizonyítványt. Hogy finoman fogalmazzak: lesújtót!