Õfelsége a Román Nyelv

Több mint három éve zajló szappanoperám újabb folytatásához érkezett: kézhez kaptam a Feddhetetlenségi Ügynökség válasziratát abban a perben, amiben azt kértem a bíróságtól, hogy állapítsa meg hogy a Diszkriminációellenes Tanács vonatkozó határozata nem a törvény betartásával született, ezért semmisítse meg azt és tárgyalja újra érdemben az Ügynökségre vonatkozó kérésemet. Ennek tárgya pedig az, hogy az Ügynökség diszkriminált, amikor megkapta a vagyonnyilatkozatomat, s annak ellenére megbüntetett, ráadásul egy nem létezõ törvénycikkely alapján (ugyanis a vonatkozó törvényben olyan elõírás nincs, amire a büntetõ jegyzõkönyvben hivatkoznak). Íme a válaszirat:
ANI-valaszirat
Románul nem tudóktól eleve elnézést kérek, de az idõm nem engedi meg, hogy az egész szöveget lefordítsam, mindössze pár megjegyzést fûzök hozzá.
Az gondolom nem lep meg senkit, hogy a dokumentumban visszatérõ motívum az, hogy Romániában az állam hivatalos nyelve a román, tehát mindenkinek kötelessége azt használni. Ennek az állításnak az elsõ fele nyilván igaz, a második pedig nyilván nem, ez csak a bukaresti hivatalnokok fejében (de ott igen mélyen) gyökerezõ meggyõzõdés.
Az se újdonság (3. oldal alja, 4. teteje), hogy sajátosan értelmezik a 215-ös törvény 76. cikkelyét, illetve hogy annak (5) bekezdésére hivatkoznak (miszerint a hivatalos iratokat kötelezõ módon románul kell elkészíteni), s gond nélkül eltekintenek attól, hogy a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó 176/2010-es törvény azt mondja, hogy ezek magán-okiratok.
A nyelvükre oly büszke s azt tûzzel-vassal védõ hivatalnokokról sokat elmond az, hogy miképpen értelmezik a negyedik oldal közepén idézett törvénycikkelyt, amelyik azt mondja, hogy: “Declaratiile de avere … se completeazã potrivit anexelor nr. 1 …” A lelkes jogász aláhúzza az anexelor nr. 1-et (ami a törvényben egy román nyelvû ûrlap), ellenben úgy tesz, mintha nem értené a potrivit szó jelentését (vagy lehet hogy nem is érti), ami azt jelenti, hogy annak megfelelõen, tehát hogy az abban rögzített adatokat kell tartalmazza a bevallás.
Ugyanannak az oldalnak az alján azt a teljesítményt is összehozzák a bukaresti jogászok, hogy a törvény elõtti egyenlõség alkotmányos elvét fejtetõre állítják, s azt a következtetést vonják le belõle, hogy aki mer élni az anyanyelve használatát biztosító törvényes jogával, az ezt az elvet sérti meg, másokat (mármint a románokat) diszkriminál.
Ez azonban még nem a csúcs, az 5 oldal második felében elõkerül az egységes és oszthatatlan nemzetállam, aminek az egységét és oszthatatlanságát veszélyeztettem amikor egy ûrlapot magyarul töltöttem ki. Ezek után ne lepõdjek meg azon, ha egyik nap nálam is megjelennek a símaszkos nindzsák, s mint az államra súlyos veszélyt jelentõt, bilincsbe vernek és fekete autójukon ismeretlen helyre szállítanak.
Aztán jön a hatodik oldal, két gyöngyszemmel (ezeket jelöltem is).
Az elsõ arról szól, hogy a törvényhozó minden tisztségviselõt vagyonnyilatkozat leadására kötelez, s ezt nyilvánvaló módon Román Nyelven kell megtenni. Mely nyelv természetesen egyedi, neve tulajdonnév, fel nem foghatom miképpen merik az iratban számtalan más helyen kis kezdõbetûkkel írni!
A másik ezzel szemben csupa kisbetûvel írt ungar-nyelvrõl szól, ami szent borzadályt vált ki az irat megfogalmazójából, aki szerint alattomos módon arra akarom kötelezni az Ügynökség összes inspektorát, hogy elsajátítsa ezt a lovak nyelvét, márpedig ez megengedhetetlen egy olyan nemzeti, szuverén, oszthatatlan jogállamban, mint Románia. Nyilván Mihaela Chiriac jogtanácsosnak nincs tudomása arról, hogy a foglalkozások hivatalos névjegyzékében létezik egy olyan is, hogy fordító.