Tegnap ítéletet hirdettek a marosvásárhelyi Táblabíróságon abban a peremben, ami két és fél éve zajlik, s amiben azt kértem, hogy állapítsák meg, hogy a megye három vezetõje (az alperesek, lásd lennebb) diszkrimináltak, amikor nem iktatták a törvényesen benyújtott vagyonbevallásomat, illetve hogy kötelezzék õket, hogy iktassák azt. Ez már a negyedik testület volt aminek az asztalára került a kérés, s minekutána eddig kettõ elutasította, egy pedig úgy határozott hogy nem illetékes, most ez a felemás ítélet született:
Vagyis a bírói tanács úgy döntött, hogy megsemmisíti a csíkszeredai ítélet lényegi részeit (miszerint nem diszkrimináltak, nem kötelesek a bevallásomat iktatni és nem kötelesek az ítéletet a sajtóban megjelentetni), s visszaküldi az egészet újratárgyalásra a Hargita megyei törvényszékre.
Egyik szemem sír, a másik meg töprengve néz, ugyanis egyrészt a helyzet annyira nyilvánvaló, hogy a kérést nem két hét halasztás után, hanem azonnal jóvá kellett volna hagyni, másrészt pedig nehéz eldönteni, hogy a bírák igazat adnának nekem (de perrendtartási okokból ezt nem tehették, s ezért küldték vissza azt újratárgyalásra Csíkszeredába), vagy pedig az egész célja az idõhúzás (s azért küldik vissza).
Talán az indoklástól majd okosabb leszek, kíváncsian várom tehát.