Ekkorát tévedni nem lehet!

Az RMDSZ honlapján ma jelent meg ez a közlemény:
Az RMDSZ elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Ciolos kormányfõvel folytatott tájékozató beszélgetését követõen az Európai Unió tagállamai bukaresti nagyköveteinek címzett levelében ismertette a kézdivásárhelyi történésekkel kapcsolatos álláspontját. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bûnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom. Aggodalmainkról az elmúlt napokban alkalmam volt tájékoztatni az államfõt és a miniszterelnököt is, akik egyaránt osztották aggályainkat, azonban megnyugtattak abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban. Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik” – hangsúlyozta Kelemen Hunor abban az angol nyelvû tájékoztató levélben, amelyet december 9-én, szerdán juttatott el az Európai Unió tagországai bukaresti nagyköveteinek a kézdivásárhelyi történések kapcsán.
Elolvastam egyszer, aztán még egyszer, majd harmadszor, de csak nem akartam hinni a szememnek. Mindezt ma, 2015 december 10-én írják, amikor a sajtó azzal a hírrel van tele, hogy immár jogerõs a Beke István 30 napos elõzetes letartóztatása.
Mert mit is mond az RMDSZ elnöke? Tárgyaltam a kormányfõvel meg az államelnökkel, akik megnyugtattak engem, tehát én is megnyugtattam az Európai Unió tagországainak a kormányait. Mert minden a legjobb úton van, ezen az apróságon túltettük magunkat és kész. Teszi ezt egy olyan esetben, ami iskolapéldája az állami szintre emelt magyarellenességnek, s ami alapján bárki világos képet kaphat arról, hogy Románia nem jogállam. Távol áll tõlem a szándék hogy örvendezzek a kézdivásárhelyi esetnek, de ha már megtörtént, akkor egy magát magyar érdekképviseletnek nevezõ gyülekezet vezetõjének két dolog lenne kutya kötelessége: egyik az, hogy segítsen a jogellenesen meghurcolt áldozaton, a másik pedig az, hogy tájékoztasson mindent és mindenkit ezekrõl a jogsértésekrõl, hadd ismerje meg a világ Románia valódi arcát. De ha már segíteni nem tud vagy nem akar, bár maradt volna csendben! De nem, nem bírta megállni, muszáj volt segítõ kezet nyújtson a román hatalomnak, mintha a választók ezzel a megbízatással küldték volna Bukarestbe.
Mert szemben azzal a rózsaszín képpel amit az RMDSZ fest az EU tagországok nagyköveteinek mi is az igazság? Az, hogy Románia az állam minden intézményét és eszközét felhasználva háborút folytat ellenünk. Totális háborút, ami részünkrõl összefogást, határozott kiállást kíván meg, mert másképp elveszünk. Ha hátrálunk, akkor nem fognak békében hagyni, hanem még nagyobb erõvel fognak támadni. Mélységesen téved az aki azt gondolja, hogy ha kicsit alább hagyjuk, nem “magyarkodunk” annyit, azzal leszereljük õket. Látni kell, hogy a cél nem a lecsendesítésünk, hanem az elpusztításunk. Ennek tudatában kell megtervezi és kivitelezni a lépéseinket.
S akkor jön a legnagyobb, a magát egyetlennek nevezõ “érdekképviselet” elnöke és örvendezve mondja, hogy tárgyaltunk az államelnökkel meg a kormányfõvel és õk megnyugtattak, hogy “a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban”. Látta valaki az elmúlt tíz napban bármelyik román vezetõt szóban vagy írásban leszögezni, hogy elítélik azokat, akik az egész magyar közösséget megbélyegzik? Tett valamit a Diszkriminációellenes Tanács vagy a médiahatóság a sajtót ellepõ gyûlöletbeszéd ellen? Tisztességesen, a jogállami elvárásoknak megfelelõen járnak el a hatóságok Beke István ügyében? Nem, nem és nem. Mert az a két jó ember világosan megmondta Kelemen Hunor szemébe, hogy szó nincs irányváltásról. Csak neki látszólag nem csak a szemén, a fülén is hályog van. Nem érti. Sõt, a fordítottját érti és örvendezik: ” talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik”, tájékoztatja széles mosollyal az EU-tagországok nagyköveteit. Közlik vele, hogy továbbra is ütni, vágni, rúgni és harapni fognak minket, mire õ: juj de jó!
Holott tájékoztathatta volna arról is a nagyköveteket, hogy egy kézdivásárhelyi lakásban a titkosszolgálatok hangfelvételeket készítettek, de máig nem esett egy szó sem arról, hogy volt-e erre törvényes felhatalmazásuk. Vagy felhívhatta volna a figyelmüket arra, hogy ugyan október tizedike óta figyelik a “székely terroristát”, de valamiért mégis vártak november harmincadikáig, s csak akkor “csaptak le rá”. S ha már ilyen türelmesek voltak, mi a csodáért nem vártak még egy napot, hisz az igazi bizonyíték mégis csak a tettenérés lett volna, nemde? Hát azért mert másnap már nem lett volna ügy! Ha megvárják december elsejét, akkor azt tapasztalták volna, hogy se bomba, se robbanás, se terrorista ügy. Mert épp azért mert figyelték pontosan tudták, hogy semmit sem tervez. De akkor miért kell bezárni? S hasonló, az utca emberét joggal foglalkoztató kérdést még lehet feltenni nem egyet. De az RMDSZ nem ezzel foglalkozik, hanem a nyugati kancelláriák megnyugtatásával. Az országnak ugyanis csendre van szüksége, nem jó az, ha az áldozat visít, mert az esetleg áthallszik a szomszédba is. A nyugati füleknek meg oly jól esnek az ilyen megnyugtató levelek, mert akkor nyugodtan a másik oldalukra fordulhatnak és szunyókálhatnak tovább. Azt a levelet ugyan megírhatta volna Johannis vagy Ciolos is, de miközben az történik ami történik Beke István ügyében, az nem lett volna hiteles. Még felmerült volna valamelyik nagykövetben hogy ezek itt szépeket mondanak, de né miket csinálnak. Ha ellenben maga a nagy magyar érdekképviselet mondja, akkor rendben van. Ha szerinte semmi gond, akkor hurrá!
A hírt olvasva gyorsan megnéztem a Polgári Párt honlapját is, hadd látom ebben a témában is teljes mellszélességgel támogatja-e az RMDSZ-t? Ott erre utaló jelet nem láttam, de a biztonság kedvéért nem ártana, ha a párt hivatalosan és nyilvánosan állást foglalna ebben a kérdésben.