Nicsak, nicsak!

Mint korábban jeleztem, látva azt hogy a prefektusunk húzza az idõt, csak a határidõ letelte után kezdett valamiket tenni a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használatát ellenõrzendõ, azzal a kéréssel fordultam a törvényszékhez, hogy büntesse meg az ítélet végre nem hajtása miatt. Az ilyen kéréseket elvileg sürgõsséggel tárgyalják, s egy úgy néz ki a gyakorlatban is így van, mert ma kézhez kaptam az idézést:
idezes-2016-iii-15
Nyilván megkapta a maga idézését a prefektus is, s bizonyára annak köszönhetõ, hogy ma tõle is kaptam egy magyarázkodó levelet:
1993 sz Hargita Megyei Prefektus Intezmenye-HU
(Aprócska érdekesség, hogy a levél keltezése február 29, de csak ma küldték át. Az emberben felmerül a kérdés, hogy biztosan tíz nappal korábban írta?)
Ez elég jelentõs részben mellébeszélés meg törvény-ismertetõ, lényeges kijelentéseivel meg egyetérteni sem lehet (lásd: a prefektus nem illetékes a nyelvi chartát ratifikáló román törvény ügyében bármit tenni, az õ hatásköre csak a 215-ös törvényben foglaltakra terjed ki), de vannak benne bíztató dolgok is, amiket sok éve meg kellett volna már tegyenek, de ha a dolog jó oldalát nézzük akkor azt mondhatjuk, hogy végre hogy ezekre sor kerül.
Ami továbbra is elfogadhatatlan: a levélbõl indirekt módon az derül ki, hogy ellenõrizni még senkit nem ellenõriztek, akkor meg büntetést se róttak ki egyetlen törvénysértõre sem. Márpedig az intézményvezetõk akkor fognak majd változtatni a hozzáállásukon, amikor hírt kapnak arról, hogy egyesek a zsebükbe kellett nyúljanak már.
De eljön ennek is az ideje, csak kitartás kell hozzá, az pedig van.