A román igazságszolgáltatásban sok minden javult az utóbbi idõben, de egy bosszantó “apróság” azért naponta mérgezi az intézményeivel kapcsolatba kerülõk mindennapjait: az a végtelen nyugalom, ráérõsség. Az új perrendtartási könyvek hatályba lépésérõl is nem gyõzték elõzetesen hangoztatni, hogy azok mennyire fel fogják gyorsítani az ügymenetet, aztán a gyakorlat nem pont azt mutatja.
Hogy csak pár friss példát mondjak:
Lassan három éves lesz az érettségi ügyében a Diszkriminációellenes Tanácshoz benyújtott panaszom és két éve múlt, hogy az a Bukaresti Táblabíróságra került. Ott jó fél év után, 2014 novemberében született meg az alapfokú ítélet, a fellebbezésemet pedig 2015 februárjában iktatták. Azóta tehát 14 hónap telt el, de csak júniusban fog – ha fog – eldõlni az, hogy egyáltalán elfogadják-e azt, s lesz-e érdemben másodfokú tárgyalás. Mindez olyan körülmények között, hogy egyszerû és kristálytiszta ügyrõl van szó, nem kellett bonyolult kutatásokat lefolytatni, tanúk garmadáját meghallgatni, stb. Arra az egyszerû számtani kérdésre kell csak választ adjon a bíróság, hogy nyolc több-e mint 6, s ezzel is ilyen hosszan viaskodik.
De van két másik perem is, amelyek szintén 2014-ben kezdõdtek, s másodfokú tárgyalásukra még nem került sor, illetve még sejteni sem lehet, hogy lesz-e olyan, s ha igen mikor.
Vagy itt van két egészen friss példa.
Az egyik a Maros megyei törvényszékrõl, ahol a ráérõsség másik fajtájával szembesültem. Ma kaptam idézést a jövõ hónapban esedékes tárgyalásra:
Mint látható, ezen elvileg két helyen is kellene szerepeljen, hogy a tárgyalásra melyik teremben kerül sor, de mindkét helyen ez olvasható: —-
Sebaj mondom, rákérdezek, elvégre a törvényszék honlapján ott van a levélcím is. Írok egy illedelmes levelet, amiben megkérdezem, hogy hol lesz a tárgyalás. A válasz meglepõ gyorsasággal, de annál is meglepõbb tartalommal érkezett:
——– Forwarded Message ——–
Subject: Re: Citatie
Date: Fri, 15 Apr 2016 15:21:44 +0300
From: Registratura Tribunalul Mures
Buna ziua! Sala de sedinta pentru data de 20 mai 2016 o veti afla inainte cu
o jumatate de ora de sedinta. Grefier arhivar-Tribnalul Mures.
Csigavér tehát, a tárgyalás elõtt fél órával majd megtudom, hogy melyik tárgyalóteremben kerül majd sor rá. Ugyan bennem ez rögtön felvetette azt a kérdést, hogy vajon hogyan fogom megtudni, rá is kérdeztem, de ezúttal a válasz se gyorsan, se lassan nem érkezett, legalábbis ez idáig. Csak töröm a fejem, hogy vajon annak a szegény bírónak aki az ügyemet tárgyalni fogja nincs saját, jól megszokott tárgyalóterme? Vagy ez valamiféle helyi sajátosság, hogy minden reggel sorsot húznak, hogy melyik bíró melyik termet kapja? Avagy netán még ennél is bonyolultabb a rendszer, minden egyes ügy letárgyalása után újabb sorsolást tartanak, s mindenki fut abba a terembe, amit a sors kijelölt neki? A személyzet erõnléte szempontjából pl. egy ilyen rendszer kimondottan célszerû volna…
S nehogy azt gondoljuk, hogy az alkotmánybíróság kilóg a sorból. Ugyan, dehogy! Ott – mint korábban már jeleztem – egy igen sok ember életét keserítõ törvénycikkely tárgyalására fog sor kerülni, amint az ebbõl is kiderül:
A nagy kérdés az, hogy erre mikor kerül majd sor. Ha megnézzük a korábbi ügyemet (az alsó sor, 116D/2015), akkor láthatjuk, hogy ott az átfutási idõ jó tíz hónap volt. Ha sikerül tartaniuk ezt a tempót, akkor jövõ februárban talán már kiderül, hogy az alkotmánybírák belátják-e, hogy a dokumentumok fordítására és hitelesítésére kifizetett pénz az költséget jelent annak, aki kifizeti.
Hogy is mondta volt Patho Paul, az öreg bukaresti bölcs? Ei, pe acela ajungem pe acela încã.