Miután tavaly pert nyertem Hargita megye prefektusa ellen, petícióval fordultam Kovászna és Maros megye prefektusaihoz is, arra kérvén õket, hogy ellenõrizzék megyéjükben a magyarok nyelvi jogait garantáló törvények betartását, s ahol azok megszegését tapasztalják, ott rójanak ki büntetést, azzal a céllal, hogy így rávegyék az adott intézmények vezetõit, hogy tartsák be a törvényeket. Nem meglepõ módon a kérésnek egyik prefektus sem tett eleget, ezért kénytelen voltam pereket indítani ellenük. A Kovászna megyei tart elébb, ott április 21-re volt kitûzve az elsõ tárgyalás .
Idõközben egy sajtóhírbõl szereztem tudomást, hogy az RMDSZ is hasonló célt tûzött ki, legalábbis az derül ki ebbõl a sajtóhírbõl.
Nosza egyeztessünk, s próbáljunk közösen jobb eredményt elérni, mondottam magamban, s írtam egy levelet Székely Istvánnak, amiben erre tettem javaslatot, s egyúttal azt kértem, hogy a már feldolgozott Kovászna megyei adatokat juttassa el hozzám, mert jó hasznukat tudnám venni a perben, különös tekintettel arra, hogy a kovásznai prefektus a kérésemet azzal utasította el, hogy a megyében minden a legnagyobb rendben van, a magyarok nyelvi jogait minden intézmény teljes mértékben tiszteletben tartja. (Jó munkát végeztek annak idején a kõmûvesek akik a prefektura épületén dolgoztak, mert a plafon még nem szakadt a fejére.)
Elküldtem hát a levelet, majd vártam. Eltelt két hét, már közeledett a tárgyalás napja, hát újra írtam, gondolván hogy az elsõ levelem valamiképp elkerülte a figyelmét. De továbbra is semmi.
Persze megeshet, hogy valami ördögi véletlen folytán mindkét levelem elveszett az internet útvesztõiben, de a valószínûbb mégis csak az, hogy bár az egyiket megkapta. A válasz hiányát is lehet többféleképpen értelmezni, de a lehetõségek között ott van az is, hogy szándékosan nem küldött adatokat, arra való tekintettel, hogy azokból egyértelmûen levonható az a következtetés, hogy a magyarok nyelvi jogainak a megsértésében élen járnak az RMDSZ polgármesterei. Ez igencsak valószínû, hisz a megye településeinek elsöprõ többségét ilyenek vezetik, s nagyon csodálkoznék ha lenne bár egy olyan település, ahol a nyelvi jogokat 100%-ban tiszteletben tartják. No de ha így van, akkor mennyire lehet komolyan venni a cikkben olvasható ezen kijelentést: “Azokban az esetekben, ahol az illetékes hatóságok nem kívánják alkalmazni a jogszabályok elõírásait, bírósági úton fogunk érvényt szerezni jogainknak”? Hiheti valaki komolyan azt, hogy az RMDSZ perbe hívja a saját polgármestereit? Ugye nem?
S ha netán mindaz úgy van ahogy joggal lehet feltételezni, akkor jogos az a kérdés is, hogy ugyan látszólag ugyanezért dolgozunk, de vajon ez igaz, tényleg ugyanazt akarjuk? Vagy netán csak arról van szó, hogy választási kampány van, s jól mutat ha az RMDSZ harcos jogvédõként jelenik meg a sajtóban?
Nem utolsósorban hadd szögezzem le azt is, hogy nagy hiba lenne a nyelvi jogok be nem tartásáért kizárólag a polgármestereket hibáztatni. Könnyû belátni, hogy fõleg kisebb települések esetében nem (föltétlen) rosszindulatból vagy hanyagságból sértik meg ezeket a jogokat, hanem azért, mert egyszerûen képtelenek betartani, nem áll rendelkezésükre kellõ mennyiségû pénz meg szakértelem, hogy mindenben meg tudjanak felelni a törvényes elõírásoknak. S akkor hadd utaljak most ismét a Helyi Autonómia Európai Chartájára, amelyik azt mondja, hogy a helyi hatóságoknak biztosítani kell azokat az anyagiakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feladataikat ellássák. Ez azt is jelenti, hogy azon településeknek, ahol pl. a magyarok részaránya meghaladja a 20%-ot, központi alapokból plusz pénzt kell juttatni, azért, hogy a fordításokkal és tolmácsolásokkal kapcsolatos feladataikat tudják ellátni. Ilyenre pedig példa nem volt egyszer sem, mióta Románia a Chartát ratifikálta. Félõ azonban, hogy kérni sem kérte ezt egyik polgármester sem, s ez ismét nem elsõsorban az õ hibájuk, hisz ott van az õket indító “érdekvédelmi szervezet”, s annak nagy létszámú szakember-csapata, akik elfelejtették tájékoztatni õket, vagy megtenni helyettük ezt a lépést.
S tudva azt, hogy semmi sem oldódik meg egyik napról a másikra, hadd emlékeztessek arra, hogy maga az RMDSZ évente nem kevés pénzt kap a költségvetésbõl, mely pénz célja elvileg az, hogy a magyar közösség sajátos igényeinek a megoldását finanszírozzák belõle. Jó szándék és szervezés kérdése tehát, hogy abból a pénzbõl fizessék az önkormányzatoknál szükséges fordítókat és tolmácsokat mindaddig, míg az ország végre méltóztatik gyakorlatban ültetni a Chartát. Ami magától ismét nem fog megtörténni, ilyen téren is vannak feladataik a magyar pártoknak.